Benőtt erdő és egy apró dombocska, alatta egy elhagyatott, 19-20. századi temetővel – ennyi állt hosszú évtizedekig a kiskunsági homokhátságon, néhány kilométerre Bugac határától. Azt, hogy a földfelszín a modern kori sírokon kívül valami mást is rejthet, legfeljebb a terület elnevezéséről lehetett sejteni, monostordomb néven emlegették a helyiek. Egy váratlan telefonhívás és az azzal járó határokon átnyúló uniós pályázat azonban mindent megváltoztatott: az elfeledett terület egy olyan középkori monostort és a köré épült várost rejtette, ami véglegesen megváltoztathatja a „sötét magyar középkorról” alkotott képünket.

A Péteri nevű települést (melyre később a források Pétermonostora néven hivatkoznak) a 11. században alapították, az 1200-as évek elején pedig már túlzás nélkül a Duna-Tisza közének regionális és kereskedelmi központja volt. A településről – melynek létezésére 2011-ig nem is találtak egyértelmű bizonyítékot – végül több tízezernyi páratlan lelet került elő.

Az ásatások arra is választ adtak, milyen lehetett az élet a 12-13. századi Magyarországon. A rengeteg megtalált mérlegsúly, a két-három emeletes házakkal szegélyezett kövezett főtér és az óriási szekérnyomok mind azt bizonyítják, hogy a monostor köré épült, valószínűleg több ezres lélekszámú Péteri jóval fejlettebb volt annál, mint amit történelmi tanulmányaink alapján gondolnánk.

Csányi Niki

Az, hogy mindezek a leletek ilyen jó állapotban fennmaradtak, éppen az 1241–42-es tatárjárást követő teljes pusztulásnak köszönhető. A betörő mongol hadak brutális módon végezték ki a város lakóit: az egyik árokban hét kisgyermek és egy asszony kivégzett tetemére bukkantak, de még az őket védő kutya bezúzott koponyájú, felnyársalt csontváza is előkerült.