Megnéztük, hogy a győzelemről áradozó, Horváth Csaba MSZP-s politikus szerint "töketlen" ellenzék milyen esélyekkel vág neki a választásnak. Elemeztük az eddig emlegetett forgatókönyvek előnyeit és hátrányait.
Egy magára valamit is adó ellenzéki párt fél évvel a választások előtt nyíltan nem beszélhet arról, amire a választási győzelem helyett a jelenlegi számok és számítások alapján esetleg esélye van: hogy legalább néhány képviselője bejusson a parlamentbe, legalább megakadályozza a kétharmadot vagy maximális sikerként a Fidesz abszolút többségét. Merthogy még ez is irreálisnak tűnik, a hvg.hu által megkérdezett egyik elemző szerint a mostani adatok alapján éppenséggel kizárt, hogy ne legyen a Fidesznek többsége.
Háttérbeszélgetéseken a baloldal meghatározó szereplői év elején gyakorlatilag leírták a jövő évi választást – népszerűségi mutatóik érdemben azóta sem javultak –, gyakran elhangzik a vád, hogy egyesek nem a győzelemre hajtanak, és még az optimistára festett, pár héttel ezelőtti Botka László nyilatkozat is úgy szólt, hogy bár természetesen bízik a győzelemben, 40 egyéni választókerületet „biztosan megvalósíthatónak tart”. Az LMP elnökségi tagja, Ungár Péter is kicsit alálő a hivatalos kommunikációnak: arról beszélt, a Fidesz nyer, de kisebbségbe kerül.
A Botka által emlegetett 40 körzet Róna Dániel elemző korábbi számítására utal – mely szerint nagyjából ennyi billegő körzet van –, a baloldalon úgy számolnak, ennyit megnyerve megakadályozható a Fidesz abszolút többsége.
A kegyetlen valóság
A 2014-es választási eredményeket és a közvélemény-kutatási adatokat elemezve Bánovics Attila, az elektor.hu elemzője arra jutott, a 40 egyéni körzet megnyerésének közelében sincs a baloldal. Az előző választáson – az időközikkel együtt – 11 helyen nyert baloldali, vagy a baloldal általa támogatott jelölt. Bánovics szerint 2018-ban ezeken a körzeteken kívül további ötben érdemes a legerősebb kampányt folytatniuk, mert itt lehet esélyük a győzelemre. További 12 helyen érdemes erőteljesen próbálkozni, bár ez utóbbi körzetekben csak földindulásszerű változás esetén lenne lehetőségük megszorítani a Fidesz indulóját.
Ez összesen 28 körzet.
52 helyen annyira esélytelen a helyzet, hogy elég, ha „tessék-lássék módon erőlködik” a baloldal, 26 körzetben pedig annyira, hogy az induláson kívül nem érdemes mással foglalkoznia: ezeknél látótávolságon belül sem voltak a baloldal és a Jobbik jelöltjei a Fidesz indulótól. A választási rendszer miatt ugyanakkor kényszerhelyzetben vannak a pártok, és a legesélytelenebb körzetben is muszáj jelöltet állítaniuk. Ahol ugyanis nincs jelölt, ott a pártlistára is kevesebb szavazat érkezik, a parlamenti bejutás határán billegő pártok nem kockáztathatnak. Bánovics mond is egy egyszerű példát: 3 éve 18 ezer szavazaton múlt az LMP bejutása, ami körzetenként 170 szavazatot jelentett.
A magát kihívóként beállító Jobbik számai sem fényesebbek: a jelenlegi támogatottsága alapján, a részvétel aránytól függően 20-30 parlamenti mandátumot szerezhet, és legfeljebb néhány egyéni körzetben nyerhet.
A Jobbik 2010-hez képest 2014-ben 19 százalékkal tudta növelni támogatottságát, ahhoz viszont, hogy ugyanazt érje el, mint akkor a Fidesz, 2018-ban 122 százalékkal kellene növelnie szavazatai számát – mondja Bánovics.
