A magyarságkutatás célja bizonyítani, hogy harcimarcinak születtünk. Mint a vezérünk.
„800 milliós költségvetési keretet kap a Magyarságkutató Intézet”
Ha jókedvünkben vagyunk, a hír csak egyetlen – bár kétségtelenül összetett – mondatot érdemel:
”Mi ennél sokkal olcsóbban megmondjuk a kutatásaik végeredményét: A magyarság nem nyámnyila népektől ered, hanem örökösen küzdő harcosoktól.”
Amihez kissé komolyabban persze néhányan még ezt is hozzáfűzhetnék: „És akkor mi van?!”
Ám mégse menjünk el ennyivel a dolog mellett. Szánjunk rá további mondatokat, hogy mit is akar a hatalom ezzel a konklúzióval. Hátha ettől könnyebben születik meg egy-két meggyőző ellenzéki válasz is erre.
A hatalom egyetlen dolgot akar: a tudományosság látszatával alátámasztani, hogy miért kell mindenképpen Orbán Viktornak lenni a kormányfőnek, lehetőleg az idők végezetéig.
Mint azt nap mint nap mindenki látja: politikusként-miniszterelnökként Orbánnak egyetlen dologhoz van tehetsége, éspedig a harci szellem mély átéléséhez, képviseletéhez, s ezzel összefüggésben az ellenségek kijelöléséhez, a megtámadásukhoz szükséges törvények megszavaztatásához és mindezek médianyilvánosságának totális megszervezéséhez. Ezenkívül olyasmihez, ami politikai tevékenységnek lenne nevezhető, nem ért. Ha tehát mégis úgy akarják bent tartani a kormányfői székben, mintha ott érdemi munkát végezne, akkor ennek indoklását kizárólag erre a tehetségére kell építeniük.
Azt eddig már tökéletesen elfogadtatták, hogy Orbán Viktor azonos a magyar néppel (sőt, a nemzettel is, de ezt most tegyük félre), ez azonban így, önmagában kevés. Hiszen ha kettejük közül egyedül csak rá jellemző a harcosság, akkor az bizony nem valami tökéletes egység. Ezt az ellentmondást egyetlen módon lehet áthidalni: ha bebizonyítják, hogy a magyar nép is teljes egészében ugyanolyan harcos. Ezt viszont a magyar nép minden egyes tagjára vonatkozóan (inclusive női tagok) csak úgy lehet bizonyítani, ha azt is kimutatják, hogy a magyar nép nem csak úgy esetlegesen, kinek-kinek a kedve vagy személyes döntése alapján harcos, hanem annál sokkal meghatározottabban. Vagyis ha eredendően, a származásától determináltan, tehát biológiai alapon az.
Ha úgymond a génjeiben hordozza a harci szellemet, sőt, mint azt Orbán Viktor legutóbb még ennél is konkrétabban megjelölte: a győzelmet is.
Ezt ma még bátran megtehetik, de meg kell mondani, hogy az utolsó pillanatban. Ugyanis még egy-két évtized, és mindenki a kezébe kapja az SZTK-ban a saját gén-térképét, amikor pedig fehéren-feketén látni fogja, hogy a génjei kizárólag a biológiai tulajdonságait, hajlamait határozhatják meg. Így azok közül semmilyen szellemiség-gént, esetünkben hazafiság-, ellenségmegsemmisítő, esetleg határvadász génkombinációt nem tud majd felmutatni. És bár ma a magyar népnek ténylegesen egyáltalán nem minden tagja harcias természetű, így ezeket nem is mind keresgélné, ugyanakkor a többsége járatlan a természettudományokban, jószerivel azt se tudja, mik azok a gének, és hogy kerültek akár őbelé is oda. (Nemrég az egyik betelefonálós műsorban műsorvezető és hallgatója abban egyezett meg, hogy a gén nem biológiai fogalom. De hogy akkor vajon szerintük zenei-e, vagy inkább pszichológiai, azt már nem osztották meg velünk.) Ezért ma még a lakosság többségét el lehet hülyíteni azzal, hogy a társadalmi aktivitása biológiai úton determinált, vagyis hogy a nép minden tagja örökölhette az őseitől a kollektív harciasságot, amely így homogén módon, a biológiai szükségszerűség erejével forrasztja őket egybe az összes többi magyarral, de főként azok első számú vezérével.
Ugyanakkor okoz némi gondot, hogy ugyanezen többség a történelemben már sokkal kevésbé műveletlen; sokakat mindig is érdekelt ez a téma, és volt is mit olvasniuk ez ügyben. Emellett bármennyire is nacionalista jellegű volt még a szocializmus történelemoktatása is, azt mégsem hallgatták el, hogy a magyarok a legfontosabb csatáikat és forradalmaikat rendre elveszítették, és sokkal inkább az irodalomban, a művészetekben és olykor-olykor a tudományokban – tehát a harciasságot messzire elkerülő területeken – értek el sikereket. Ma tehát sokan tudják, hogy ha a valósághoz hűen akarjuk bemutatni akár önmagának is a magyar népet, akkor még véletlenül sem célszerű annak éppen a harci potenciálját kiemelni – a harcos Vezérrel való azonosulást tehát innen nézve egyáltalán nem olyan könnyű evidenciává tenni.
Ezért hatalmi érdek mellőzni a valósághoz hű megközelítést, javasolni, hogy az általános iskolákban még véletlenül se tanítsák a valódi összefüggéseket bevilágító univerzális történelmet (Schmidt Mária), és általában is csökkenteni a tudást terjesztő intézmények lehetőségeit. A tudás helyét vegyék át a mítoszok, mellettük a rejtett (tehát közvetlenül nem cáfolható) genetikai meghatározottságok, legyen ismét vezérelvvé a származás mindenhatósága.
Ami természetesen immár teljesen nyíltan vállalt, intézményesített és állami pénzekkel megtámogatott fajelmélet, biopolitika, fasizmus. A neonácik egyébként kérésre bármikor el is éneklik indulóként, a további konklúzióval együtt (hogy ugyanis a harcos vér a győzelemre is predesztinál):
Ereimben forrón lüktet az ősi harcosok vére!
Induljunk hát, győznünk kell végre!
Mártír vezér mutasd az egy igaz utat,
nem hátrálunk meg, folytatjuk harcodat!
Szívünkben súlyos a harag, lelkünkön sebek,
a bosszú éltet minket, áldd meg a fegyvereket!
(Junkers 88: Bátrak vére)
A Fidesz-KDNP kormány azonban ezt még mindig szeretné szemérmesen letakarni a demokrácia, sőt, a tudományosság leplével, hiszen érdekében áll európainak mutatkozni.
Nos, ez a lepel az, ami még mindig megér a kormánynak sok-sok millió forintot, amelyet viszont – és akkor kanyarodjunk vissza mégis a kiindulópontunkhoz – néhány jól irányzott ellenzéki mondattal ingyen le lehet róluk rántani.
Jelentkező?