Snooker-asztal a kulbhelyiségben. A kollégákat nem szabad dákóra tűzni © usp.br

1. A munkában kell sikeresnek lenni, s nem snooker-matadorként kell érdemeket szerezni. Az efféle hír még akkor is negatív, ha nincs a játéknak hatása a munkára. Elég, ha az hiszik, hogy van.

2. A játék elég jól megmutatja az emberek jellemét. Ezért ping-pon-gütővel a kézben, vagy a kosárpalánk alatt jól megfigyelhetjük, hogy mások milyen emberek is lehetnek valójában, ha lefoszlik róluk a munkahelyi fegyelem kényszerzubbonya. De azt sem szabad feledni, hogy minket is látnak.

3. A játékban elért sikerek és vereségek sohasem adnak okot rá, hogy megváltozzon a viszonyuk a partnereinkkel. Sem megalázni, sem megalázottá válni nem szabad. Ha ez mégis megtörténik, az baj.

4. Komoly partiba akkor sem szabad elmélyedni a beosztottainkkal vagy a főnökeinkkel, ha az amúgy nagyon élvezetesnek ígérkezik. A komolyan vett játék mély érzelmeket ébreszt, s így könnyű sebeket osztani és kapni. Ez a velünk egyenrangúaknál általában nem okoz a munkában együttműködési zavarokat, de a többieknél ez könnyen megtörténhet.

5. Pénzben nem csak azért tilos játszani, mert ezt eleve tiltják minden munkahelyen. A játékadósság komoly dolog, az esélyét sem szabad megteremteni.

6. A játék jó terep az ismerkedésre. Más részlegeknél dolgozó emberekkel is szorosabb emberi kontaktus építhető ki a segítségével. A munkahelyen belüli ismeretségi hálózat mindenki számára nagyon értékes forrása az érdekérvényesítő- és a végrehajtóerőnek.

7. Aki szereti az efféle vállalati kikapcsolódást, élére állhat vállalati és vállalatközi játéknapok szervezésének, ahol igazán komoly érdemeket, elismerést és barátokat lehet szerezni.