A céges vacsora mindenkit ösztönöz! © sxc.hu

A munkahelyi közösség – bár közhelyesen hangzik – olyan, mint egy család. A napi nyolc, nem ritkán tíz-tizenkét órás összezártság óhatatlanul közelebb hozza egymáshoz az egy irodában dolgozókat. Éppen ezért nem mindegy, milyen hangulatban telik a munkaidő, és mennyire összetartó a csapat. Ahhoz, hogy a kollégák együttműködése zavartalan legyen, és a vállalat hatékonyan működjön, szükség van a főnök ösztönzésére. A motiváció nélkül dolgozó alkalmazottak ugyanis akár  a vállalat leépülését is elősegíthetik. Éppen ezért légy figyelmes beosztottjaiddal, és találd meg a módját, hogyan ösztönözhetnéd őket - a „piszkos” anyagiakat leszámítva -, hogy a sikeresen elvégzett feladatok kellőképpen lelkesítsék őket, ugyanakkor a vállalat működését is jótékonyan befolyásolják!

Tereld munkatársaidat a helyes irányba!

Néhány kollégád nem biztos benne, hogy van jövője a vállalatnál? Derítsd ki bizonytalanságuk okát, és közösen találjátok ki, milyen – megvalósítható - célok elérését tűznék ki maguk elé, és milyen előlépési lehetőségeik vannak. Biztosítsd őket arról, hogy elégedett vagy teljesítményükkel - amennyiben tényleg elégedett vagy -, és őszintén mondd el nekik, min kellene javítaniuk  (munkához való hozzáállásukon, elkötelezettségükön, stb.) - ha van ilyen.
 

URLguru

További hasznos weblapokat szeretne a témában? Esetleg Ön osztana meg másokkal érdekes linkeket? Kattintson az URLguru.hu oldalra!

Fogadóóra, munkahelyi feszültségoldás

A zavartalan kommunikáció a sikeres együttműködés kulcsa. Jelölj ki a héten egy napot, amikor egy órán át alkalmazottaid rendelkezésére állsz! A privát fogadóóra jó alkalom arra, hogy meghallgasd kollégáid panaszait, tanácsot adj nekik, ha problémáikkal hozzád fordulnak, vagy egyszerűen csak beszélgess velük, ha úgy érzed, hogy arra van szükségük. Az empatikus főnök felelősséget érez alkalmazottai iránt, éppen ezért bizalmat ébreszt bennük, és kivívja megbecsülésüket.

Légy figyelmes, érdeklődő!

A felelősségteljes vezető nem munkagépeknek tekinti alkalmazottait, akik reggel nyolctól délután ötig húzzák az igát. Ne rettenj vissza attól, hogy minél többet megtudj alkalmazottaidról, mert nem fogják személyeskedésnek venni, ha megkérdezed tőlük, van-e gyerekük, hol élnek, mivel töltik szabadidejüket - ezek a dolgok az állásinterjún már többé-kevésbé úgyis kiderülnek. Nem kell mindenáron barátkozni beosztottaiddal, de légy nyitott a személyes jellegű információkra, közlésekre!  

A dícséret mindenkinek jár!

Néha nem kell más ösztönzés, elég pár dícsérő szó, és a dolgozó elégedett: érzi, hogy becsülik munkáját, és emberszámba veszik. Ha kollégáid egy különösen kényes feladatot sikeresen hajtottak végre, vagy tető alá hoztak egy jelentős üzletet - esetleg csak egy mindennapi „kis sikert” könyvelhetnek el - , ne fukarkodj a dícsérettel, mert nélkülük mindez nem jöhetett volna létre. Szemtől-szembe, vagy az egész kollektíva előtt: az elismerő szavak mindenkinek jól esnek!

Apró figyelmességek, kompenzáció

Soron kívül adódott egy fontos megbízás és a kollégák szó nélkül túlóráztak, hogy határidőre elkészüljenek a munkával? Szó sincs lekenyerezésről vagy megvesztegetésről, ha nemcsak szóban, tettekkel is bizonyítod elégedettségedet. A túlórapénzen kívül egy vállalati kirándulás, közös vacsora vagy színházlátogatás levezeti a megfeszített munka miatt felgyűlt feszültséget, és még jobban összekovácsolja a közösséget. Néhány vállalatnál a legjobban teljesítők közül megválasztják a „hónap dolgozóját”, ami egyfajta presztízzsel jár, emellett arra ösztönzi a munkavállalót, hogy a jövőben még többet tegyen a vállalatért.