Kutatások szerint gyakrabban engedünk a csábításnak akkor, amikor az agyunk megfontolt, mérlegelő gondolkodásért felelős részét leköti valami más. Dan Ariely pszichológus-közgazdász írása.
Képzeljük el magunkat egy hosszú nap végén, mondjuk, egy költözés után! Halálosan elfáradtunk. A főzés kizárt. Ahhoz sincs energiánk, hogy előbányásszuk a serpenyőt, a tányért és a villát. Egyértelmű, hogy elmegyünk valahova enni. Az új otthonunk közvetlen környezetében három étterem található. Az egyik egy friss salátákat és szendvicseket árusító bisztró. A másik egy kínai étterem; a kiáramló illatoktól már most nagyokat nyelünk. És van még egy családi vállalkozásban működtetett pizzéria, ahol a helyiek a fejüknél kétszer nagyobb szeleteket majszolgathatnak. Melyikbe vonszoljuk el megfáradt testünket? Ezzel szemben képzeljük el azt is, hogy milyen ételt választanánk a kertben, egy jó könyv társaságában eltöltött szieszta után.
Megfigyelhető, hogy a stresszes napokon sokan engedünk a csábításnak, és a kevésbé egészséges lehetőségek közül választunk. A megrendelt kínai étel és a pizza gyakorlatilag a költözés szinonimái, és egy fiatal, fáradt, ám boldog család képét idézik fel bennünk, amint a tagok kartondobozok halmai között csirkés sült tésztát piszkálgatnak ki evőpálcikával a dobozból. Erről mindnyájunknak eszünkbe jutnak az egyetemi évek, amikor a barátaink pizzával és sörrel vendégeltek meg bennünket, ha segítettünk nekik a költözésben.
A gyorséttermi fogások és a kimerültség közötti titokzatos összefüggés nem csupán a fantáziánk szüleménye. Ez az oka annak is, amiért olyan sok diéta elvérzik a stressz vágódeszkáján, és amiért egy nagyobb krízis után újra rászokunk a dohányzásra.
Feszültség értelem és vágy között
A rejtély megoldásának kulcsa az énünk impulzív (vagy emocionális) és racionális (vagy szándékos) oldalai közötti küzdelemben található. Nem új keletű az elképzelés; a történelem során számos, magvas gondolatot tartalmazó könyvnek akadt mondanivalója a vágy és az értelem közötti konfliktusról. Ott van mindjárt Ádám és Éva, akiket megkísértett a tiltott tudás és a zamatos gyümölcs. Vagy Odüsszeusz, aki tudta, hogy elcsábulna a szirének énekétől, ezért a legénységével kiköttette magát az árbochoz, nekik pedig megparancsolta, hogy viasszal tömjék be a fülüket, ami eltompítja majd a tantaluszi hívást.
Az értelem és a vágy közötti feszültség lenyűgöző bemutatására Baba Shiv (Stanford Egyetem) és Sasha Fedorikhin (Indianai Egyetem) professzorok megvizsgálták azt az elképzelést, amely szerint gyakrabban engedünk a csábításnak akkor, amikor az agyunk megfontolt, mérlegelő gondolkodásért felelős részét leköti valami más. Kísérletük résztvevőinek gondolkodási képességét úgynevezett kognitív terheléssel korlátozták. Azt akarták kideríteni, vajon a sok gondolkodnivaló kevesebb kognitív teret hagy-e a csábítással szembeni ellenállásnak, vagyis hajlamosabbá teszi-e az embereket arra, hogy engedjenek neki.
