Az egyik amerikai karriertanácsadó oldal szakértője szerint a legjobb megoldás, ha a félénk álláskereső tudatosan készül a megmérettetésre és a következő, négylépéses stratégiát követi. Ennek első eleme az előkészítés (lélekben fel kell készülni az interjúra), majd következik a jelenlét, melynek lényege, hogy az álláskereső az adott pillanatra, helyzetre, az előtte álló feladatra koncentrál. Harmadik lépcsőfok a támadás, vagyis a tényleges fellépés, végül mindezt át kell ültetni a gyakorlatba.

Tervezz!

Ha tudod, hogy félénkséged, gátlásaid miatt könnyen kellemetlen helyzetbe kerülhetsz a felvételi beszélgetésen - mert már az egyszerű kérdésektől is zavarba jössz vagy elbizonytalanodsz – tudatosan készülj a feladatra. Kérd meg az egyik barátodat, hogy játssza el veled el az állásinterjút: oszd rá a kukacoskodó interjúztató szerepét. A játék akkor válik hasznos helyzetgyakorlattá, ha barátod ki tud bújni a bőréből, és kívülállóként beszélget, viselkedik veled. Noha az állásinterjú nem előre megírt forgatókönyv szerint zajlik, ha rá tudod venni barátodat vagy ismerősödet, hogy vizsgáztasson, tegye fel a legrázósabbnak vélt kérdéseket, szándékosan hozzon kellemetlen helyzetbe, amelyből gondolkodás nélkül ki kell vágnod magad, önbizalmad is megnő, legközelebb pedig – élesben - magabiztosan léphetsz majd az interjúztató elé.

A humor segít!

Humor. Sikerszérum © sxc.hu

Senki nem tud kibújni a bőréből, még akkor sem, ha „csak” egy állásinterjún kell megjelennie. Hogy a csúfos lebőgést elkerüld – zavarodban ne keveredj önmagaddal ellentmondásba, ne feszengj, ha az interjúztató kellemetlen kérdést tesz föl -, az a legjobb taktika, ha mindig önmagadat adod. Egy halkszavú, félénk jelölt még mindig szimpatikusabb, mint egy magabiztosnak látszó, ám szerepéből bármikor kizökkenthető jelentkező. Ha úgy érzed, alaptermészeted bajba sodorhat, tisztázd mindjárt az elején, hogy milyen vagy, mitől tartasz. A kitárulkozás nem a legjobb taktika, ám ha a felvételiztető együttműködő, átlendít a kezdeti nehézségeken, te is könnyebben megnyílsz. Mivel neki sem az a célja, hogy elijesszen vagy megfélemlítsen, biztosan segít majd: egy-két közvetlen kérdéssel oldhatja a feszültséget. Az állásinterjú alatt se felejts el nevetni - akár magadon. Ne veszítsd el a humorérzékedet, mert ha a félénkség faarccal párosul, nehezebben győzöd meg az interjúztatót arról, hogy te vagy a megfelelő jelölt.

Kérdezz!

Ne félj attól, hogy furcsán néznek rád, ha visszakérdezel. Hogyha úgy érzed, kimerítő választ adtál a felvételiztető kérdéseire, már nem tudsz mit mondani, ám az éppen aktuális és érintett témával kapcsolatban meg szeretnél tudni valamit, ne habozz! Félénkséged ne tartson vissza attól, hogy megtudd, amit meg akarsz tudni. Arra azért vigyázz, hogy csak akkor kérdezz, ha annak tényleg van értelme, vagyis konkrétumokra irányul. Zavarodban, csak azért, hogy ne kelljen a beszélgetés közben beállít csendben feszengeni, ne tégy fel kérdéseket.

Légy nyitottabb!

A félénkség legyőzhető, ahogy a zárkózottság is. Teremts vagy újíts fel elfeledett kapcsolatokat! Erre alkalmas terep a világháló, böngészd a közösségi oldalakat, vedd fel a kapcsolatot régi ismerőseiddel: levelezz, csevegj, kommunikálj velük. Emellett törekedj arra, hogy barátaiddal is gyakran találkozz, ne hanyagold el őket, egy közös programot és az azzal járó élményeket nem lehet arctalan cseteléssel pótolni.

Kollégáid felé is nyiss, még akkor is, ha úgy érzed, semmi közös nincs bennetek. Ne határold el magad a kollektívától, ne maradj ki a közös programokból, mert ha elszigetelődsz, később már hiába jelzed, hogy közéjük szeretnél tartozni. Nem kell azonnal kitárulkoznod előttük, elég, ha oldott hangulatban, mindennapi dolgokról el tudsz beszélgetni velük.