Két évtizede egészen más kritériumoknak kellett megfelelniük az álláskeresőknek, mint ma: életük sok szempontból egyszerűbb volt. A CarrierBuilder nevű állásportál összegyűjtötte a leglátványosabb különbségeket, amelyek a húsz évvel ezelőtti és a mai álláskeresőt jellemzik.

Kézzel gépelt önéletrajz/ e-mailben küldött CV

Míg két évtizede a gondosan gépelt önéletrajz volt az általános és megszokott, addig ma a fényképes – esetenként videóval felturbózott –, számítógéppel megírt, jelentkezési laphoz csatolt, vagy az állást meghirdető cég honlapjára feltöltött, esetleg e-mailben elküldött önéletrajz a módi. Nem kell újragépelni, könnyű sokszorosítani és frissíteni, az elavult információkat újakkal helyettesíteni. A mai álláskeresőnek tehát könnyebb dolguk van e téren. Néhány jelentkező viszont még mindig ragaszkodik az írógéppel megírt önéletrajzhoz. A HR-esek általában nem veszik zokon a szabványtól eltérő, gépelt CV-t, ám arra érdemes figyelni, hogy mindig legyen belőle egy második példány, hogyha az eredeti – a munkaadónak elküldött – eltűnne.

sxc.hu

Személyes találkozó/ több körös állásinterjú

Húsz éve az „állásinterjúk” még másképp zajlottak, mint ma. A személyes találkozót - a főnökkel - gondos egyeztetés előzte meg, és egy-egy jelölt kiválasztására, megismerésére nem öt percet szántak. Ma már előfordul, hogy több ezer jelentkező közül kell megtalálni a megfelelőt, ezért az előszűrést többnyire HR-esek végzik, a potenciális jelölteket több körös interjú során választják ki, így csak a legesélyesebbek találkozhatnak a leendő munkaadóval. Összetettebb lett a kiválasztás és keményebb a verseny, a válságnak köszönhetően a munkaerő-piacot elárasztotta az értékes munkaerő. E téren nehezebb boldogulni, mint két évtizede.

Gondosan vasalt ing, öltöny vagy kosztüm/ laza, kényelmes viselet

Két évtizede a legtöbb álláskereső kínosan ügyalt arra, hogy „ünnepélyes” legyen a megjelenése, ha találkozik leendő munkaadójával. Mára elfogadottá vált az egyszerűbb, lezserebb öltözék, nem kötelező a gálacipő, az öltöny vagy kiskosztüm. A legtöbb interjúztató csak annyit vár el a jelölttől, hogy alkalomhoz illő, visszafogott öltözékben jelenjen meg: tartózkodjon a szélsőségektől, mint a rövidnadrág/miniszoknya vagy a strandpapucs. Mielőtt állásinterjúra indulunk, célszerű tanulmányozni a cég történetét és a megpályázott posztnak megfelelően kiválasztani ruházatunkat.

Ajánlólevél/ referencia az önéletrajzhoz csatolva

Néhány cég csak az állásinterjú utolsó körében kéri a jelölttől a referenciát, míg akad munkaadó, aki már az elején szereti látni, honnan jött a jelentkező, kivel dolgozott korábban és hogyan vélekedik róla előző felettese. Néhány munkaadó viszont egyáltalán nem kíváncsi a referenciákra. Húsz éve még népszerű volt az ajánlólevél vagy a személyes érdeklődés: ha a jelölt alkalmasnak bizonyult a betöltendő állásra, munkaadója felhívta korábbi főnökét és feltett néhány kérdést az illetőről. Manapság bevett szokás a referencia csatolása az önéletrajzhoz. HR-esek szerint viszont erre nincs feltétlenül szükség, az a legjobb stratégia, ha az álláskereső megvárja, míg leendő munkaadója kéri tőle a referenciáit, nem kell azokat automatikusan az önéletrajzához csapni.

A magánélet szent/ a munka és magánélet kéz a kézben jár

Húsz éve még nem volt magától értetődő, hogy a kollégák munkaidőn kívül is összejárnak, tartják a kapcsolatot. Az internet - a közösségi oldalak, csetprogramok -, a mobiltelefon azonban óhatatlanul közelebb hozta egymáshoz az embereket, és míg húsz éve legfeljebb sörözni ültek be munkaidő után a kollégák, addig ma már bármikor kapcsolatba léphetnek egymással, akár éjjel is. Persze akad, aki azt mondja, nem szívesen tölti szabadidejét azokkal, akikkel egész nap együtt van - nem szeretné szorosabbra fűzni a szálakat -, de a lehetőség adott, gyakorlatilag bármilyen úton módon kapcsolatba tud lépni kollégáival, ha úgy hozza a szükség. Érdemes elválasztani egymástól a munkát és a magánéletet, még akkor is, ha néha nehéz, különben egy idő múlva úgy érezheti magát az ember, mint egy darálóban: minden változatlan, nem tud kikapcsolódni. A lazításhoz ugyanis az kell, hogy a megszokott arcokon kívül mást is lásson az ember.