Viszonyítási pontok a karriered értékeléséhez

• Pénz • Hatalom • Befolyás • Tudás • Család • Szórakozás • Egészség • Természetközeliség • Hagyományőrzés • Családi tradíciók továbbvitele • Hírnév • Szakmai megbecsültség • Közismertség

A rendszerváltást követően a magyar társadalomban annyi elhalasztott kereslet volt az anyagi javak iránt, hogy csakis az számíthatott sikeresnek, aki az anyagi javakat szinte habzsolni volt képes. És ehhez természetesen sok pénz kellett. Bár azóta némileg konszolidálódott a helyzet, de egy olyan torz kép maradt fenn a sikeres emberekről, hogy kemények, kérlelhetetlenek, hatalmuk és pénzük van. Ebből az időből származik, hogy a maffiózót és a vállalkozót elkezdték szinonimaként használni.

Különösen azután, hogy efféle abszurditások épülhettek be a közvélekedésbe, érdemes végiggondolni, hogy mi is a valódi karrier? Egy pénzhalom tetején két kigyúrt kopasszal a hátunk mögött Rolex óránkat villogtatni, vagy hasznot hajtani oly módon, hogy abból a környezetünkben lévő emberek (főként a családunk, de a munkatársaink és egyéb felebarátaink is) anyagilag és erkölcsileg is gazdagodjanak.

Azért fontos erről beszélni, mert az eltorzult értékrend miatt egyre többen hajtják magukat szó szerint halálra, egyre több a pszichés problémával küszködő ember (a legutóbbi jelentések szerint a felnőtt lakosság 10 százaléka), s a teljesítménykényszer miatt egyre arrogánsabbak vagyunk egymással, egyre többet adunk fel abból a szokásrendszerből, ami a kiegyensúlyozott egyéni-, magán- és társadalmi életet tette lehetővé.

Ez nem magyar jelenség, így nem véletlen, hogy a work-life balance, azaz a munka és az élet egyéb területei közötti egyensúly manapság a fejlett országokban a karriertervezés talán legfontosabb elemévé vált. Az egyensúly akkor áll fenn, ha a munka mellett jut idő a magánéletre, s ezen beül a regenerációt leginkább segítő harmonikus családi életre.

Ezért a leghelyesebb, ha mindenki elvégez egy rövid tesztet, amiben tisztázhatja, hogy milyen dolgok a legfontosabbak számára, s annak alapján minősíti a karrierjét. Ha lemaradást érzékel saját elképzeléseihez képest, nem baj, ha ráhajt, de fontos hogy mindig tudja: jobb szegényen boldognak lenni, mint gazdagon boldogtalannak. Azaz a karrier bizonyos szempontból felfogható úgy, mint a permanens boldogság megteremtése.