Több akadémikus felháborodott azon, hogy az MTA egyik osztálya elhalasztja a novemberre tervezett Marx-konferenciát. Zsoldos Attila osztályelnök hosszú levélben válaszolt a bírálatokra, és leírta a döntés hátterét.
„Most is a valóságra alapozott döntést hozott az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya a Marx-konferencia elhalasztásakor” – írta cikkünk megjelenése után, arra reagálva az osztályt vezető Zsoldos Attila. Hangsúlyozta, hogy ez nem emlékülés lett volna, Marx személyét, munkásságát tudományos igénnyel vizsgálták volna, mert úgy gondolták, hogy ez ma már lehetséges.
A sajnálatos júniusi események óta történtek világossá tették, hogy ez tévedés, s az Osztály ennek következményeit vonta le határozatában.
(Júniusban derült ki, hogy a kormány elvonja a kutatóhálózatok finanszírozását az MTA-tól, az emiatt indult egyeztetések még zajlanak.)
Bár a hvg.hu forrásai arról beszéltek, szinte egyhangú döntés született, Zsoldos szerint ez nem igaz, de a konkrét arányokról nem írt, ahogy azt is cáfolta, hogy ne lett volna érdemi vita.
A hvg.hu-nak nyilatkozó akadémikusok kifogásolták, hogy „feszültség és áthallás” miatt halasztották el a konferenciát, a döntés szerintük nem vet jó fényt az Akadémiára, egyikük úgy fogalmazott, „ez mutatja azt, mennyire gyávák vagyunk”. Más arról beszélt, „a tudományos rendezvények tudományos tartalommal bírnak, nem közvetlenül van politikai jelentőségük”, és a tudomány szempontjai szerinte fontosabbak a politikai és társadalmi áthallásoknál.
Erre reagálva Zsoldos Attila azt írta,
az a gyanúm, hogy az írásban megszólaltatott akadémikustársaim mostanában érkezhettek meg egy több mint nyolcéves bolygóközi tanulmányútról, s így némiképpen tájékozatlanok a távollétükben történeket illetően.
Ennél ugyanis szerinte árnyaltabb a kép. Hosszan reagál a gyávaság vádjára is. Zsoldos szerint „csak az óvodások hihetnek abban”, hogy a kormánnyal az Akadémia finanszírozásáról és átalakításáról folytatott tárgyalások folyamán kizárólag az Akadémia szempontjai érvényesülnek. Szerinte a már bekövetkezett változások önmagukban is működésképtelenné tették a korábban jól teljesítő rendszert, mára eljutottunk az akadémiai kutatóhálózat szétverésének víziójáig.
Amikor az akadémiai pénzek felett rendelkező miniszter fenyegető nyilatkozatot tesz arról, hogy megítélése szerint a szakpolitikai kérdésekben megfogalmazott tudományos álláspont — az Akadémia részéről megengedhetetlen — politizálásnak tekintendő a továbbiakban, az Akadémiának sokkal több joggal lenne a szemére vethető az, ha felelőtlenül nem számolna ezzel a körülménnyel, semmint az ellenkezője.
A konfliktusok szerinte arra vezethetők vissza, hogy az Akadémia gazdasági függetlensége rég a múlté.
Ez lévén a helyzet, mindazokban, akik az ezen kérdésekkel összefüggésben hozott akadémiai döntéseken háborodnak fel, azokon gúnyolódnak vagy szörnyülködnek, a medvetáncoltatás sajátos ízléssel rendelkező, szájtáti közönségét vélem felismerni
– zárja válaszát Zsoldos Attila.
Zsoldos érvelése hasonló Lovász László akadémiai elnökéhez, aki a Magyar Tudomány Ünnepéről politikai okok miatt letiltott előadásokkal kapcsolatban azt mondta, nem cenzúráról, csak túlzott óvatosságról van szó.