Sikerrecept: végy 106 jelöltet – de hányszor?
A jobboldali pártok egyszerű helyzetben vannak, ott egyértelműek a viszonyok. A baloldalon viszont nem elég, hogy számtalan párt hajt ugyanarra a rétegre, az egyezkedésre rányomja bélyegét az is, hogy többen korábban egyek voltak (mint az MSZP és a DK, illetve az LMP és a Párbeszéd). Valamilyen egyezséget muszáj kötni, ha ugyanis minden párt külön indul a választáson, egy-két kivétellel elbuknak az aprózódó szavazatok miatt. Azt még mindig nem tudni, milyen felállásban indul a baloldal – az MSZP most fejezte be a könyörgést az LMP-nek és a Momentumnak, a választmányi ülés után tett nyilatkozatok alapján az is lehet, hogy minden párttal más mélységig működnek együtt –, Gyurcsány Ferenc DK-elnök mindenesetre nyilvánosan is meghirdette az apokalipszist: ha nem jutnak dűlőre, összes erős emberét ráindítja a szocialisták esélyeseire, amivel mindenki elbukik.
A győztes forgatókönyvet is mindenki máshogy látja.
- Botka sikerreceptje: közös lista, közös jelöltekkel.
Bánovics Attila szerint választástechnikailag ez a legegyszerűbb megoldás, minden szavazat egy listára érkezik, a töredékszavazatokkal együtt, de a hátulütője, hogy nagyon sok érdeket kell összehangolnia 5-7 pártnak. Ráadásul abban a felosztásban, amit Botka ajánlott, rajtuk kívül maximum egy pártnak lehetett volna frakciója. Ráadásul aki nincs a lista első harmadában, jó eséllyel csak "díszpintyként" szerepel a papíron. Ha egyenlő arányban osztotta volna fel a helyeket az MSZP, akkor viszont kapásból búcsút mondhat annak, hogy övé lesz a várhatóan legerősebb ellenzéki frakció.
- A Gyurcsány-féle recept: külön lista, választókerületenként „közös”, pontosabban összehangolt jelölt (ez a koordinált indulás)
Ez – az egyszerűség kedvéért két résztvevővel számolva – tulajdonképpen azt jelenti, hogy a leosztott lapok alapján az egyik körzetben csak DK-s, a másikban csak MSZP-s jelölt indul. Arra viszont figyelni kell, hogy minimum 27 körzetben mindkét pártnak jelölteket kell állítania, csak így lehet országos listája. Másik oldalról nézve ez azt is jelenti, hogy a szavazatok megosztása miatt lemondanak azokról a körzetekről, ahol mindketten külön indulnak. Számolni kell még azzal is, hogy ahol az egyik párt jelöltje egyéniben nem indul, ott a listájára esetleg kevesebben fognak szavazni.
Nincs ingyen trükközés
Nagyon sok variáció elképzelhető a koordinált indulásnál, Juhász Péter Együtt-elnök épp az Új pólust szervezi, amihez a Párbeszédet már sikerült megnyernie, de az LMP-t és a Momentumot (melyből egyik legismertebb, gazdag támogatója, Bojár Gábor máris kiábrándult) még nem. Juhász egyébként választási pártban gondolkodik, hogy az összeállás miatt ne kelljen 10 vagy 15 százalékot elérni a parlamentbe jutáshoz. Ez jogilag teljesen egyszerű: bármilyen párt tagjai indulhatnak egy új név alatt a választáson, csak külön frakcióban nem gondolkodhatnak később, ugyanis itt leegyszerűsítve nem együttes és párbeszédes képviselők jutnak be, hanem „Új pólus-osok” – magyarázza László Róbert, a Political Capital választási szakértője. Ezt anyagilag is meg kell fontolni, ugyanis így csak egyszer 600 milliót kapnak állami támogatásként.
Bánovics a cikkben korábban leírt esélyek alapján azt mondja, a baloldalnak 28 körzetben lenne értelme egyáltalán a koordinált indulással foglalkoznia. