hvg.hu: Az Ön cége nagyhal az internetes műszaki áruházak szektorában. Honnan jött az ötlet és mikor kezdte el az üzlet kiépítését?

Várkonyi Balázs: Két gimnazista fiú párhuzamosan, egymás mellett elkezdett számítógépekkel seftelni a programozás mellett. Ez odáig "fajult", hogy később már egy céget is lehetett erre alakítani. Itt találkoztunk a mostani tulajdonostársammal, Kelemen Gyulával, aki hasonló úton jutott el ugyanoda. A kft. alapításához szükséges másfél-másfél millió forintos tőke rendelkezésünkre állt közösen, tehát egyfajta érdekszövetségből adódott, hogy mi végülis összefonódtunk.

Hogy miért kezdtünk el ezzel foglalkozni? Az én indíttatásom semmi különös, érdekelt a terület, érdekelt a számítástechnika. Olyan bagatell a dolog, hogy a gimnáziumban a nyári munkák alatt mindenkinek valami dolga volt – például fagyizóban árult, szórólapozott – engem nem kényszerített senki, de hogy mégis csináljak valamit, eladtam az otthon kapott számítógépemet az expressz újságban – így indult a karrier. Nem egy ember jelentkezett erre a hirdetésre, hanem öt, vagy akárhány. És gyakorlatilag nem csak az elsőnek adtam el, hanem utána az összes többinek – tehát azt mondtam hogy „megvan még”, és újra összeszereltem, ugyanabból az újságból. Ennyi ez a sztori.

Csörgő László

Ez egy organikus vállalkozás, és 2001 óta mondhatjuk azt, hogy cég. Az elmúlt tíz évben nagyon természetes fejlődésen megy keresztül, az egy alkalmazott, egy munkatársból indultunk - tehát hárman kezdtünk -, most pedig száznyolcvanan vagyunk. Lépésről lépésre, mindent meg kell tanulnunk a cégműködésről, a közgazdaságról, a piaci helyzetről, a kereskedelemről, a marketingről. Én főképp marketingben, az üzlettársam pedig az üzemeltetésben erős. Minden egyebet  vagy megtanultunk, vagy kerestünk hozzáértő munkatársat, vagy próbáltuk valahogy csinálni.

hvg.hu: Vázolná a "birodalom" céghálóját? Melyik volt az első cége, később milyeneket alapított, mi lett ezek sorsa, voltak-e átalakulások közöttük, és ha igen, mi lett az esetleges köztartozásokkal? Most melyik cég üzemelteti a boltokat, a webáruházat, és az ügyfélszolgálatot?

V. B.: Kezdetekben, az első években, még 2000 előtt az egyszerűség miatt egy betéti társaság, utána 2001 és 2007 között pedig egy erre a célra létrehozott kft. működött. A külföldi hitel és tőke beáramlása miatt egy új cég, a mostani zrt. működteti a teljes Extreme Digital hálózatot minden hozzátartozó területtel együtt. A rendszerhez az ingatlanjaink bérletét, és tulajdonlását egy ideig egy másik kft. üzemeltette az átláthatóság, és a profil szétválasztása végett, amit a zrt. megalakulásával összevontunk, mert feleslegesnek éreztünk külön cég fenntartását.

hvg.hu. Miben más az Önök által hasznát modell mint, mondjuk egy átlagos webshop, vagy akár egy több ezer négyzetméteres nagyáruház?

V. B.:  Az idei statisztikák alapján nem éri el a teljes magyar kiskereskedelem három százalékát az internetes kereskedelem. Így ez még – bárki, bármit mond – gyerekcipőben jár, még nagyobb a füstje, mint a lángja. Ma egy webshop marketing csapda is egyben. Nem tudja az adott vevő, hogy mivel találkozik a túloldalon. Nem tudja, hogy ott mennyi ember dolgozik, hogy ott milyen raktárkészlet van, milyen garancia, milyen biztosítékok vannak. Ma egy általános webshop – leszámítva a top100-at, vagy kétszázat – így működik.

