hvg.hu: Hogyan indult el a Szentkirályi elődjének tekinthető vállalkozás?

B. L.: Édesapám az Olimpos Kft.-nél dolgozott, aztán 1990-ben megalapította a Vitapress Kft.-t, így miután befejeztem profi cselgáncsozói karriert, e cég keretei között kezdtem kereskedni. Először a személyautóm hátuljában, aztán vettem egy kék Barkas-t, utána egy Star teherautót. Egyre jobban ment a cég, volt olyan, hogy kivettem a hátsó ülést a kocsiból, és Szegeden vettem téliszalámit, amit a Balaton-parton adtam el. Ezek után az édesapám által gyártott termékeket forgalmaztam. Depot béreltem, és először a Fűszérteknek, aztán az Áfészoknak vittem a termékeket, és ez egyre inkább kinőtte magát. Tudtam, hogy mi kell a piacon – akkor még hiánykereskedelem volt –, éreztem, hogy milyen marketinggel kell dolgoznunk, milyen kiszerelésbe rakjam a termékeket, milyenek legyenek a címkék – amiket egyébként a mai napig magam tervezem.

Növeltük a forgalmunkat, egyre nagyobbak lettünk, 1990 és 1993 között bérgyártásban töltöttük a szörpöt és a narancsleveket Törökbálinton, 2003-ban kezdtünk saját telephelyet keresni. Szentkirályon lehetőségünk volt rá, hogy egy otthagyott tsz-fonodát meg tudjunk venni, ezzel egy 800 négyzetméteres csarnokhoz és egy kis irodaházhoz jutottunk. Vettünk egy 40-50 éves, felújított olasz gépsort is, és nekifogtunk citromlevet, narancslevet és szörpöt gyártani. Szentkirály egy kicsi falu, ezért kicsi a vízműje is, és nem tudott nekünk elég vizet biztosítani, ezért úgy döntöttünk, hogy saját kutat fúrunk. Ekkor indult el tulajdonképpen a Szentkirályi ásványvíz története.

Balogh Levente

Csörgő László

hvg.hu: Az ásványvíz mellett mivel foglalkoztak még?

B. L.: Közel 350 féle terméket gyártottunk, több kft.-t működtettünk. Volt például borászatunk, fűszerüzemünk, italüzemünk, de még egy rózsaültetvényünk is 100 hektáron, ahol különböző csomagküldőknek adtuk el a rózsákat és a töveket. Fejlődött a piac, de 2000-ben az élelmiszerpiacban beütött egy recesszió, csak azok a cégek maradtak életben, amelyek modern technológiával olcsón tudtak előállítani, és versenyképes áron tudtak eladni. Mi akkoriban a jól menő termékekkel támogattuk a rosszul menőeket, és ezért nem volt pénzünk sem fejlesztésre, sem marketingre.

hvg.hu: Hogyan vált önálló márkává a szentkirályi ásványvíz?

B. L.: Édesapám a rendszerváltás előtti időszakban nevelkedett vezető volt, nem mert akkora léptékekben gondolkodni, mint később én. Szigorúbb személyiség volt. Régebben az volt a jó vezető, akitől reszketett a dolgozó, én ezzel már nem értettem egyet. Én azt vallom, hogy akkor tud jó munkát végezni a dolgozó, ha jól is érzi magát a munkahelyén, és nem fél. Akkor tud alkotni. Ha valaki csupán a pénzért dolgozik, nem fog tudni értéket előállítani, mert elsősorban alkotni kell. Édesapám úgy számolt, ha 5 forintért megcsinál valamit, és 7 forintért eladja, akkor 2 forint az övé. Én már úgy számolok, hogy „akarok gyártani valamit, amit tíz forintért szeretnék eladni. Onnan visszaszámolok, és ha marad rajta pénzem, akkor gyártom.” Nem mi döntjük el, hogy mit mennyiért adunk, hanem a piac dönti el, hogy mennyiért vásárolja fel. És hogy ebbe beleférünk-e, azt a tudás, a technológia, és a nyersanyag dönti el.

