Keleten nem csak a tálkára koncentrálnak © sxc.hu

A Financial Times cikkében beszámol a University of Michigan pszichológusainak tanulmányáról, amely szerint bár Kelet és Nyugat országai egyre inkább közelítik egymást, az élet számos területén számíthatnak nehézségekre a két félteke szülöttei. Különösen igaz ez az vállalati életre, ahol nem mindegy, hogyan szólítják a főnököt, illetve milyen ételt tálalnak fel az üzleti ebéden.

A kutatás szerint a különböző kultúrkörökből érkező emberek logikája, valóságmodelljei, s érzékelése alapvető eltéréseket mutat. A tanulmányban javaslatokat is tesznek az efféle szakadékok áthidalására.

Közhelyszerűen hangzik, de a dél-ázsiai országokban élők inkább minden helyzetben a teljes képet nézik, míg a nyugatabbra élők hajlamosabbak az egyes részletekre összpontosítani. Ez pedig kihat a világlátásukra, és a többi emberrel folytatott interakcióra.

Richard Nisbett szociálpszichológus és csapata ennek vizsgálatára egy csoport kínai és egy csoport amerikai egyetemista szemmozgását hasonlították össze, miközben különféle hátterek előtt elhelyezett tárgyak és élőlények képeit – például egy erdőben látható tigris – tanulmányozták. A kutatók megfigyelték, hogy az amerikaiak elsősorban a központi alakra koncentráltak, míg a kínaiak több időt töltöttek a háttér alapos megfigyelésével, s ezzel kontextusba helyezték a központi objektumot.

Nisbették szerint az eltérő megfigyelési stratégiák mélyen rejtező – gyermekkorban kialakuló - kulturális különbségekre utal. Ezeket a differenciákat sokszor a szülők kondicionálják a gyerekbe, attól való félelmükben, hogy nem fog tudni megfelelően beilleszkedni a társadalomban.

„A kelet-ázsiaiak jellemzően összetett szociális hálózatokban mozognak, amelyekben szigorúan előírt szerepek dominálnak” – nyilatkozta az egyik kutató az FT-nek. „A kontextusra való odafigyelés ezért fontos a megfelelő társadalmi működés érdekében. Ezzel ellentétben a nyugati kultúrákban sokkal lazább szociális szálak léteznek egy olyan társadalomban, amely jelentős hangsúlyt fektet a függetlenségre, s ez megengedi számukra, hogy a részletekkel kevésbé törődjenek.

Más szavakkal, ez annyit tesz, hogy a bolygó keleti felén élők teljesen másképp szemlélik a világot, mint a másik féltekén. Azonban ennek folyományai messzebre vezetnek, például az ok és az okozat érzékelésének különbségeiig. Mivel számukra fontos a függetlenség, a nyugatiak úgy tekintenek az egyes eseményekre, mint meghatározható történések eredményeire, míg a keletiek szélesebb kontextusban helyezik el a változásokat.

Példaként említhető egyes angol és kínai nyelvű bűnügyi híradások szövegezése. Míg az előbbi sokkal inkább az elkövetők személyes vonásaira helyezte a hangsúlyt, utóbbiban mélyebben tárgyalták a bűnözők családi hátterét és rokonsági kapcsolatait.

Nisbett szerint ez a fajta eltérés azt eredményezi, hogy a nyugati kultúrkörben nevelkedett emberek sokkal könnyebben aggatnak rá valakire úgynevezett „alapvető személyiségjegynek” tekintett hibákat. Például ha egy aggódó álláskereső ideges az interjún, egy nyugati interjúztató vélhetőleg nem fogja felkérni olyan munkára, amely sok stresszel jár. A keletiek ezzel szemben hajlamosabbak figyelembe venni az interjú körülményeit, s azt is észben tartják, hogy az adott szociális térben szerepet játszanak.

A kulturális különbségekből eredeztethető a világ felépülésének eltérő felfogása is. A japán Keio egyetem kutatói egy csoport japán és egy csoport amerikai diákot kért fel ennek igazolására. A kutatók bemutattak mindkét csoportnak egy parafából készült piramist, amelyet „daxnak” neveztek el. A két csoport ezután két-két tálcát kapott. Az egyiken parafából készült, különböző alakú tárgyak hevertek, a másikon sokféle anyagból – köztük parafából - készült piramisok helyezkedtek el. Amikor az amerikaiaknak feltették a kérdést, hogy melyik tálcán látható több „dax”, ők a különféle anyagokból készült piramisokra mutattak, függetlenül attól, hogy ezeknek nem mindegyike volt parafa. A japánok ezzel szemben a kizárólag parafa tárgyakat tartalmazó tálcára mutattak, a különböző alakú objektumokra.

A kutatók szerint ebből leszűrhetőek a két kultúra világlátásának alapvető különbségei. Az „analitikus”- gondolkodású amerikaiak inkább a formákra koncentrálnak, míg a „holisztikus”-észjárású japánok számára az anyag jelenti az érzékelés alapját. Leegyszerűsítve a dolgot az autópályán haladva a nyugatiak az utat látják, amely aszfaltozva van, míg a keletiek az aszfaltot látják, amely út módjára kanyarog.

A két kultúrkör logikai téren is különbözik. A nyugati kultúrákban élők mélyen gyökerező ellenérzéssel viseltetnek bármilyen ellentmondást illetően, míg a keletiek a paradoxont olyan értéknek tartják, amelyen keresztül jobban megismerhetik a tárgyak vagy események közti összefüggéseket. Nisbett szerint ez is csupán a kondicionálás kérdése, ugyanis a nyugati világ filozófusa, Arisztotelész az ellentmondást értelmezhetetlennek tartotta, míg a keleti kultúrákban – például a buddhizmusban is – a paradoxon a legmagasabb rendű igazságot jelenti.

Ezek az eltérések alapvetően befolyásolhatják a különböző emberek viselkedését, akár olyan szinten is, amelyről nem is gondolnánk, sőt, amelyről ők maguk sem gondolnák. Nem árt észben tartani a fentieket, hogy egy esetleges kellemetlen helyzetet el tudjunk kerülni. Végső esetben tegyük fel a Nisbett professzor által is javasolt kérdés: mi tartozik össze, a fű, a csirke és a tehén közül. Ha valaki a csirkét és a tehenet párosítja össze, valószínűleg jóval materiálisabban gondolkodik, míg a fű és a tehén párosítása a kontextusra is figyelő emberre utal.