Mi abban különbözünk, hogy óriási logisztikai háttérrel, raktárkészlettel, nagyon jó szolgáltatásokkal próbálunk megjelenni, és rengeteg ügyfélszolgálati, és webshophoz kapcsolódó kollégával. Tehát egy elég komplex rendszert képviselünk. Mondhatom úgy is, hogy ez az, amit elvárunk egy webshoptól. Egy nagy multi offline áruházhoz képest a nagy előnye – annak, hogy mi ebben szocializálódtunk –, hogy nagyon gyorsan tudunk reagálni. Ha tegyük fel, ma bejelentenek egy terméket, mi arra két órán belül megfelelő kommunikációt tudunk kitalálni, egy árváltozás, a piacra való reagálás pedig percek kérdése tud lenni a mi rendszerünkben. Erre egy nagy multirendszer nem igazán alkalmas, vagy sokkal kevésbé hatékonyan.

hvg.hu: Az interneten már jó pár fórumot nyitottak a negatív vásárlói tapasztalatokról, és reklamációkról szóló történetekkel az EDigital rendelésekkel kapcsolatban. Ezek csupán a nagy számok törvénye miatt jelentkeznek erőteljesebben?

V. B.: Éves szinten 400 ezernél több tranzakciót végzünk, azt gondolom a negatív tapasztalatok ennek fényében kimondottan elenyészőek. Magyarországon egy olyan cég, amely nem figyel oda a vásárlói elégedettségre, hosszú távon nem tud labdába rúgni. Ezt a filozófiát a 11 éves pályafutásunk, ügyfélszámunk, és árbevételünk, azt gondolom megfelelően igazolja. A fogyasztóvédelemmel jó a kapcsolatunk, és mint az egyik legnagyobb kézzelfogható szereplője az internetes kereskedelemnek, nem engedhetjük meg, hogy ne figyeljünk fokozott mértékben a garanciális szabályok betartására.

hvg.hu: Egy ideje már a nemzetközi porondon is ott vannak, vajon időben léptek ki a szlovák piacra?

V. B.: Magyar viszonylatban: időben. Nincs ma olyan online kereskedőcég, amely ilyen terjeszkedési politikát mutatna, amit mi. Abban nem, hogy az internet penetráció már egy kifejlettebb állapotban volt Szlovákiában, amikor mi oda léptünk. Magyarul, sokkal több ráfordítással tudunk hasonló eredményeket elérni, mintha az internet organikus fejlődésével együtt nőttünk volna ki. Mi Magyarországon az internettel együtt fejlődtünk, ott viszont becsöppentünk egy kész helyzetbe, kész konkurenciákkal, az ottani „extreme digital”-okkal, ahol már kész versenyhelyzet alakult ki. Ebből a szempontból nem időben, viszont a méretünkből, a kiforrott működési modellünkből és a beszállítói pozíciókból adódóan jobban tudunk helyt állni, mint esetleg anno a magyar piacon tudtunk a kezdetekben. Tehát lehetett volna előbb, viszont nem volt még késő. Európai terjeszkedésünk főképp keleti irányú, az idei évben Horvátországot nyitjuk meg a karácsonyi szezonra, a napokban debütál ez az oldal. Ez úgy gondolom, még időben van, tehát ott még tudunk – számításaink szerint – szépen növekedni.

hvg.hu: Az hogy az edigital-nak két (illetve a svájciakkal együtt három) tulajdonosa van, akik jegyzik is a céget, hogyan befolyásolja a működést, és mennyire oszthatók meg a feladatok egymás között?

V. B.: Hogy ketten vagyunk, abban nem hátrányt, hanem inkább előnyt látok. Azt gondolom, hogy a felelősséget meg tudjuk osztani, a döntéseinkben tudunk egymásra támaszkodni. Két nagyon különböző egyéniség vagyunk. Minket általában a „nem egyetértés” visz tovább. Utólag visszatekintve nagy sikerünknek érzem, hogy minket az mozgatott, hogy sokszor nem értettünk egyet. Ilyenkor az egyik, vagy másik fél megpróbálta az igazát bebizonyítani, így több energiát, és figyelmet beletenni a munkába. Úgy adódott, hogy a kereskedelemmel én foglalkoztam, az első években ez főképp árazás, beszerzés, és ennek az irányítása volt.