Édesapámnak és nekem is volt egy-egy vezetői stílusunk, én elsősorban marketingesnek és kereskedőnek tartom magam, ezért úgy döntöttünk, hogy az egyik céget leválasztom az anyavállalattól. Ez a Szentkirályi telep lett, amelyet akkoriban még Marina telepnek hívtunk. Kiváltam az anyacégből és 2003 végén megalapítottam a Szentkirályi Ásványvíz Kft.-t.

hvg.hu: Mitől különleges ez a víz?

B. L.: A kezdeti fúrásoknál már lehetett látni, hogy nagyon tiszta vízet találtunk: nitrát-, nitrit- és arzén mentes. Több mint százötven réteg agyagon fúrtunk át, és végül 206 méteren találtuk meg ezt a jégkorszaki lencsét. Az agyagréteg az akkoriban itt lévő ős- Dunakanyarhoz tartozott, Szentkirály fölött. Ezt a réteget hagyta itt a folyó, és alatta található egy egymillió éves jégkorszaki lencse, egy fajta sajátos mikroklímában. Ide semmilyen felszíni szennyeződés nem tud lejutni, ráadásul lent nulla százalék csíratartalmú, teljesen mikrobamentes környezet uralkodik. Télen-nyáron 18 C-os hőmérsékleten jön fel a víz, amit nekünk meg kell őriznünk ebben a tisztaságában, hogy az a palackba jusson. A Szentkirályit azért is szeretik a csecsemők is, mert egy édesebb jellegű víz.

B. L.: hvg.hu: Hogyan jött az ötlet, hogy elküldje a vizüket versenyezni a párizsi Aqua Expo-ra?

B. L.: Volt egy kivaló minőségű víz a birtokomban, viszont a technológiám ekkor még gyenge volt. És akkor jött ez az Aqua Expo nevezetű kiállítás, ahová is beneveztük a termékünket. Évekkel korábban, 1998-ban a Foodapest-en már sikerdíjas volt a Szentkirályi. Édesapám egyik régi ismerőse, akkor két decis flakonokat gyártott le, de nem vette át tőle a megrendelője. Azt kérdezte: nem rakunk-e bele valamit? Ásványvizet raktunk bele. A Lufthansa beszerzője felfigyelt a kiállításon a flakonokra, mert olyan ásványvizes palackot keresett, amely belefér a Lufthansa cateringes táskájába. Ez volt az egyetlen ilyen flakon Magyarországon. Austrian, Australian Airlines, Lufthansa, ezeknek a gépeire mind felkerült a Szentkirályi.

Nem is mennyiségi hozadéka volt ennek, hanem minőségi, és marketing. Persze a szerencse is közrejátszott. Addig voltak már vízkiállítások szinte mindenhol. Az Aqua Expót Párizsban rendezték, és a vásárigazgatója egy cseh származású, francia hölgy volt, aki Párizsba ment férjhez. Akkoriban - a csehek miatt - az egész keleti blokkot is meghívta. Ez volt az első ilyen alkalom. Onnan tudta, hogy van Szentkirályi, hogy Lufthansa gépen utazott, és ott leolvasta a címkét.

Csörgő László

A nagy szerencse valójában az volt, hogy 2004-ben az Ásványvíz Világszövetség az Aqua Expon tartotta a kongresszusát. Akkor ott olyan népes mezőny jött össze – először és utoljára –, hogy fellelkesültek a szervezők, és egy háziversenyt indítottak 110 számozott kancsóban. Ezen az ad hoc versenyen a világ palackozott vízgyártóinak a 75 százaléka képviseltette magát. Nagy meglepetésre a Szentkirályi a világ legjobb szénsavmentes ásványvize lett. Olyan népes volt a mezőny, hogy ezt a titulust bátran kiadhatták a szervezők. 
 
hvg.hu: Mi történt az után, hogy megnyerték a díjat?

B. L.: Ha valaki megnyer egy ilyen világdíjat, akkor jellemzően elkezdett volna fejleszteni, vásárolni, új gyárat építeni, új gépsort venni. Én semmi ilyesmit nem tettem, csak annyit, hogy erre a hírre – amely hatalmasat szólt Magyarországon – marketinggel ráerősítettem. Az első árbevételeim száz százalékát arra költöttem, hogy még másfél évig életben tartottam ezt a hírt. Az emberek találkoztak a hirdetéssel, keresték a terméket, ami akkor még nem volt elérhető elegendő mennyiségben. Vadászták, hogy hol lehet kapni, kuriózum lett Szentkirályit inni. Kaptunk olyan levelet, amelyben az állt: „a nagymamának a családi asztalra sikerült Szentkirályit szereznie”. A marketing, a reklám, és a PR, egyébként mind csak teszt. Ha valaki megkóstolja az adott terméket, és az jó: nos, akkor lesz csak fogyasztó. 
 
hvg.hu: Mikor kezdett bele az ásványvizes fejlesztésekbe?

