Egy nemzetközi nagyvállalat magyarországi részlegének vezetője pár éve azzal találta szembe magát, hogy a társaság legfelső vezetőjét az igazgatóság elmozdította a helyéről, s egy új embert ültetett oda. Ez a változás a magyar igazgatónak kifejezetten tragikusnak tűnt, mert hosszú évek munkájával szinte már baráti kapcsolatba került amerikai főnökével, aki egyfajta védőernyőt nyújtott számára a cégen belül. Például szabadon kezdeményezhetett új projekteket Magyarországon, kisebb nagyobb kísérleteket tehetett új termékek bevezetésére a piacon, s az sem volt baj, ha olykor máskor tévedett.

Ez még a kisebb baj lett volna, de az új főnök – egy keményfejű amerikai ír – abban a hírben állt, hogy ki nem állhatja a kelet-európaiakat (akik közé természetesen a magyarok is be voltak sorolva), s számítani lehetett rá, hogy szorosabbra húzza a gyeplőt. A következő vállalati vezetőknek szervezett értekezleten aztán kiderült, hogy a szóbeszéd véres valóság, s kemény idők következhetnek a szigorú és a racionalizálás jegyében a cég minden egyes részlegénél egységes elvek bevezetésére készülő új vezér alatt. A meetingen látnivalóan egyetlen kolléga volt fesztelen, ő az írországi részleget vezette. Tehette, mert régóta jóban volt az új vezetővel, nem úgy a leváltottal. Így az új felállás neki valódi megkönnyebbülést okozott.

Korábbi nehézségei abból fakadtak, hogy egy merőben újszerű internetes szolgáltatást szeretett volna bevezetni a cég minél több egységénél, de erre kevés fogadókészséget talált a korábbi vezetésnél, sőt kifejezetten nehezményezték az efféle „játékokra” elpazarolt időt. Most viszont úgy látszott, hogy a projekt zöld jelzést kap. A magyar igazgató azonnal felismerte a menekülés útját. Megbeszélte ír kollégájával, hogy a szolgáltatást Magyarországon is bevezetik, amilyen gyorsan csak lehet. S valóban a magyar cég pár hónap alatt sikeres referenciahellyé vált, s a nagyfőnök dicséretet ír és magyar részről egyaránt sikerült bezsebelni, sőt a folytatásra még bíztatást is kaptak. A magyar igazgató leváltásának gondolata soha többé nem merült fel, sőt újabb megbízásokat kapott új termékekkel és szolgáltatásokkal való próbálkozásokra a kompakt és jól elemezhető magyar tesztpiacon.

A fenti eset – és nem csak igazgatói szinten – jól mutatja, hogy a nagy szervezeteken belül a megfelelő személyes (de gyakorta nemzetközi) kapcsolatok megtalálása az egyik legfontosabb karriertényező. Mindig készen kell állni megtalálni barátaink ellenségeit és ellenségeink barátait.