Folyamatosan, ahogy a brand erősödött, és kialakult egy név, amire számítani lehet vásárlói szempontból, ez a szoros kereskedelmi irányítás inkább a marketing területekre ment el. Ebben az irányban fejlesztettem magam, ez a képességem volt vélhetően jobb, míg az üzlettársam az üzemeltetéshez, és a háttér megvalósításhoz szakosodott az évek alatt. Mondhatnám azt is, hogy a manager lead szempontjából a mai irányítási elveknek is megfelelünk. Megfelelünk abban a tekintetben is, hogy én inkább a stratégiában vagyok jó, ő pedig annak a leképezésében és megvalósításában.

Csörgő László

hvg.hu: A cég sok tekintetben hasonlít egy jól működő multihoz - példáulmarketing vagy beszerzés terén -, ugyanakkor még mindig erős hagyományos magyar vállalatvezetési gyökerekkel rendelkezik. Hol áll most az edigital Ön szerint, mennyire érzi a céget nagyra nőtt kisvállalkozásnak?

V. B.: Ha megvizsgáljuk, akkor azt kell mondanunk, hogy mi egy nagyobbra nőtt kisvállalkozás vagyunk. Az egy másik kérdés, hogy mi ezt felfogtunk, és a mértékén változtatunk. A multi-működéssel kapcsolatban arra kellett rájönnünk az évek alatt, hogy sok olyan elem van, amit érdemes bevenni a mindennapinkba, érdemes beépítenünk a teljes működésünkbe, mert egyszerűen jól működnek. Ilyenek például a motivációs, és jutalék rendszerek, a kereskedelmi, és marketing szabályozások - bizonyos know-how elemek sokkal jobban teljesítenek a multiból hozott elméletekkel. Ennek érdekében elég sok know-how-t próbáltunk meg behozni a cégbe, sok külső tanácsadóval, vállalkozással állunk kapcsolatban hogy ezeket erősítsük. Ez egyszer jó.

Soha nem leszünk viszont multicég, mert – nyilván magában a „multinacionális” szóban benne van a jelentése – mi magyar vállalat vagyunk, egy központtal, ezért nem kell ide a multi működést teljes mértékben bekapcsolni. A tulajdonos ismerhető, míg egy multinál ez nem is annyira lényeges. Ebből a szempontból egy magyar középvállalatra hasonlítunk. Mi próbáljuk a rosszat eldobni, a jót pedig behozni, mind a középvállalatból, mind a multiból. Ez nagyon fontos kérdés az Extreme Digital életében, ma az az egyik legfontosabb kérdés, hogy a folyamatait, a belső rendszerét, az auditját, a kontrollját hogy tudja megvalósítani, hogyan tud optimálisan működni. Napi szintű kérdés amit most Ön is feszeget, hogy hogyan tudunk egy magyar kisvállalkozásból, egy multi-szerű középvállalkozás lenni.

hvg.hu: Egy kisebb vállalkozásnál nyilván a rugalmasság jelentős szerepet játszott abban, hogy ekkora sikereket lehetett elérni vele, de most, egy ekkora méretőre duzzadt szervezetnél vajon hogyan lehet megőrizni ezt a fajta rugalmasságot?

V. B.: Röviden válaszolva: nem lehet. De mindenképpen az a cél, hogy mindig tudjuk azt, hogy honnan jövünk, látjuk azt hogy mit csináltunk, látjuk a mostani kis cégeket, hogy mennyire rugalmasak. Ekkora működési rendszernél nem lehet fenntartani azt a rugalmasságot, mint egy pár fős, vagy pár tíz fős vállalkozásnál. De minden elemünkkel, folyamatunkkal, szabályozásunkkal erre próbálunk koncentrálni, hogy ezt mégis megtartsuk. A multi működésnek ez az egyik nagy hátránya, hogy ebből veszítünk.

Ma már mi is – házon belül - egy nagy csatahajóhoz hasonlítjuk magunkat. Ha le kell állítani, vagy pályát kell módosítani, akkor már jó előre meg kell ugyanis tenni az ezekhez szükséges előkészítéseket, manővereket, hogy meg tudjuk csinálni. Erre próbálunk most már bazírozni, hogy előre gondolkozzunk, hogy időben tervezzünk, hogy hamarabb lépjünk, végiggondoljuk azokat a folyamatokat, és hatásokat amelyek később minket érhetnek. Sokkal többet kell dolgozunk azért most, hogy a működésünk hasonlóan rugalmas maradhasson.

 hvg.hu: A külföldi szakemberek rendre a túlságosan erős központi vezetést szokták bírálni a magyar vállalatokkal kapcsolatban, mit gondol erről?

