Kedd reggel óta az interneten is elérhetők a Magyarországon elítélt pedofil bűnözők adatai. A kormány bízik a felhasználók jóhiszemű magatartásában, nem tartanak attól, hogy kíváncsiságból fogják böngészni a profilokat. De azért törvénybe foglalta, hogy aki nem megfelelően használja az adatokat, két év börtönre is számíthat. Kérdés, ez elég-e a visszaélések megakadályozására.
Kis túlzással csak a felhasználó jóindulatán múlik, történhet-e visszaélés azzal az adatbázissal, melyen keresztül február 1-től gyakorlatilag bárki hozzáférhet a Magyarországon elítélt pedofil bűnözők adataihoz. A kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális visszaélések ügye valódi probléma, és minden társadalomban az egyik legsúlyosabban elítélt és megvetett bűncselekmény, a lista létrehozásának bejelentésekor azonban arra figyelmeztettek szakértők, hogy az akár káros is lehet, jogilag és társadalmi szinten is.
Ahhoz, hogy ezt megértsük, érdemes a kérdést a kezdetektől vizsgálni. A pedofilellenesnek indult, de módosítóival melegellenessé lett törvénycsomagot példátlan gyorsasággal, tavaly júniusban szavazta meg az Országgyűlés kormánypárti többsége. A jogszabály egyik legnagyobb felháborodást keltő része – melyről a hazai és a nemzetközi sajtó is rengeteget cikkezett – a nemváltoztatás vagy homoszexualitás megjelenítését és népnépszerűsítését korlátozza, valamint azt is megtiltja, hogy ilyen reklámok elérhetőek legyenek a 18 év alattiak számára.
Eddig kevesebb szó esett a törvény ötödik paragrafusáról, mely a többinél lényegesen később, idén február 1-jén lépett hatályba. Ez alapján
a kormány egy gyakorlatilag mindenki számára elérhető, internetes adatbázist hozott létre, melynek segítségével a szülők lényegében pár kattintással ellenőrizhetik, hogy a gyermekükkel közvetlen kapcsolatba kerülő személyt a bíróság pedofil bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélte-e vagy sem.
Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője a Parlamentben mindezt röviden „kereshető pedofil-nyilvántartásnak” nevezte.
A hasonló listázások nem példátlanok a világban. Mint ahogy a hvg.hu is megírta, az Egyesült Államokban területi alapon és névre is lehet keresni: előbbi esetben feldobja a rendszer a környéken élő, pedofil bűncselekmények miatt elítéltek adatait, utóbbiban pedig az összes azonos nevű érintett adatai elérhetők lesznek a lekérdező számára. Az USA-ban ez alapján már SMS-szolgáltatásra is elő lehet fizetni, amely figyelmeztetést küld, ha egy adott környékre ilyen bűncselekményekért valamikor elítélt személy költözik. A nyilvántartott elítéltek adatait az ítélettől függően 10-20 évig, vagy akár örökre is a listán tarthatják, a kötelezően frissítendő, mindig aktuális arcképével együtt.
Lengyelországban – bevallottan amerikai mintára – a kormány 2018 elején hozott létre internetes adatbázist, mely első körben körülbelül 800 szexuális bűnöző adatait – köztük nevét, születési idejét és helyét, valamint az általa elkövetett bűncselekmény részleteit – tartalmazza. Ez olyannyira nyilvános, hogy pár kattintással Magyarországról is bárki hozzáférhet.
Két kattintás, egy nyilatkozat
A kedden publikált magyar listához ennél egy fokkal nehezebb hozzáférni – de egyáltalán nem lehetetlen. Egy ügyfélkapu regisztráció szükséges, hogy a Központi Azonosítási Ügynök (KAÜ) szolgáltatáson keresztül megtegyük az első lépéseket.
Bejelentkezés és a személyes azonosítás után egy tájékoztató ugrik fel. Ebben ugyan figyelmeztetik a használót, hogy az adatok megismerésére csak az a nagykorú személy jogosult, aki 18 év alatti személy hozzátartozója, vagy nevelését, felügyeletét, gondozását látja el, de a gyakorlatban azt jelenti, hogy bárki igénybe veheti a szolgáltatást, akinek családjában 18 éven alatti él. (Ha pedig nincs, a rendszer nem ellenőrzi.)