A résztvevőket két csoportra osztották, majd az első csoport tagjait egy kétjegyű szám (például a 35) megjegyzésére kérték, a másik csoportba kerülőknek pedig egy 7 jegyű számot (mondjuk, a 7 581 280-at) kellett memorizálniuk. Ezt követően tájékoztatták őket, hogy akkor kapják meg a kutatásban való részvételért járó díjat, ha elismétlik a számot a folyosó túlsó végén lévő szobában tartózkodó kísérletvezetőnek. Amikor a jelentkezők elindultak a másik helyiség felé, útközben váratlanul felbukkant előttük egy gurulós asztalka, amelyen többféle tortaszelet és gyümölcssaláták sorakoztak. Egy kísérletvezető elmagyarázta nekik, hogy amint elismételték a másik szobában a számukat, kapnak egyet a két desszert közül – ám ott, helyben el kell dönteniük, melyiket kérik majd. A két csoport tagjai egy papírfecnire felírták a választott nyalánkságot, majd folytatták útjukat a második szoba felé.
Az eredmény: az egyszerű kétjegyű számmal végigkorzózók sokkal gyakrabban választották a gyümölcsöt, mint a hétjegyű szám terhét cipelők. A magasabb szintű képességeik lefoglalásával a hét számjegyű csoport tagjai kisebb mértékben tudták legyőzni ösztönös vágyaikat, és sokan közülük nem tudtak ellenállni az azonnali jutalmat jelentő csokoládétortának.
Szabaduljunk meg a csábítástól
A kimerüléssel kapcsolatos kísérletek azt sugallják: általában véve hasznunkra válna, ha felismernénk, hogy a nap során folyamatosan kísértéseknek vagyunk kitéve, valamint, hogy előbb-utóbb úgyis kudarcot vallunk. Ha valóban le akarunk dobni néhány kilót, akkor szabaduljunk meg a csábítástól: tüntessük el a kamrából és a hűtőből a cukros, sós, zsíros és félkész élelmiszereket, és szoktassuk hozzá a szervezetünket a friss zöldségek ízéhez. De ne azért tegyük, mert tudjuk, hogy a sült csirke egészségtelen, hanem mert felismertük, hogy ha egész nap (és minden alkalommal, amikor kinyitjuk a konyhaszekrény vagy a hűtő ajtaját) efféle csábításnak tesszük ki magunkat, akkor nehezebben vesszük fel a harcot a kísértéssel.
A kimerülés megértése egyúttal azt is jelenti, hogy (amilyen mértékben erre lehetőségünk nyílik) az önuralmat kívánó tevékenységeket – például a különösképp unalmas feladatot a munkahelyünkön – a nap elején érdemes letudnunk, mielőtt túlságosan kimerülnénk. Természetesen nem könnyű megfogadni a tanácsot, hiszen a körülöttünk lévő kereskedelmi erők (bárok, internetes vásárlás, Facebook, YouTube, online számítógépes játékok stb.) mind a csábításból és a kimerülésből gyarapszanak. Az biztos, hogy nem tudjuk az önuralom elleni összes aknát elkerülni.
Reménykedhetünk-e azért valamiben? Íme, egy javaslat: amint felismerjük, hogy milyen nehéz hátat fordítani a csábításnak, azt is meglátjuk, hogy könnyebb elsétálni a vágyunk tárgyától még azelőtt, hogy zátonyra futtatna bennünket. Talán nem könnyű megfogadni ezt a tanácsot, azonban az az igazság, hogy sokkal könnyebb elkerülni a csábítást, semmint akkor felvenni vele a harcot, amikor sóváran megtelepszik a konyhapulton. Ha pedig képtelenek volnánk erre, még mindig van mit tenni – elszámolhatunk százig, dalra fakadhatunk vagy cselekvési tervet készíthetünk, amelyhez aztán tartjuk is magunkat. A fentiek bármelyikét bevehetjük a csábítás legyőzésére létrehozott fegyverarzenálunkba, így a jövőben könnyebben felvehetjük a harcot az ellenállhatatlan vággyal.
A fenti cikk Dan Ariely Az (őszinte) igazság a hazugságról című könyvének szerkesztett részlete; a könyvet itt tudja megvásárolni kedvezménnyel.