V. B.: Egyet tudok vele érteni, ez „one man show”, vagy „two man show” a mi esetünkben. Nálunk is hibajelenség volt az évek során, hogy nagyon centralizáltam működünk, és mindent egy kézben, vagy jelen esetben két kézben szerettünk volna tartani. Ez megint csak egy olyan pont volt a fejlődésünkben amire rá kellett ébrednünk, hogy változtatnunk kell. Nagyon nehéz volt. Arról van szó, hogy amikor valaki a saját szekerét tolja, saját tulajdonú céget visz, akkor azt érzi, hogy ő csinálja a legjobban, sőt, ez sok esetben így is van.

Nehéz ezen változtatni, körülbelül három éve kellett ebből kijönnünk, nagy lemondásokkal, és nagy változtatási kísérlettel a menedzsmentet kialakítani, a vezetési struktúrát átalakítani. Összehasonlítási alapom nincs, hogy egy külföldi cégben ez hogy van, de azt gondolom, nálunk már olyan modell van, ahol sok vezetőnek sok felelőssége van, és megoszlik ez az egész. Szerintem egész jó úton járunk ebben.

hvg.hu: Mit gondol Varga Mihály ominózus "előbb-utóbb a hűtőszekrény elromlik, előtt-utóbb lehet, hogy a tévét is ki kell cserélni" nyilatkozatáról a belső fogyasztás növekedésével kapcsolatban?

V. B.: Ez így van, bár ugye az eszközök egyre stabilabbak, felkészültebbek, kevesebb energiát fogyasztanak, vagy szélsőséges körülmények között is jobban működnek. Ez  kevés ahhoz hogy a belső fogyasztást erősítse, ez a lépés nem elégséges. Ez egy általános folyamat, ami volt eddig is, és lesz ezután is. Sajnos a belső fogyasztást, és a magyar gazdasági helyzetet mi nagyon durván nyomon tudjuk követni. Persze van egyszer egy szerencsefaktorunk, azzal hogy az internetes kereskedés folyamatosan nő. Jön a vásárló, a telekommunikációs, a tévés cégek ebbe az irányba hajtják a vevőket, illetve, mindenki egyre „onlineabb” magától is,  hiszen ez egy tendencia. Ez jó dolog, hogy mi ott vagyunk ezen a platformon mint kereskedők, és ezért tudjuk növelni a forgalmunkat évről évre.

Egyértelműen látszik viszont, hogy a fogyasztás átalakul, a vásárlók elkezdik a termékeket máshogy vásárolni. Eddig az volt a fontos, hogy a termék sokáig működjön, jól működjön, ne romoljon el hamar. Ma már inkább az ár a fontos. Látszik, az átlagárcsökkenés konkrétan kimutatható, a tavalyi év kontra idei év számaiban is, és így tovább. Mondjuk egy notebooknál eddig ebben az árkategóriában voltak, viszont most ez az árkategória lejjebb ugrott. Nem a teljesítményt, vagy egyéb tényezőket vesznek figyelembe, hanem az árat. Ha valaki eddig egy középkategóriás tévét tudott megvenni, most egy alsó kategóriást vesz. Aki pedig egy alsó kategóriást vett eddig, az vagy egyáltalán nem vesz tévét, vagy nem cserél. Ott igaz Varga Mihály úrnak a mondata, hogy ő egy idő után kényszerpályára jut. Kérdés, hogy ez mennyire jó a fogyasztónak, vagy a magyar államnak?

hvg.hu: Mit javasolna a kormány számára a kereskedelmi vállalkozások helyzetbe hozása érdekében?