Itt szerepel az a kitétel is, hogy az adatokról nem készíthető másolat, képernyőfotó, tilos őket bármilyen formában nyilvánosságra hozni, vagy adatbázisba foglalni.
Aki ennek nem tesz eleget, arra akár két év börtön is várhat.
Ha ezt elfogadtuk, akkor a rendszer továbbléptet minket egy nyilatkozatra, ahol azt kell kiválasztanunk, milyen okból akarjuk használni az adatbázist. A következő lépés már egy kereső, ahol meg kell adni annak a személynek a családi és utónevét, akit ellenőrizni akarunk. Ha nincs ilyen nevű ember az adatbázisban, annak két oka lehet: vagy valóban nem ítélték el ilyen bűncselekményért, vagy pedig eltelt azóta 12 év – ez a törvényben meghatározott maximum idő, amíg valaki szerepelhet az adatbázisban.
Ha a megadott név alapján több találat is megjelenik, akkor az érintettek fényképei és lakcímadatai válnak láthatóvá, ilyenkor csak a fényképek alapján kell kiválasztani azt az egy személyt, akinek ügyét meg akarjuk ismerni.
Kattintás után a felületen láthatóvá válik a törvényben meghatározott bűncselekmény elkövetéséért jogerősen elítélt
- családi és utóneve,
- születési éve,
- lakcíméből, illetve lakcímeiből a település neve, a főváros esetén a kerület is,
- továbbá a legutoljára róla szemből készített arcképmás.
Szintén láthatóvá válik a jogerős marasztaló bírósági döntésben szereplő bűncselekmény megnevezése, minősítése, elkövetésének ideje, a döntés jogerőre emelkedésének napja, a külföldi ítélet elismerése, megfeleltetése esetén pedig a külföldi bíróság által hozott határozat jogerőre emelkedésének napja.
Fontos fejlemény, hogy a rendszer valóban nyilvántartja, ki és miért kérte le valaki adatait. Ehhez a lekért fotókat vízjelezik is az adatigénylő nevével, az igénylés időpontjával, valamint a forrással.
Kérdés persze, hogyan fogják ellenőrizni a hatóságok, hogy valaki valóban jogosan, a gyermeke közelébe került felnőtt (például tanár, edző) ellenőrzéséhez használta-e a rendszert, és nem adta-e át az ott adott információkat másnak. Az adatbázis alapján ez jelenleg kizárólag önbevalláson és a felhasználók jóhiszeműségén alapul. Valószínű tehát, hogy ha kiderül, hogy valaki szabálytalanul használta a nyilvántartást, utólagos büntetésre számíthat. Hogy a jogtalan felhasználást mi alapján ellenőrzik, az nem világos.
Nem probléma nélküli
Egy ilyen lista létrehozása természetesen rengeteg kérdést felvet, hiszen – ahogy a fenti példákból is látszik – könnyen visszaélésekre adhat okot.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, Péterfalvi Attila a hvg.hu-nak még tavaly májusban, a törvény elfogadása előtt azt írta, hogy első ránézésre a tervezet akceptálható, a rendelkezések jó irányúak, de számos rendelkezés pontosításra szorul a jogbizonytalanság elkerülése érdekében.
Állásfoglalásában rámutatott például, hogy erősebb keretekre lenne szükség annak meghatározásánál, kik férhetnek hozzá a nyilvántartáshoz. Péterfalvi szerint a listát böngészőnek meg kellene konkrétan indokolnia, miért tartja szükségesnek az adatok lekérését, például mert bébiszittert keres, vagy egy gyanús alakot látott a környéken. Ez nem valósult végül meg, pedig a NAIH elnöke szerint szükség lenne rá, hogy valaki puszta kíváncsiságból ne nézegesse az adatbázist.
Bár a törvény tiltja, hogy a keresés eredményéről képernyőfotó készüljön, vagy lementsék és alapból továbbítsák azt, viszont szükség esetén harmadik személynek át lehet adni az információt. Itt Péterfalvi szerint az a kérdés, ki minősül harmadik félnek, illetve mi a különbség a neki átadás, illetve az adattovábbítás között. Egy egyszerű példát hozva: ha a szomszéd házban lakik egy pedofil bűncselekmény miatt elítélt ember, akkor a kutatást végző szülő szólhat-e erről a házban lakó többi gyerekes családnak, vagy a pár utcával arrébb lévő iskola igazgatójának, a szülői munkaközösségének, vagy az már jogellenes adatkezelés lenne?