B. L.: Csak a díj után három évvel, 2007-ben. Addig évekig próbáltunk ilyen-olyan gépbeszerzéseket végrehajtani, amivel még mindig nem tudtunk eleget gyártani, 2007-ben viszont megkerestem a világ legjobb gépgyártóját, és a Krones cég alelnöke személyesen jött el hozzánk. Azt mondtam neki, hogy „van egy nagyon jó márkám, egy nagyon jó termékem, de pénzem az nincs. Később lesz. Ha tud nekem adni egy ilyen gépet, akkor ki tudom majd fizetni”. Ez egy szállodában történt, és egy papírszalvétára írtuk a megállapodást, ami még most is a szerződésünk melléklete. Egy soha nem látott beruházással, 6 millió euróért megvásároltam ezt a gépsort, és építettem egy új gyárat. Mindenki lebeszélt róla, az édesanyám, a család, a szakértők is. Volt egy minimális saját erőm is, de alapvetően lízing konstrukció volt, és akkoriban a világ egyik legmodernebb technológiáját vettem meg.

A multiknak van pénzük a jó technológiára, de nincs olyan jó ásványvíz forrásuk, mint nekünk. És vannak olyan cégek, akiknek pedig van jó forrásuk, viszont nincs pénzük technológiára. Az is az egyik legnagyobb ereje a Szentkirályinak most, hogy mi vagyunk az egyetlenek a piacon, akiknek kiváló minőségű a vize, és a technológiája is világszínvonalú hozzá.

hvg.hu: Mekkora mennyiségű víz van a kútban, és mennyi időre elég ez?

B. L.: Három kút van Szentkirályon, ezek hozama évi 1,5 milliárd liter, ami 50 évig garantált lenne. Viszont „csak” 200 millió litert veszünk ki évente.

hvg.hu: A multik ilyenkor megpróbálják felvásárolni a helyi cégeket, volt ilyen próbálkozás Önök irányában is?

B. L.: Engem is többször föl akartak már vásárolni.

hvg.hu: Volt, hogy azt gondolta, mégis érdemes lett volna elfogadni egyik, vagy másik több tízmillió eurós ajánlatot?

B. L.: Jó döntés volt, hogy nem fogadtam el, mert megtarthattam az országnak. Persze vannak olyan periódusok, amikor megbánja az ember, és vannak olyanok is, amikor pedig nem.

hvg.hu: Még most is meg akarják enni a multik a Szentkirályit?

B. L.: Először is tudni kell, hogy a multik többnyire meg akarják ölni ezeket a cégeket. Az a filozófiájuk, hogy ha nem tudod legyőzni az ellenséged, akkor legyen a barátod. Van olyan multi, aki a barátom lett, és van olyan is, aki a mai napig „meg akar ölni”. Volt sokféle ajánlatom, több tízmillió eurós kitöltött csekk is, amit nem fogadtam el. Most ez a trend megfordult, mert a Szentkirályi kezdett el terjeszkedni, Közép-Európában próbálunk meg felvásárolni cégeket.

Csörgő László

hvg.hu: Milyen módszerekkel próbálják meg „szétcincálni” a kisebb cégeket a multik?

B. L.: Mindig azt szoktam mondani, hogy ez egy háború, és a Szentkirályinál dolgozók pedig egy hadsereg. Akik a konkurenciánál dolgoznak azok is. Jellemző még az áruházi polchelyek megszerzésén kívül a könyöklés egymás elé. Volt egy multi cég például, amelyik a Szentkirályi elé lerakta az akciós raklapját, hogy ne érjék el a miénket. A legaljasabb, és válogatottabb módszerek vannak, amit kezelni kell.

hvg.hu: Az ásványvizük terjesztését is megpróbálták akadályozni a multik, amikor bejöttek a piacra?