 V. B.: Nehéz az egész magyar gazdaság, és fejlődés helyzete. Olyan terhek vannak a kereskedőkön is, amelyeket nagyon nehéz elviselni. A mi eredményességünkön is egyértelműen látszik, hogy - hasonló teljesítménnyel –  csökken. Hiába optimális a működésünk,  az extra adókat, újabb terheket, növekvő járulékokat nem tudjuk érvényesíteni a másik oldalon. Vagy inkább azt mondanám, ha esetleg megpróbáljunk érvényesíteni - tehát mondjuk növeljük az árainkat -, akkor vagy versenyképtelenné válunk, vagy egyszerűen elfordul  a fogyasztó, és nem vásárol.

Csörgő László

Én azt látom – és nem azt mondom ezzel, hogy a kereskedelemben kivételezés történjen –, hogy ez biztosan nem jó út. Azt hittük hogy a „válságtól” távolodva fogyasztási növekedés indul el Magyarországon, de az idei év  rosszabb mint a tavalyi. A mostani gazdasági előrejelzéseink, a fogyasztási forgalmi várakozások alapján a következő év még legalább ennyire rossz, vagy esetleg még kellemetlenebb lesz.Mi kivételesek vagyunk és fejlődni tudunk ebben a helyzetben is, de kérdéses, meddig tudunk a magyar fogyasztási trend ellen menni.

hvg.hu: Mi a véleménye az elektronikai áruházak piacának az átrendeződéséről, például a Saturn áruházak Media Marktra való átcímkézéséről, vagy a BESTBYTE beindulásáról?

V. B.: A MediaMarkt láncnál ez egy optimalizálási folyamat, ugye hogy a MediaMarkt és a Saturn logók közül az egyiket eltüntették. Következtetést ebből nem nagyon tudok levonni, majd meglátjuk a taktikájukat, hogy mit csinálnak. A Bestbyte pedig egy új szereplő, vagy inkább régi-új szereplő, amely most újdonsült erővel megpróbál a piacon érvényesülni. Egyelőre figyeljük őket.

Közvetlenül a mi vizeinket – az internetes vásárlást és kereskedelmi koncepciónkat– ezek még nem zavarják  Ha ők ketten arra összpontosítanak, hogy a vásárlásokat beindítsák,  a reklámkampányaikkal, vagy a tömegek elérésével megismertessék az új műszaki eszközöket, és ezáltal felpezsdítik a piacot, akkor üdítő a dolog. Ha ez majdan tőlünk esetleg forgalmat vesz el, akkor természetesen lépni fogunk.

hvg.hu: Mit vár az idei karácsonytól, vagy akár a jövő évtől?

V. B.: A karácsony a magyar vásárlót nem igazán befolyásolja. Az az eddigi tapasztalatunk, hogy egész évben lehet spórolás, de karácsonykor ez  megszűnik, és átszakítanak valami virtuális kötelet. Karácsonykor a megszokott forgalmunk a megszokott ütemben, vagy még erősebben növekszik. Idén is erre készülünk, egyelőre a jelek ezt mutatják. A jelek nyilván a vásárlói érdeklődések, a weboldal látogatottságának a növekedéséből lehet  lemérni.

Mi idén is erős karácsonyra készülünk, a következő év viszont – ahogy már mondtam is – sokkal bonyolultabb történet lehet. Én azt várom hogy a piac, - pontosabban a magyar piac -  tovább zsugorodik. Ezért is tettünk meg olyan lépéseket, intézkedéseket, mint például a külföldi terjeszkedések, vagy az alternatív termékkörök behozatala. Ez utóbbi egy fajta megastore irány az interneten. A műszaki irányról egy kicsit eltávolodva, a területhez szorosan kapcsolódó termékköröket is megpróbáljuk felvenni a portfóliónkba – ami nem teljesen műszaki. Hogy egy példát is mondjak, egy mikrohullámú sütőbe való tányér is egy termék. Ez nyilvánvalóan nem műszaki termék, mégis hozzá kapcsolódhat, mert aki ilyet vesz, annak  szüksége lehet ilyesmire is.

Amit esetleg elvesztünk a műszaki termékek piacán, azt szeretnénk visszahozni alternatív, más területekkel, hisz az internetes forgalom évről-évre nagyon szépen nő, vélhetően más termékköröknek is el kell indulniuk az internetes kereskedelemben, és nekünk egy erre tökéletesen alkalmas platformunk és logisztikai rendszerünk van. Én tehát az Extreme Digital fejlődését várom a jövő évtől.