A tűző napon várjuk a Nokia komáromi gyárának parkolójában a reggel 6-os műszak végét. Látszólag minden a rendes kerékvágásban halad, a parkoló tele autókkal, zajlik a termelés, csak éppen már a Microsoft felirat olvasható a szürke épület homlokzatán. (A Microsoft tavaly szeptemberben vette meg a Nokiát, de a komáromi gyáron és a munkaruhákon a feliratot csak pár hete cserélték le.) Semmi komolyabb jele annak, hogy a gyárra a napokban már kimondták a halálos ítéletet: a múlt héten jelentették be, ősszel bezár az üzem, mindenkit elküldenek. A termelés azért zajlik, mert a leépítés csak szeptemberben kezdődne, és több lépcsőben november végéig tartana.

„Azt reméltem, ezt a pár évet már itt lehúzom”

Megérkeznek a délutáni műszakra jövő dolgozókat szállító buszok, többnek szlovák rendszáma van. A leszálló utasok csoportokba verődve társalognak, cigarettáznak, még van idő a két órai váltásig. „Teljesen meglepődtünk, mikor bejelentették, hogy vége a dalnak” – mondja Kitti, aki már nyolc éve áll a Nokia alkalmazásában, majd hozzáteszi, hogy a leépítésre számítani lehetett, de gyárbezárásra aligha. „Ugyan az elmúlt hónapokban 4 napos munkahetek voltak, de aztán bejelentették, hogy két új modell lehetséges gyártása is beindulhat. Egy hónappal ezelőtt be is vezettek egy Martini fantázianevű terméket, ami miatt a korábbival ellentétben 6 napot jöttünk dolgozni a héten, ráadásul augusztus 18-ig szabadságstopot is elrendeltek. Mindenki lelkesen dolgozott, és bizakodó volt az üzem jövőjével kapcsolatban. Ezek után villámcsapásszerű volt, amikor mindenkit berendeltek, és bejelentették, hogy nincs tovább. Még a középvezetőket is hideg zuhanyként érte a hír” – idézte fel Kitti a közelmúlt eseményeit. Ő már el is kezdett munkát keresni, mert szerinte ugyan van munkalehetőség a térségben, de a legjobb állásajánlatokra hamar lecsapnak majd, aztán egyre nehezebb lesz elhelyezkedni.

Ők már kifelé jönnek

Stiller Ákos

Nórának csak néhány éve lett volna a nyugdíjig. „Tudtuk, lóg a levegőben, hogy megválnak majd néhány embertől, de hogy mindenkit elküldenek, arra nem számítottunk. Azt reméltem, ezt a pár évet már itt lehúzom” – mondja, majd mélyet szív cigarettájából. Egy másik, neve elhallgatását kérő nőnek, aki Tatabánya mellől jár be dolgozni, már csak 10 hónapja lett volna hátra a nyugdíjazásig. Véleménye szerint a térségben az egyik legjobban fizető munkahely volt a Nokia, emellett meg is becsülték a dolgozókat. Most nem tudja, mihez fog kezdeni, ilyen idősen aligha alkalmazzák majd máshol. Úgy látja, az idősebb dolgozókat sújtották le leginkább az események, de nemcsak az újbóli elhelyezkedés kisebb esélye miatt, hanem mert nekik már több munkahelyük volt, így jól tudják, milyen jó feltételek mellett dolgoztak a Nokiánál, amire a fiatalok majd csak egy-két csalódás után fognak rájönni.

„Tele vagyunk frankhitelekkel, fizetnem kell a lányom tandíját, ha találnék is más munkát, aligha kapnék ennyit érte. Nem marad más, mint hogy Ausztriában próbálok meg elhelyezkedni, ahogy a párom, ő már most is ingázik” – meséli egy nő, aki szintén névtelenséget kért.

Van is mit siratniuk a dolgozóknak. A Nokia-gyárban az újonnan belépőknek a kezdő fizetése a minimálbér másfélszeres körül alakult (vagyis durván havi bruttó 160 ezer forintot kaptak), ehhez jöttek még a pótlékok és a béren kívüli juttatások.

A nagyfőnök itt járt pár hónapja

A beszállító kisvállalatoknál viszonylag jobb a helyzet. Egy biciklivel érkező komáromi férfi 3 adapterrel lép a kapuhoz. „Ez az utolsó megrendelésem a Nokiától. Az elmúlt hónapokban már alig 100 ezer forint értékben rendeltek, így már rég nem tartoztak a legnagyobb megrendelőink közé, túl fogjuk élni” – mondja, s átadja a forgókapu felett a szállítmányt egy Nokia-alkalmazottnak, ott helyben aláírja az aláírni valót, majd elteker. Egy budapesti vállalkozó is érkezik, aki csak annyit árul el, szolgáltatási iparágban beszállító, és ugyan számoltak vele, hogy elvesztik egy nagyobb megrendelőjüket, de mindenképpen meglepődtek, hogy ilyen hamar bezár a gyár.

