A szakemberek - karrier tanácsadók, interjúztatók, HR-esek, fejvadászok - többsége azt javasolja, hogy a jelölt soha ne állítson valótlant az állásinterjún, mert nincs annál kínosabb, mint amikor kiderül, hogy hazudott. Ilyenkor általában véget is ér a felvételi beszélgetés, megköszönik a részvételt és a „leszerepelt” álláskereső már távozhat is, neve lekerül a potenciális jelöltek listájáról. De mi történik akkor, ha a jelentkező múltjában van valami, amit mindenképpen szeretne elhallgatni, vagy igyekszik megakadályozni, hogy egy tény, adat, esetleg esemény napvilágra kerüljön? Akad interjúztató, aki azt javasolja, a jelölt kerülje el a kényes helyzeteket és törekedjen arra, hogy a lehető legjobb színben tüntesse fel magát a felvételi beszélgetésen. Alan Guinn, egy tanácsadó cég ügyvezetője a Carrier Builder nevű álláskereső oldalnak úgy nyilatkozott: ha az interjúzó igyekszik elkerülni a kellemetlen helyzeteket vagy megkerülni azokat a kérdéseket, amelyekre csak olyan választ adhat, ami rossz fényt vet rá, vagy lejáratja, még nem jelenti azt, hogy hazudik.

Elbocsátottak, de nem frissítetted önéletrajzodat, hogy ne kelljen beleírnod: hónapokig munkanélküli voltál? Manapság már nem szégyen, ha kiderül, hogy fel kellett mondanod előző munkahelyeden. Ha attól félsz, hogy a felmondás vagy az elbocsátás ténye rossz fényt vet rád, az a legjobb taktika, ha őszintén elmondod, mi történt, miért hagytad ott munkahelyedet. Akkor is az őszinteség a legjobb taktika, ha a te hibádból került sor az elbocsátásra, legfeljebb nem kell részletekbe bocsátkozni az események taglalásakor. A felmondásnak számos oka lehet - anyagi, erkölcsi, esetleg mondvacsinált -, a lényeg, hogyha az interjúztató rákérdez, kirúgtak-e, ne tagadd le.

© sxc.hu

Hibáztál a múltban? Netán bűncselekményt követtél el, és ezért megfizetted/letöltötted a büntetésedet? A múltbéli foltok meg tudják keseríteni az álláskeresők dolgát. Ilyenkor valóban kétesélyes, hogy leendő főnököd díjazza-e őszinteségedet, vagy úgy tűnik, jobban tetted volna, ha hallgatsz múltadról, abban bízva, hogy sosem derül ki a „szégyenfolt”. Mindenesetre az biztos, ha az elején őszinte vagy az interjúztatóval és vállalod a kockázatot, hogy rovott múlttal vagy egy szakmai bakival már nem kellesz munkáltatódnak, még mindig kisebb rizikót vállalsz, mintha menet közben jönnek rá, hogy nem az vagy, akinek a felvételi beszélgetés és az önéletrajzod alapján képzeltek.

Nincs szakmai tapasztalatod? Előbb-utóbb kiderül, hogy szakterületeden mennyire vagy ismert vagy elismert – legkésőbb akkor, amikor leendő munkaadód utánanéz, hogyan alakult karriered, mit gondolnak rólad szakmai berkekben. Hiába írod be önéletrajzodba, hogy három-négy helyen dolgoztál, ha kiderül, nem érdemi munkáról volt szó. Általános tendencia, hogy a munkavállalók felturbózzák önéletrajzukat, hogy el tudják adni magukat. Közülük kevesen gondolnak arra, hogy mint mindenhol, itt is érvényes a „kevesebb több” elve, vagyis a legtöbb munkáltatónak nem az számít, hogy a jelölt hány helyen dolgozott már életében - sőt, a gyakori helyváltoztatás arra utalhat, hogy nem tudja eldönteni, merre induljon, vagyis sokfélét próbált, de semmiben sem igazán jó. Előnyösebb, ha a jelölt kevés (de nívós) munkahelyet tud felsorolni, és innen lehetőleg referenciát is hoz magával.

Rossz ajánlást kaptál? Ha előző munkaadód nem adott referenciát, esetleg egy rád nézve kedvezőtlen ajánlást írt, jogos a dilemma, miszerint bemutasd-e ezt leendő munkaadódnak. Ne feledd, előbb-utóbb kiderül, hogyan vélekedik rólad exfőnököd, hiszen ha tovább jutsz a második vagy harmadik állásinterjú-körbe, a HR-esek úgyis megkapargatják szakmai múltadat: felhívhatják egykori munkaadódat is, hogy megtudják, hogyan vélekedik rólad. Éppen ezért jobb, ha első kézből, vagyis tőled tudják meg, hogy legutóbbi főnököd nem volt elégedett teljesítményeddel/voltak kifogásai. Ha te mondod el, mi a helyzet, lehetőséged van arra, hogy a történteket a te szemszögedből lássák.