A NAIH a Telex kérdésére most azt írta, nem terveznek útmutatót kiadni, hogy segítsék a jogszerű használatot. Mint mondták: ha egy konkrét ügyben felmerül majd, hogy jogszerűtlen lehetett az adatkezelés, akkor – ha van erre irányuló megkeresés – vizsgálatot vagy hatósági eljárást indíthat. Emellett hivatalból is vizsgálhatják általában a személyes adatok kezelésének a feltételeit a bűnügyi nyilvántartó szervnél.
A Belügyminisztérium kommunikációs főosztálya azt is elárulta, hogy a rendszer fejlesztése bruttó 80 millió forintba került, és már most rendelkezésre áll a megfelelő kapacitás, melynek köszönhetően egy esetleges jelentősebb mértékű terhelés esetén is biztosítható annak működése.
Tran Dániel büntetőjogász, az ELTE kriminológus oktatója még a javaslat megjelenésekor nyilatkozta azt lapunknak, nem lát arra garanciát, hogy a megszerzett adatokat valóban bizalmasan kezelik majd azok, akik hozzáfértek.
A jogász szerint a listázás az eleve megszigorított büntetési tételeken felül extra büntetésként is felfogható. Ha ugyanis valaki rákerül a listára annak a következményei adott esetben súlyosabbak is lehetnek – kirúgják a munkahelyéről, kiközösíti a társadalom, akár meg is alázzák a nyílt utcán –, mint a bűncselekmény miatt rá kirótt büntetés.
Ebből következik, hogy egy ilyen nyilvános lajstrom könnyen hathat abba az irányba, hogy marginalizálja az elkövetőket, megnehezíti az esetleges visszailleszkedésüket a társadalomba, és növelheti a – marginalizációból fakadóan akár másfajta, súlyosabb – ismételt bűnelkövetés kockázatát.
A Human Rights Watch jogvédő szervezet már 2007-ben arra hívta fel a figyelmet, hogy a zömében az 1990-es években létrehozott listák több kárt okozhatnak, mint hasznot, mivel sok esetben egy kalap alá veszik a gyermekek elleni nemi erőszakot elkövetőket azokkal, akik például tinédzserként kölcsönös beleegyezéssel bonyolódnak kortársaikkal szexuális együttlétbe.
A magyar rendszer – legalábbis a javaslat alapján – ezt azzal igyekszik kiszűrni, hogy a 18 éven felüli elkövetők kerülhetnek majd fel a listára.
A minden korlátozás nélkül hozzáférhető nyilvános listák ellen szóló érvek között szokták felhozni a szakemberek, hogy az ilyen esetekben ritka a bűnismétlés, és a gyerekekre jellemzően nem a listákon szereplő idegenek, hanem a velük bizalmi/hatalmi viszonyban lévő ismerősök jelentenek inkább veszélyt. A listák ily módon pont a legfontosabb eredeti céljukat, a megelőzést nem teljesítik, hiszen továbbra is történnek hasonló bűncselekmények, és válnak áldozattá gyerekek, miközben egy csomó olyan embernek tönkreteszik az életét, akik kisebb fokú bűncselekményt követtek el.
Az Európában létező hasonló listák zömében – a már említett Lengyelország kivétel – egyébként csak a bűnüldöző szervek számára hozzáférhetőek, akik egyéni kérelmek esetén adhatnak ki róla információkat például Portugáliában Spanyolországban, Cipruson vagy Írországban. Az Egyesült Királyságban 2003 óta tartják nyilván külön adatbázisban a szexuális visszaélések elkövetőit, de itt is csak a rendőrség, a büntetés-végrehajtás és felügyelőtisztek férhetnek hozzá az adatokhoz.
A francia nyilvántartásban szereplő adatokat meghatározott célokhoz lehet felhasználni, de csak annyira szabad azonosítani a rajta szereplő érintetteket, amik ezekhez a célokhoz szükségesek, és biztosítani kell azt is, hogy senki ne éljen vissza az adatokkal. A listához csak a meghatározott szervek – bíróságok, rendőrség, közigazgatási szervek – férhetnek hozzá, szigorú titoktartási kötelezettség mellett.
Lehetne nyilvános magyar pedofillista, de nem biztos, hogy a Kaletához hasonlók rákerülnének
