Pontos gondolatközlés – sikeres állásinterjú
A jó svádájú emberek általában könnyebben érvényesülnek. Hatékonyabban adják el gondolataikat, saját magukat, mint szófukar vagy zárkózott társaik. De a nagy duma és a magabiztos fellépés elég-e a sikerhez az állásinterjún is?
Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy nem. Itt ugyanis a tárgyalóképesség számít, ami számos egyéb tényezőből áll a koncentráltságtól a reakciókészségen, kompetencián, meggyőzőerőn, a hallgatás készségén, a kreativitáson és rögtönző készségen át egészen a testbeszéd kontrolljáig. Mindezek közül talán a legfontosabb a pontos kifejezőkészség. Magyarán az „éppen azt mondom, amit akarok, és úgy mondom, ahogy akarom” képessége. A tárgyalásban ugyanis nem csak a megértés, hanem a megértetés is nagyon fontos.
Ennek jelentőségét egy felvételi beszélgetést illetően is felesleges hangsúlyozni. Hiába a kérdés megértése, ha a válaszból az interjút készítő személyzeti szakember nem a jelölt által közölt üzenetet veszi ki, hanem attól egy többé-kevésbé eltérő tartalmat. Az efféle félreértésnek és elcsúszásnak elsősorban a beszélgetés résztvevőinek nyelvi korlátai okolhatók. Az állásra jelentkezőnek ez mindenesetre komoly hátrányt jelenthet. Mit lehet mégis tenni a pontos gondolatközlés érdekében?
A legtöbb zavart a terminológiai problémák és túlságos bonyolult fogalmazás okozzák. A terminológiai zavarokon viszonylag egyszerű túljutni. Ha valami nem világos, akkor meg kell kérdezni a pontos tartalmat, s nem kell szégyellni, ha valami nem világos. A saját mondatainknál pedig ügyelni kell a világos kifejezések használatára, vagy ha felmerül a kétség egy-egy kifejezés, terminus technicus jelentéstartalmát illetően, akkor ahhoz érdemes magyarázatot, körülírást csatolni. Ez azokban a szakmákban különösen fontos lehet, ahol nagyon gyors a fejlődés (így időről-időre új fogalmak jelennek meg) vagy nem alakult ki még a teljes mértékben elfogadott magyar szakmai szókészlet. A pontosságra való törekvésért (amit jobb nem összekeverni a tudálékossággal és a szőrszálhasogatással) még nem orroltak meg senkire.
A félresikerült állásinterjúk másik fő oka a zavaros, dagályos, túlságosan bonyolult, követhetetlen fogalmazás. A felvételi beszélgetés során sok egyéb mellet azt is tesztelik, hogy a jelölt együttműködési képessége milyen színvonalon áll. Ennek egyik alaptényezője a hatékony kommunikációra való képesség. A sok és gyors beszéd például semmilyen szempontból nem minősül egyszersmind effektív gondolatközlésnek. A hosszú, mellékmondatokkal és utalásokkal teletűzdelt kifejezésmód pedig kifejezetten zavaró.
Sohasem szabad megfeledkezni róla, hogy a beszélgetőpartnerünk a tőmondatokat érti meg legkönnyebben. S ennek semmi köze az intelligenciához. Vegyünk egy állásinterjúkon jellemzően elhangzó kérdést, s egy ara adható zavaros, és jól értelmezhető választ.
Személyzetis: Miért szeretne nálunk dolgozni?
Rosszul beszélő jelölt: Ez a szakmám – mellesleg a fiúk innen, az ismerősök is mondták – és nekem pont megfelelne, mert dolgoztam egy másik cégben (nem éppen ezen a részlegen), de tudom, hogy mit kell csinálni, és a hirdetésük is jó volt, és tovább is képezném magam.
Jól beszélő jelölt: Itt dolgozó ismerőseim hívták fel a figyelmemet a hirdetésükre. Mivel közvetlen információkat kaptam a cégről, tudtam, hogy ez a munkahely tényleg nekem való lenne. A szakmai képesítésem is megfelel az önök által meghirdetett feltételeknek. Korábban dolgoztam már hasonló munkakörben, így a feladat fő vonalaival tisztában vagyok. Az pedig különösen vonzó, hogy itt lehetőségem volna a továbbképzésre.
A válasz azzal, hogy több rövid mondatra bomlik, ugyan kicsit hosszabb lett, de mindegyik pontosan érthető. Ahány mondat ugyanis annyi állítás, s nem csak sejtetés. A „tudom, hogy mit kell csinálni”, lássuk be nem azonos tartalmilag azzal, hogy „megvan a megfelelő szakképesítésem, s dolgoztam már hasonló munkakörben”. Ezért nincs szükség arra, hogy az állítások tartalmára rákérdezzenek. Ami azt eredményezi, hogy azonos mennyiségű jól értelmezhető információ rövidebb idő alatt megy át.
A másik dolog, amit jó fejben tartani, hogy az élőbeszédben a legtöbb ember sohasem fogalmaz olyan pontosan, mint írásban. Nem véletlen, hogy aki precízen fejti ki a mondanivalóját, arra azt mondják: nyomdakészen fogalmaz. Bonyolult mondatokban nehéz nyomdakészen fogalmazni. Egyszerű rövid és hibátlan mondatokat azonban könnyebb összehozni. Aki betartja ezt a szabályt – a biztosabb megértés miatt – máris több sikerre számíthat.