Taktikai szempontból hibás lépés, ha az állásinterjú első körében túl sokat árulsz el magadról. Egyrészt, mert amit elmondasz, nem biztos, hogy érdekli az interjúztatót, így egyetlen beszélgetés után azt feltételezheti, hogy túl gyorsan a bizalmadba fogadod az embereket, szeretsz saját magadról beszélni, és közben készséggel megosztasz olyan információkat is másokkal, amelyek nem tartoznak idegenre. Ne avasd bizalmadba az interjúztatót azonnal, magánjellegű témákat ne hozz szóba. Másrészt, ha túl sokat beszélsz, előfordulhat, hogy olyan témákat is megpendítesz, amelytől a felvételiztető viszolyog, amely számára ellenszenvessé tesz, és ez éppen elég ahhoz, hogy ne hívjanak be egy következő állásinterjú-körre.

Személyes kérdések

Magánélet. Más világ. © Dripnet

Az interjúztatók gyakran olyan kérdéseket tesznek fel, amelyekkel villámgyorsan feltérképezhetik magánéletedet: ilyenek a gyerekvállalással, párkapcsolattal, családi háttérrel kapcsolatos kérdések. Ezekre általában a felvételi beszélgetés végén kerül sor, és az a céljuk, hogy kiderítsék, mennyire vagy elkötelezett, hajlandó vagy-e túlórázni, ha szükséges, miről mondanál le munkád érdekében, vagyis összességében rátermett és megfelelő jelölt vagy-e. A párkapcsolati, gyerekvállalást érintő kérdéseken kívül ebbe csoportba tartoznak meg a jelölt lakhelyére, hobbijára, baráti körére irányuló kérdések. (Például, ha valaki messze lakik munkahelyétől, az interjúztató feltételezheti, hogy hajlamosabb a késésre, mint azok az alkalmazottak, akik közel laknak a céghez.)

Necces témák

Érzékeny téma az utazás iránti vágy és igény, legfőképp azon munkakörök esetében, ahol a dolgozó szinte sosem mozdul ki az irodából. Ilyenkor a főnök még azt is rossz néven veheti, ha az alkalmazott ki szeretné venni éves szabadságát, noha jár neki. Az ok: maga mellett akarja tudni a jól teljesítő kollégákat. Ha nyaralód van külföldön vagy családod egy része ott él, és gyakran látogatod őket, ne dicsekedj el vele azonnal. Szempont lehet ugyan a felvételkor, hogy a jelölt nyitott legyen a változásokra, az új kihívásokra, ám az elkötelezettséget vizsgálva rosszul sülhet el, ha kiderül, rendszeresen külföldre jársz, mert kötelességeid vannak.

Az állásinterjún ne beszélj egészségi állapotodról sem, csak akkor, ha van valami, ami akadályozhat a munkában, vagy amiről jobb, ha leendő főnököd is időben értesül, például asztma, migrén. A részletes beszámolót azonban hagyd el, mert lehet, hogy leendő főnököd rokonszenvesnek tart majd, ha kiderül, hogy mindketten allergiás megbetegedéssel küszködtök, de egy felvételi beszélgetésen ez nem a legjobb indítás.

Tabuk

Rajongsz a háziállatokért? Lovakat tartasz vagy esetleg tele van a házad négylábúakkal? Az állatok iránti rajongás szimpatikus vonás, ám főnöködben felmerülhet a kérdés, hogyan tudod gondját viselni házi kedvenceidnek, ha időd nagy részét munkahelyeden töltöd. Szöget üthet a fejébe a meggyőződés, hogy ruhádon nap mint nap kutya- vagy macskaszőrt fog látni, és ez egyes pozíciókban - főleg, ha emberekkel foglalkozol - nem vet jó fényt rád és a cégre.

Soha ne hozd szóba az állásinterjún politikai nézeteidet, ahogy vallási, felekezeti témákat se érints. Nemi hovatartozásod sem tartozik munkaadódra. Kerüld azokat a helyzeteket, amikor életfilozófiádból adhatsz ízelítőt, és a felvételi beszélgetés idejére felejtsd el „az amikor én még ott dolgoztam” kezdetű történeteket. Szakmai sikereidről, tapasztalataidról beszélhetsz, kitérhetsz arra is, mi motivál, mi hajt, de a személyes hangvételű vallomásokat hagyd későbbre. Ha már a kezedben van az aláírt szerződés, más húrokat is pengethetsz.