A Mérce írta meg István történetét, akit eltanácsoltak a munkahelyéről, miután kiderült, hogy HIV-pozitív.

A férfit epilepsziája miatt leszázalékolták, egy kisebb üzemben talált rehabilitációs munkát, amihez le kellett adnia az egészségi állapotáról szóló iratokat is. Amikor csaknem egy hónap után üzemorvosi vizsgálatra küldték, az orvos megkérdezte tőle, hogy tudja-e hogy AIDS-es. A férfi több mint egy éve tisztában volt azzal, hogy HIV-pozitív (tehát nem AIDS-es), ezt az orvosnak is elmondta, aki viszont számonkérte, hogyan mehet így közösségbe, még távolabb is lépett tőle mintha attól tartana, elkapja tőle.

Az orvossal végül abban maradtak, hogy István csak ideiglenes alkalmassági papírt kap, azzal a feltétellel, hogy beszerez egy igazolást arról, hogy nem jelent veszélyt a közösségre. A férfi ezt a főnökével is közölte, aki azonban a következő héten azt mondta neki, hogy az orvos még a vizsgálat napján felhívta azzal, hogy visszavonja az ideiglenes alkalmasságit is, ezért ki kell rúgnia.

Az üzemorvosnak nem kellett volna tudnia arról, hogy István HIV-pozitív. Később kiderült: a doktornak úgy jutott tudomására a dolog, hogy a megváltozott munkaképességű emberek egészségi állapotáról szóló komplex minősítésen szükségtelenül és jogellenesen szerepelt a férfi HIV-státusza, hiszen az önmagában nem befolyásolja munkaképességét.

István a Társaság a Szabadságjogokérthoz (TASZ) fordult segítségért, így sikerült kérelmeznie az iratai módosítását, s az új dokumentumon már csak az epilepszia szerepel. A férfinak azóta új munkahelye van, ahol már nem kell attól tartania, hogy újra diszkriminálják állapota az miatt.

A TASZ az ügyben az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, hogy hasonló eset mással ne fordulhasson elő.