Miután kedden az MTA elnöksége óvatosan ugyan, de elutasította az Innovációs és Tudományos Minisztérium (ITM) tervét, hogy kizárólag pályázati formában működjenek az akadémiai intézetek, Palkovics László minisztériumának képviselői már másnap leültek az MTA főtitkával, Török Ádámmal, és egy új tervet ajánlottak. Méghozzá két ügyvédi iroda, a Nagy & Trócsányi Ügyvédi Iroda és a Gál és Társai Ügyvédi Iroda képviselőivel felszerelkezve. Utóbbi vezetője Gál András Levente a második Orbán-kormány államtitkára, majd kormánybiztosa volt.

E szerint a Corvinushoz hasonlóan egy hatalmas vagyonkezelő alapítványba (trust) szerveznék az MTA kutatóintézeteit. Csakhogy a tárgyalásról készült, a birtokunkba került emlékeztető szerint ebben a rendszerben a jelenlegi formánál jóval kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnének az intézetek, nagyobb lenne a függés a kormánytól, a kutatók elveszítenénk közalkalmazotti státuszokat. A Corvinussal ellentétben az MTA nem kapna jelentős részvénycsomagot, az alapítványi vagyon jó részét az MTA-nak kellene bevinni. Amikor erre az MTA képviselője rákérdezett, azt a választ kapta „az alapítvány nyitott, ahhoz csatlakozhat egy kockázati tőkebefektető, illetve bárki.”

Az érvelés azonban ott sántít, hogy vajon miért csatlakozna egy befektető, ha egy alapítványból – annak jellege miatt – nem vehet ki pénzt? Így tehát az MTA joggal félhet attól, hogy az átszervezés (egyik) valódi oka nem más, mint vagyonának megkaparintása. A minisztérium a beszélgetés során nem tudott garanciát adni arra, hogy az állam nem él vissza alapítói jogaival. A minisztérium képviselője csak annyit ígért, hogy „az alapító megteheti, hogy minden jogkört átruház a kuratóriumra, beleértve az alapítvány testületeinek kinevezési jogosítványait is”. Ám arra nincs garancia, hogy ezt meg is teszi, illetve az sem tudott, hogyan áll össze az alapítvány kuratóriuma.

Az alapítványt ugyan nem lehet olyan könnyen megszüntetni, de mégis számos lehetőség adódik rá, például ha annak vagyona három teljes éven keresztül nem éri el a tőkeminimum összegét. A megszűnés esetén pedig a vagyon a magyar államra száll.

A javasolt modell tehát nem teremt új forrást a kutatáshoz, működéshez, és semmi újat nem hoz a gazdasági vagy piaci együttműködések tekintetében. Egy majdnem kétszáz éves, folyamatosan megújuló, jól működő intézmény helyett egy kipróbálatlan és tisztázatlan új jogintézményt javasol a minisztérium.