B. L.: El lehet képzelni mi volt ott, amikor berobbantunk 2004-ben. Először 0,2 százalékos piaci részesedéssel indultunk, amit utána felnyomtunk 15-re. Hogy mit meg nem tettek azért a konkurenciától, hogy a Szentkirályit akadályozzák. Volt olyan bolt, ahol 2-3 évig tartott a Szentkirályit belistázni, mert olyan extra megállapodásokat kötöttek, hogy ne kerüljön be. Ahol Szentkirályi víz van, ott más víz is van, de ahol egy bizonyos víz van, ott nincs más - ott Szentkirályit sem lehet kapni. Nagy cégek milliókat fizetnek például a Szigetnek csak azért, hogy az emberek ne tudjanak Szentkirályit inni, holott Gerendai Károly jó barátom. Én azt mondom, hogy lassú víz partot mos, én türelmes ember vagyok.

hvg.hu: Hogyan alakulnak az ásványvíz fogyasztási szokások hazánkban, és Európában? Mi várható ezen a téren?

B. L.: Magyarországon stagnál az évi 100 liter fejenként, éves szinten összesen 1 milliárd liter. Ez a középmezőnyt jelenti Európában, és úgy érzem ez valahol beállt.

hvg.hu: Milyenek a pozícióik az ásványvizek piacán?
 
B. L.: A Szentkirályi ásványvíz a kiskereskedelmi piacon, az ásványvíz márkatermékek között volumenben és értékben egyaránt piacvezető márka. A Szentkirályi és Emese termékekkel mennyiségben és értékben is stabil növekedést tudunk elérni a kumulált ásványvíz piacon. A gyártó cégek kétszázöt féle ásványvízzel vannak jelen a magyar piacon, ebből jó, ha öt cég tud eladni.

hvg.hu: Kitermelési, és logisztikai szempontból menyire bírják az iramot?

B. L.: Most már bírjuk. Bár, még idén is volt olyan problémánk, hogy nem tudtunk elég árut kiadni nyáron. Saját logisztikai központunkat, amelyet magunk vezetünk, 2009-ben adtuk át, és most bővítjük. Volt olyan nap nyáron, amikor 100 kamion ment ki.

hvg.hu: Milyen a társaság pénzügyi helyzete, mennyi ember dolgozik itt?

B. L.: Már csak pár százmillió forint hitelünk van, a Vitapress-el együtt egy 8-8,5 milliárd forintos forgalomra. A cash-flow hullámzó, mivel nem egy nagy tőkéjű cég a Szentkirályi, és a beruházások, illetve a marketing miatt nem is tudtunk tőkét emelni. Télen jellemzően rosszabb a cash-flow, nyári hónapokban pedig jó. A cégnél 180 ember dolgozik, és 40 alvállalkozónk van. A tavalyi, és tavalyelőtti évben a profitabilitás 1-2 százalék, száz millió forint körül volt, aminek nagy részét visszaforgatjuk. Fejlődnünk kell a világgal, most is új gépeket veszünk. Ez lesz az első év, amikor a profitot is stabilizálni tudjuk, először fogunk osztalékot fizetni.

hvg.hu: Még mindig részt vesz a címkék tervezésében is?

B. L.: Leginkább alkotónak tartom magam. Amikor kitalálok egy terméket, akkor már látom milyen flakonban, milyen kiszerelésben lesz kapható, milyen címkével jön majd ki. Ez is az egyik előnyünk a konkurenciával szemben.

hvg.hu: Próbáltam vásárolni Aqua Elixis-t, amit a „nemzet üdítőitalaként" harangoztak be, lehetetlen. Miért nem lehet kapni?

B. L.: Minden országnak van valamiféle nemzeti üdítőitala, a cseheknek-szlovákoknak van a Kofola, a horvátoknak, szlovéneknek a Kokta, az olaszoknak a Chino, az osztrákoknak az Almdudler, Dél-Amerikában a Guarana. Tulajdonképpen még a cola is egy nemzeti üdítőital volt, hiszen a múlt század elején azt a piaci rést használta ki, hogy ilyen jellegű nemzeti üdítőital még nem volt. Az úgynevezett nemzeti üdítőitalok általában „fűszerezett limonádék”, ami angolul nagyon jól hangzik, magyarul már nem annyira. A különböző fűszerek a limonádéban mindig egy-egy adott helyi ízt képviselnek. És persze mindig a helyi gyártók tudják a legjobban visszaadni ezt a fajta helyi ízlést. A Szentkirályi Aqua Elixis 31 féle gyógynövényt tartalmazó egészséges üdítőital (foszforsav és koffein nélkül). Élvezeti értékében tudja azt, amit a világ vezető márkái, sőt.

