A hízelgés művészetét néhányan már első munkahelyükön elsajátítják, míg mások sosem, mert alkatilag képtelenek rá. Jogosan merül föl a kérdés, hosszú távon ki jár jobban: aki látványosan, a kollégák gúnyos megjegyzéseit figyelmen kívül hagyva udvarol felettesének - akkor is, ha nincs rá oka -, vagy aki még a látszatát is igyekszik elkerülni annak, hogy be akar vágódni. A válasz nem teljesen egyértelmű: mindenki szereti, ha a kedvére tesznek, észreveszik, ha igényesen öltözik fel, vagy elismerik a munkáját, ám az udvarlás mértéke és formája már egyéntől függ. Akad olyan vezető, aki elvárja, hogy alkalmazottai hízelegjenek neki, mondván „tőle kapják a pénzt”, ám a legtöbben nem szeretik, ha beosztottjaik látványosan törleszkednek, míg másokat teljesen hidegen hagy a dolgozók véleménye.

Kávé, tea, frissítő

© sxc.hu

Mindenki szereti, ha kollégái nem feledkeznek meg róla: bizonyára neked is imponál, ha majd' belefulladsz a munkába és szemfüles kollégád megkérdezi, hozhat-e neked is kávét, üdítőt. A főnöknek is kedveskedhetsz egy időben szervírozott frissítővel, ám ez ne váljon rendszeressé, ne ronts be főnököd irodájába minden órában valami étellel, itallal - kivéve, ha ez a munkaköri kötelességed. A túlzott gondoskodás (a tyúkanyó-típusú kolléga téblábolása) sokakat zavar. Az a legjobb, ha kávéért indulsz, megkérdezed főnöködet, hogy ő is kér-e. Így nem telepedsz rá, és mégsem tűnsz olyannak, aki csak magára gondol.

Erőltetett étkezés

„Hogy maga milyen sovány! Hoztam egy kis házi kosztot, kóstolja meg!” - nemcsak a főnököt, a legtöbb embert zavarja, ha valamelyik kolléga - amellett, hogy említést tesz testalkatának előnytelenségeiről -, szinte rátukmálja az ételt, feltételezve, hogy amit ő fogyaszt, arra a másiknak is szüksége van. Mielőtt mindenáron gondoskodni akarnál felettesedről, gondold át, vajon tényleg kell-e neki a segítséged - lehet, hogy azért nem eszik, mert diétázik, esetleg már ebédelt, ám ezt nem láttad, vagy egyszerűen csak nincs ideje rá. Ha ez utóbbit feltételezed, udvariasan kérdezd meg, kér-e valamit, megkóstolja-e a te ennivalódat. Ha nemleges választ kapsz, fogadd el, és ne erőltesd a dolgot!

Hibátlan megjelenés, harsány bókok

Abból nem lehet baj, ha olykor elismerő megjegyzést teszel főnököd megjelenésre - amennyiben kapcsolatotokba ez belefér -, ám a rendszeres bókolás ne váljon szokássá. Nem az a feladatod, hogy árgus szemekkel figyeld, főnököd hogyan öltözködik. Ha tudtára adod, hogy semmi sem kerüli el figyelmedet, amit felvesz, lehet, hogy legyezgeted a hiúságát, ám sokkal valószínűbb, hogy elgondolkodik azon, vajon munkaidőben nincs-e más dolgod, mint őt figyelni. Ezért óvatosan, csínján bánj a bókokkal!

Utánzás, koppintás

Irigyled főnököd nemtörödöm legyintését? Arra vágysz, hogy te is hanyagul dőlhess hátra, miközben egy ügyféllel egyeztetsz telefonon? Úgy akarsz viselkedni, mint főnököd, ezért utánzod gesztusait, mozdulatait, hanghordozását? Nem szégyen, ha másra akarsz hasolítani, ám ne csodálatod tárgyát utánozd, ne is arra törekedj, hogy úgy öltözz, mint ő, sokkal inkább saját egyéniségedet csiszold. Törekedj arra, hogy magabiztos, határozott és eredeti légy, akire felnézhetnek a többiek. Ha főnököd „ikertestvére” akarsz lenni, csak nevetségessé válsz.

Ugyanez vonatkozik a szóbeli megnyilvánulásokra is. Ne koppintsd le felettesed stílusát, kifejezésmódját. A szóviccek, amelyeket ő jó időben elsüt, a te szádból már nem hangzanak majd viccesen. Arról nem beszélve, hogy egyáltalán nem biztos, hogy mindent, amit tesz vagy mond, követned kell. Jegyezd meg, ha valami tetszik - egy mozdulat, egy kifejezés -, ám saját stílusodat ne befolyásolja felettesed viselkedése!