Elvétve, de akadt olyan is, akit egyáltalán nem ért meglepetésként a hír: „Már január óta keresek munkát. Nagyon erősen táplálták a reményt az emberekben, április végén volt itt a nagyfőnök, Stephen Elop is. Akkor szabályos ünnepséget rendeztek, és új modellek gyártásáról beszéltek, de az igazság az, hogy már évek óta folyamatosan csökkent a termelés, ahogy az alkalmazottak létszáma is. 2012-ben is elküldtek 2300 embert, akkor győzelemnek éltük meg, hogy sok más Nokia-gyárral szemben, itt nem húzzák le a rolót, csak leépítenek. De érezhető volt, hogy előbb-utóbb Komárom is sorra kerül” – árulta el egy, a pénzügyi osztályon dolgozó nő.

A legrosszabb forgatókönyv valósult meg

László Zoltán, a munkavállalói érdekképviselet vezetője kérdésünkre elmondta, hogy őket is meglepetésként érte a bezárás híre. „Egy héttel későbbre vártuk a bejelentést, és nem tudtuk, mi lesz a tárgya. Három forgatókönyv volt. Az első, optimista várakozás az volt, hogy elkezdjük a várt két új modell gyártását és beindul a szekér. Ezt látszott alátámasztani a Nokia felvásárlása is, azt reméltük, hogy a Microsoftnak tervei vannak Komárommal. A második, és talán leginkább reális forgatókönyv szerint elbocsátások voltak kilátásban. A legrosszabb forgatókönyv volt a gyárbezárás, de ezt mindenki túlzásnak tartotta” – meséli.

Még jönnek-mennek a buszok

Stiller Ákos

A Nokia-gyárban László becslései szerint 650-680 szlovák munkavállaló dolgozik, a többi magyar, közöttük 300-400 komáromi. Ezen kívül sokan a környékről járnak be, de akad azonban olyan is, aki nyíregyházi. „A bezárás híre ugyan szinte mindenkit meglepett, ennek ellenére nem voltak provokatív, sértődött kérdések közvetlenül a bejelentést követően. Inkább afelől érdeklődtek, mi lesz a futó projektek sorsa, mi lesz a megkezdett munkákkal. Ebből is jól látszik, hogy nagyon elkötelezettek voltak az itt dolgozók, és elégedettek a munkahelyükkel. Nem csak a térség egyik legversenyképesebb fizetésével büszkélkedhettek, de humánus munkaviszonyokkal is. A nyolc munkaórán belül például kétszer húsz perc fizetett szünet áll az alkalmazottak rendelkezésére” – enged betekintést a gyár falain belül zajló napok menetébe László.

A gyár bezárásával munka nélkül maradó kétezer ember kis időt nyerhet azzal, hogy a kollektív szerződés alapján a szakszervezet tárgyalásokat folytat a vezetőséggel, és ha sikerrel járnak, reményeik szerint a dolgozók öthavi illetményüknek megfelelő végkielégítést kapnak.

De hova mennek?

A szakszervezeti vezető a legfontosabbnak azt tartja, hogy miközben felkészítik a dolgozókat az álláskeresésre, olyan helyet próbálnak találni nekik, ami megfelel a korábban itt elért szinthez, úgy bérezésben, mint ahogy a munkahelyi körülményekben is. „Több ipari park is található a térségben a szentgotthárdi Opeltől a győri Audiig, ha csak az autóipart nézzük, és más területen is vannak lehetőségek, akár Tatabányán. De hiába helyezkednek el valahol, ha utána kevesebb bérért, rosszabb körülmények között kell dolgozniuk, mert akkor egy idő után felállnak, és ott vagyunk, ahol a part szakad. A probléma az, hogy nehéz lesz ennyi embernek ilyen jó feltételekkel munkát találni.”

Ezért rendeznek hamarosan egy belső állásbörzét, mint a 2012-es leépítéskor, amikor 92 cég hozta el állásajánlatait. Annak eredményeképpen az elbocsátott 2300 ember 72 százalékát sikerült elhelyezni valahol máshol. A legtöbb dolgozót akkor az Audi szívta föl.

Stiller Ákos

László szerint az lenne a megfelelő megoldás, ha „mindenki beletenné a magáét a kalapba”, vagyis a Nokia házon belül segítené – a tervek szerint – egy ügyfélkapuval az álláskeresőket, illetve az említett állásbörzével, az állam pedig támogatná a szükséges átképzéseket.

A Microsoft-Nokia globális leépítési döntései miatt közös, öt elemből álló akciótervet dolgozott ki a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM), valamint a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM). Szijjártó Péter parlamenti államtitkár pedig a befektetési ügynökség vezetőit arra utasította, gyorsítsák fel az előrehaladott tárgyalásokat azzal a három külföldi vállalattal, melyek Komáromban komoly munkahelyteremtéssel járó termelő beruházást akarnak létrehozni.

László szerint ezek közül az egyik a Nokiával szomszédos Foxconn-gyár, ahol elmondása szerint 500 fő felvételét tervezik, a másik kettőről csak annyit tudott mondani, hogy valószínűleg egy autóipari cégről van szó, míg a harmadikról nincs információja. Megkérdeztük a dolgozókat is, akik azonban fintorgással fogadták a Foxconn említését, ahol tudomásuk szerint a mostani, nokiás fizetésüknél jóval kevesebbért, 60-70 ezerért dolgoztatják az alkalmazottakat. Persze volt olyan is a beszélgetőtársaink között, aki kedvetlenül csak annyit mondott, hogy akinek munka kell, el fogja fogadni ezt is.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!