Értékhelyesbítés könyvelése:

- elkülönített főkönyvi számlákon mutatjuk ki:      T 117, 127-157, 177  - K 417 - mérlegben összefüggés: eszközök értékhelyesbítése összesen egyenlő a források értékelési tartalékával. - az értékhelyesbítés nyilvántartására szolgáló számlák mindig egymással szemben használhatók. Megjelenés a mérlegben: E:  Immateriális javak értékhelyesbítése   F:  Értékelési tartalék  Tárgyi eszközök értékhelyesbítése  A már elszámolt értékhelyesbítés összege természetesen nem feltétlenül marad éveken keresztül változatlan. Amennyiben a befektetett eszközönként meghatározott tárgyévi értékhelyesbítés összege jelentősen eltér az előző üzleti év mérlegfordulónapján kimutatott erdménnyel, a leltárral alátámasztott különbözet kétféle lehet: a)    növeli az értékhelyesbítés összegét, ha a tárgyévi értékhelyesbítés értéke meghaladja az előző évit, b)    csökkenti az értékhelyesbítés összegét, ha a tárgyévi értékhelyesbítés értéke alacsonyabb az előző évinél, legfeljebb az előző üzleti év mérlegfordulónapján kimutatott értékhelyesbítés összegéig.

Számos kritika jelent meg az értékhelyesbítésről, vagyis arról, amikor a befektetett eszközöket a piaci értékre  felértékelik. Tizenkét éve van értékhelyesbítés a magyar számvitelben és az egyik legfontosabb olyan tényező, amely elősegíti azt, hogy a befektetett eszközök mérlegértéke minél inkább a valóságot tükrözze, azaz a piaci értéket mutassuk ki a beszámolóban.

Sokáig tilos volt az eszközt felértékelni, mégha az értékhelyesbítés a piaci érték követésével a valósághoz közelíti ezen eszközök mérlegértékét. Különös jelentősége van ennek az ingatlanok esetében, ahol gyakran előfordul, hogy jelentős értéknövekedést kell elszámolni.

Ha belegondolunk abba, hogy egy 15 éves, forgalmas, frekventált helyen elhelyezkedő ingatlannak (például irodaház, raktárépület, telek) mennyit változott a piaci értéke, akkor rögtön láthatjuk, hogy milyen lényeges elemről van szó. Ha ezen eszközök a 15 évvel korábbi bekerülési értékükön szerepelnek a számviteli beszámoló mérlegében, az súlyosan torzítaná annak hitelességét, nem érvényesülne a valósághű bemutatás irányelve. Szükség van tehát ezek értékhelyesbítésére, vagyis arra, hogy felértékeljük ezeket az eszközöket.

Ez a felértékelés a mérlegkészítés napján ismert piaci érték alapján történik, úgy, hogy a piaci érték és a könyv szerinti érték különbségét elszámoljuk értékhelyesbítésként, ha az tartós és jelentős. Az értékhelyesbítés elszámolása az értékelési tartalékkal szemben történik.

Értékhelyesbítés: mikor éri meg?

1. Az immateriális javak esetén valóban indokolt lehet a fenti két esetben értékhelyesbítés alkalmazása. Könnyen elképzelhető a bekerülést követő néhány év elteltével, a vagyoni értékű jogoknál, hogy egy márkanév, licenc vagy játékjog esetén a piaci érték és a könyv szerinti érték jelentősen eltér egymástól az előbbi javára, és ezért értékhelyesbítés elszámolása válhat szükségessé. Azonban a trend később  megfordulhat és  annak csökkenése is előfordul. Ugyanez mondható el a szellemi termékek esetében. Különösen a következőknél ítélem meg úgy, hogy fontos lehet adott esetben értékhelyesbíteni: találmány, szabadalom, ipari minta, know-how stb.

A technológiák fejlődése, azok gyors változása igényli a piaci értékhez való alkalmazkodást. Más vagyoni elemek esetén (alapítás átszervezés aktivált értéke, kísérleti fejlesztés aktivált értéke, üzleti vagy cégérték) ugyanakkor  nincs realitása az értékhelyesbítésnek, mint ahogy a számviteli törvény nem is engedi meg ezekben az esetekben. Nehézkes, vagy sok esetben kivitelezhetetlen lenne ezek piaci értékének a meghatározása, és igazából nincs is rá szükség.

2. A tárgyi eszközök esetén minden egyes, ténylegesen „kézzel fogható” tárgyi eszköznél számolható el értékhelyesbítés. Ennek a legnagyobb jelentősége az ingatlanok, és a kapcsolódó vagyoni értékű jogok esetében van. Nem kell ingatlanpiaci szakértőnek lenni, hogy bárki megállapíthassa, hogy az elmúlt 17 évben jelentősen felértékelődtek az ingatlanok, különösen frekventált területeken. Ha ezek az ingatlanok ráadásul az évente elszámolt terv szerinti értékcsökkenéssel mérsékelt értéken szerepelnek a mérlegben, akkor az jelentős torzításokhoz vezethet, a vagyon értékét sem valósághűen mutatja. Különösen nagy lehet az eltérés a jelentős ingatlanvagyonnal rendelkező vállalkozások beszámolóiban.      

A műszaki gépek és az egyéb berendezések esetében sokkal kisebb az értékhelyesbítés lehetősége. Nehezen képzelhető el, hogy a legtöbb gép, berendezés ne veszítene az értékéből a használat, illetve a technológiai fejlődés következtében. Kivétel lehet néhány olyan speciális gépi berendezés, amelyekre a kialakuló piaci változások következtében tartósan nagy igény van és ezért nő a piaci értékük. (Nagy volumenű építkezések sorozata esetén ilyen lehet a toronydaru, vagy például felfutó termelés következtében speciális gyártó berendezéseknél alakulhat ki értéknövekedés.) A tenyészállatok esetében is valószínűsíthető, hogy csekélyebb az értékhelyesbítés jelentősége, kivételt képezhet például egy versenyló, amely a sorozatos győzelmek során növeli saját piaci értékét.

3. A befektetett pénzügyi eszközök esetén kizárólag a tartós részesedéseknél számolható el értékhelyesbítés. Ez jelentősen korlátozza alkalmazási területeket. Egyrészt jogos, hiszen a részvények azok az értékpapírok, amelyek jelentős piaci árnövekedést produkálhatnak, a tőzsdei árfolyamuk növekedésével. Ez egy egzakt mérési módszer, nem kíván külön értékbecslést, legalábbis ha tőzsdén jegyzett értékpapírról van szó.  Másrészt indokolt lehetne a kötvények és egyéb értékpapírok esetén is az értékhelyesbítés lehetőségének meghagyása. Itt is elképzelhető jelentős értéknövekedés, azonban 2004. óta, a valós értéken való értékelés lehetőségének bevezetésével ez a „probléma” megoldódott.

• értékhelyesbítés elszámolása: növeli a vagyon (eszközök) nagyságát, növeli a saját tőke nagyságát, az eredményre viszont nem gyakorolt hatást.
• értékhelyesbítés megszüntetése: csökkent a vagyon (eszközök) nagyságát, csökkenti a saját tőke nagyságát is, az eredményre ugyancsak nem gyakorolt hatást.

Az értékhelyesbítés elszámolása tehát nem kötelező, választható. Ha alkalmazzák, akkor a kiegészítő mellékletben ismertetni kell a piaci érték meghatározásának elveit és módszereit, a beszámolót könyvvizsgálóval auditáltatni kell. Tekintettel arra, hogy az értékhelyesbítés elszámolása számos esetben jelentős többlet adminisztrációs és egyéb terheket ró az azt alkalmazó vállalkozásokra (például értékbecslés, ingatlanszakértő alkalmazásának költségei), sok esetben ezért nem alkalmazzák. Pedig sokszor indokolt lenne, és nagyban elősegítené a vagyon valós értékelését. A magyar számviteli rendszerben tehát adott a lehetőség a piaci értékre való felértékelésre, kérdés, hogy mennyire élnek ezzel a cégek.

Varga Imre
adjunktus
NYME – Savaria Egyetemi Központ