A dohányszünet, nem ok a munkakerülésre!

Életcélod, hogy mindenről tudj?

Minden információt fölcsipegetsz, még a jelentéktelen apróságokat is, és amint alkalmad nyílik rá, azonnal rá is zúdítod ezeket kollégáidra, akik csak bólogatnak? Szószátyár viselkedéssel elriaszthatod munkatársaidat, akik egy idő után inkább szóba sem állnak majd veled. Beszélj kevesebbet, és adj időt munkatársaidnak arra, hogy reagáljanak mondókádra!

Folyton a cigarettaszüneten jár az eszed?

Munkatársaid soha nem találnak a helyeden, nem tudnak segítséget kérni tőled, mert a munkaidő alatt nálad egyfolytában tart a „cigiszünet”? Dohányozz kevesebbet, és néha kérdezd meg kollégáidat, hogy segíthetsz-e nekik valamiben!

Mások titkait bárkivel örömmel megosztod?

Túlzottan jól informált vagy, és értesüléseidet örömmel megosztod másokkal is, még akkor is, hogyha bizalmas információkról van szó, amelyek nem tartoznak a nagyközönségre? Hogyha megőrzöd kollégáid titkait, és diszkréten kezeled értesüléseidet - nem terjeszted azokat széltében-hosszában -, az irodában is könnyen szerezhetsz barátokat.

A munka bajnokaként tetszelegsz, miközben utálsz dolgozni?

Verhetetlen vagy, ami a munkából való késést illeti; addig nyújtod az ebédszünetet, ameddig csak lehet; és nem látsz hozzá feladataidhoz, amíg a körmödre nem ég a munka? Akkor azonban teljes erőbedobással, látványosan buzgólkodsz, hogy kollégáid lássák, elfoglalt vagy? Ne tégy úgy, mintha ügybuzgó alkalmazott lennél, ha közben mindenki tudja rólad, hogy alig várod a munkaidő lejártát. Inkább érkezz pontosan, és gyakrabban tarts szünetet, de becsülettel végezd el feladataidat, hogy a nap végén nyugodt lélekkel léphess ki az irodaajtón.

Te vagy az „ördög ügyvédje”?

Úgy érzed, mindig mindenben ellent kell mondanod kollégáidnak, bebizonyítva, hogy neked van igazad? Semmi nem idegesítheti jobban munkatársaidat, mint az, ha tudják, akármit mondhatnak neked, te rögtön készen állsz arra, hogy kioktasd őket. Légy toleráns, ne akarj mindent jobban tudni másoknál!

Túlságosan nyájas és gondoskodó vagy?

Kollégáid okkal kerülnek el, hogyha túlzottan kedves vagy velük, lesed minden kívánságukat, valamiben állandóan segíteni akarsz nekik, babusgatod őket, mint a gyerekeket, és gondoskodásoddal szinte agyonnyomod őket! Hagyd meg kollégáid mozgásterét, és várd meg, amíg ők fordulnak hozzád segítségért!

Mindent szanaszét dobálsz?

Szennyes edény a mosogatóban, széthajigált papírlapok, dülöngélő iratkupacok a földön, egyszóval hatalmas rumli az irodában: mindaz, ami utánad marad. Törekedj rá, hogy átlátható rend és tisztaság uralkodjon munkahelyi környezetedben, mert lehet, hogy téged nem zavar a rumli, munkatársaidat azonban az őrületbe kergetheted rendetlenségeddel.

Állandóan a főnök körül lebzselsz?

Kötelességednek tartod, hogy hangosan nevess a főnök faviccein, és minden beszélgetésbe belesződd a nevét, rá hivatkozz, mondván: „a főnök így ... a főnök úgy ...” ? Szép dolog  a lojalitás, de tarts mértéket! Állj felettesed rendelkezésére, segítsd munkáját, de ne törleszkedj, ne hízelegj, hacsak nem akarod megszerezni a „főnök ölebe” státuszt.

Ha mindezeket az „apróságokat” elkerülöd, kollégáid nem fognak kiközösíteni, sem eloldalogni, ha a közelükbe érsz, sőt, munkahelyeden még igaz barátokra is lelhetsz.