Azért nem lehet kapni, mert a konkurencia extra pénzeket fizet a boltoknak, hogy ezeket a termékeket ne lehessen belistázni, de ennek ellenére előbb utóbb tért fog hódítani. Ez az ellenállás a konkurencia részéről is igazolja, hogy van jövője a termékünknek. A Facebookon például már fanklubja is van az Elixisnek. Nem tudunk mit kezdeni ezekkel a lefizetésekkel, mert úgy levédik magukat a multik, hogy még rágalmazás szintjén se lehet őket előállítani. Kijöttünk a termékkel, a termék jó, szeretik, keresik. Dolgozunk rajta, hogy bekerüljön minél több helyre.

hvg.hu: Mi a véleménye arról, hogy a tesztek szerint sokszor nincs direkt összefüggés az ásványvizek ára, és minősége között?

B. L.: Ez a lobbi miatt van így. A nyugat-európai, és a tengerentúli tőke nagyon erős, mert ott vannak nagy cégek nagyon jó technológiával, de nincsenek ásványvíz forrásaik. Csodálatos csomagolásba raknak bele általában silány terméket, és azt próbálják meg promotálni. A számunkra jó hír az, hogy nagy eredményt nem érnek el vele.

hvg.hu: Állítólag európai viszonylatban is jó minőségűnek számít a vezetékes vizünk, mit gondol erről? Bár beárnyékolja a képet hogy sok településen már a honvédség oszt ivóvizet.

B. L.: A csapvizet nem lehet összehasonlítani a palackozott ásványvízzel. Nem véletlenül tiltotta meg több helyen az ÁNTSZ a csapvíz fogyasztását. Nekem 30 méter orvosi acélcsövön megy bele a víz a palackokba, és azt is minden héten sterilizálnom kell. El lehet képzelni, hogy a vízműnek a vize 60-100 kilométeren keresztül a műanyag, és egyes helyeken fa vezetékeken át jut el az emberekig.

Csörgő László

Kémiailag összehasonlítva a csapvizeket – és ezt mindig elfelejtik megemlítni –, meg kell különböztetni vízkémiát és víz mikrobiológiát. Az előbbi szempont szerint néhány esetben – hidrogén-karbonátot, kalciumot, magnéziumot vizsgálva – lehet ugyanaz a csapvíz összetétele, mint egyes ásványvizeknek. A mikrobiológia viszont csak akkor lehet olyan minőségű, mint amit a kút helyszínén palackoznak, ha a vezetékes vizet klórozzák. És abban a pillanatban, hogy klórt raknak bele, már nem összehasonlítható a kettő.

hvg.hu: Mit gondol az iparág jövőjéről, meddig bírják a föld vízkészletei?

B. L.: A jó minőségű ásványvizek, forrásvizek 70 százaléka Európában van. Ilyen nincs Amerikában, Japánban. Viszont nagy a vízcéges „világlobbi”, és a tőkének az nem érdeke, hogy európai, közép-európai cégeket erősítse. Próbálják lejáratni ezekkel a rossz minőségű, tisztított vizekkel, amelyeket gyönyörű csomagolásba raknak. A nagy cégek tevékenysége miatt nagyon sok helyen, Közel-Keleten, Amerikában, de még Angliában is a tisztított víz a piacvezető. Angliában például ott van a Temze tisztított (folyó)víze. Már régen megfizethető áru elektromos autóval járhatna mindenki, ha nem lenne az olajlobbi – a vízlobbi ugyanígy működik. Ahol a tőke van, ott nincs víz, és nem tudnak hozzájutni. Most már az európai, és közép-európai országok is védik a vízbázisukat, így a nagy cégek nem tudnak hozzájutni. Próbálkozások persze voltak, a franciák és a multik a cseheknél is megjelentek és lekaszálták a piacot, de most már vesszük vissza. Ez még egy nagy harc lesz.