Könnyen dobálózunk az internetfüggőség kifejezésével, ami nem csoda, figyelembe véve, hogy a digitális világ hány ponton próbál beférkőzni a mindennapjainkba. Cikkünkben olyan jeleket mutatunk be, amelyek arra utalnak, hogy a felhasználó az egészségesnél több időt tölt online tevékenységekkel.
Elszigetelődés
A netfüggőknek nincs szükségük a külvilágra, hiszen szinte mindenhez hozzájuthatnak a képernyő segítségével. Amíg ez a különféle házhozszállítási szolgáltatások igénybevételét jelenti, addig nincs feltétlenül gond (noha ezek mennyisége, gyakorisága intő jel lehet), viszont ha már a való életbeli kapcsolatait hanyagolja valaki, érdemes megkongatni a vészharangot. A függők számára idővel egyre abszurdabbá válik a valós kommunikáció, ridegekké, hűvössé válnak a családtagjaikkal és a barátaikkal szemben, idővel pedig elszigetelődnek a külvilágtól.
Alvászavarok
Mivel a hétköznapi munkavégzést vagy tanulást nem könnyű elbliccelni, a függők idővel a saját alvási idejüket áldozzák fel kedvenc tevékenységük oltárán. Így aztán kialvatlanok maradnak, nem tudnak koncentrálni, a csökkenő energiaszint pedig idővel a teljesítmény romlását idézi elő. Ráadásul, mivel a netezésre jellemzően este kerül sor, hiába szánnának pár órát az alvásra, a monitor fénye negatív hatással van a pihenés minőségére. Emellett, mivel a függők az újabb tartalmak fogyasztásával folyamatos ingerekkel bombázzák az agyukat, hosszabb időre lenne szükségük a „teljes kikapcsoláshoz” is.
Testsúlyváltozás
A netfüggők jellemzően túlsúlyosak vagy alultápláltak. Aki sokat ül a számítógép előtt, az értelemszerűen keveset mozog, ez pedig idővel azzal jár, hogy lelassul az emésztése. Ha pedig emellé valaki továbbra is a korábban megszokott mennyiségű táplálékot fogyasztja, óhatatlanul elhízik. A másik véglet a kóros soványság vagy akár alultápláltság is lehet, mivel a spektrumnak ezen a felén olyan függőket is találni, akik – például videonézés vagy online játék közben – egész egyszerűen elfelejtenek enni.
Hazudozás
Ha valakivel kapcsolatban úgy gondoljuk, hogy netfüggő, érdemes rákérdezni, naponta mennyi tölt online szörfözéssel. A függők – legalábbis azok, akik tisztában vannak azzal, hogy amit csinálnak, már káros – nem szeretnek szembesülni vele. Éppen ezért hazudni fognak, de legalábbis igyekeznek kedvezőbb fényben feltüntetni magukat, és alámondani a hálón elpazarolt időnek. Minél erősebb a függőségük, annál több időt töltenek a neten, így előbb-utóbb egyre több embernek fognak hazudni arról, mivel töltik az idejüket.
Érdeklődéshiány
Ahogy egyre jobban hatalmasodik el a függőség, úgy válnak más, korábban szeretett hobbik, elfoglaltságok érdektelenné. Ahogy a függő személy szükségletei átrendeződnek, úgy sorol hátrébb más dolgokat, csak hogy extra netezési időhöz jusson. A korábban nagy odaadással űzött hobbikat, sportokat először csak átmenetileg függeszti fel, később azonban már eszébe sem jut, hogy régen hétvégénként kirándulni vagy moziba járt a barátaival.
Hanyagság
A függők iskolai vagy munkahelyi eredményein előbb-utóbb érzékelhető lesz, hogy nem tudnak a korábbi szinten teljesíteni. Elcsúsznak a határidőkkel, slendrián munkát adnak ki a kezükből, az iskolai jegyeik pedig rosszabbak lesznek. Van, akit annyira beránt az addikció, hogy egyáltalán nem is törődik a következményekkel, míg mások folyamatos stresszben élnek. Mert bár látják, hogyan omlik rájuk a világ, mégsem tudnak változtatni az életükön.
Idegesség
Az online tevékenységek idővel rituálissá válnak. Gondoljunk bele, mivel kezdik sokan a napot: bekapcsolják a számítógépüket, megnézik az e-mailjeiket, a Facebookjukat, pár kedvenc blogjukat, majd az egész ciklus kezdődik elölről. A függők egészen addig szoronganak, idegeskednek, amíg bele nem vághatnak ebbe a folyamatba. De akkor is csillapíthatatlan vágyat éreznek, hogy netezni kezdjenek, ha csak unatkoznak. Próbálják leküzdeni a késztetést, de előbb-utóbb szinte önkéntelenül nyúlnak a telefon után, hogy picit megpörgessék a hírfolyamot, vagy kiosszanak pár lájkot.
Örömérzet
Amikor a függők végre félre tudnak vonulni, hogy belevessék magukat az információ tengerébe, minden háttérbe szorul. Úgy érzik, nincs érdekesebb, mint a Facebook-falán sorjázó bejegyzések vagy a YouTube-videók mellett megjelenő ajánlók. Szinte mindegy is, mit csinálnak, amíg pörögnek a bitek, a mennyben érzik magukat. Ez azonban csupán az agy gonosz tréfája, ilyenkor ugyanis azok a jutalomközpontok aktiválódnak az agyban, amelyek elárasztják a szervezetet endorfinnal. Akárcsak a drogfüggők, a netfüggők is ezt az érzést fogják keresni, és ezért mennek fel újra és újra a hálóra.
Bűntudat
A tudatos függők tisztában vannnak azzal, hogy amit tesznek, az nem jó. Bűntudatot azonban általában csak akkor éreznek, miután a fél éjszakát eltöltötték a képernyő előtt. Haragszanak magukra az elpazarolt idő miatt, és bűntudatuk van, amiért erről hazudnak a szeretteiknek – és végső soron saját maguknak is. Innen pedig már csak egyetlen lépés az ördögi kör bezáródásáig: a függők ugyanis, ahogy már említettük, az internetezést az örömérzettel és egyéb pozitív érzelmekkel kapcsolják össze. Így bűntudat esetén nem egy nagy doboz fagyihoz vagy tábla csokihoz nyúlnak majd bánatukban, hanem a világháló csodái közé menekülnek.
A fenti cikk eredetileg a HVG Extra Business 2018/1-es számában jelent meg.
Percenként nézegeti az e-mailjeit? A lájkok, tweetek és Instagram-posztok bűvöletében él? A telefonjával kel és fekszik? Ha a fenti kérdések közül akár csak egyre is igen a válasz, jó eséllyel ön is „viselkedési függő”. Ellenállhatatlan című könyvében Adam Alter a viselkedési szenvedélybetegségek szakértő elemzését adja, valamint ötleteket ad arra, hogyan szabhatunk gátat a folyamatnak, és vehetjük kézbe ismét az irányítást. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.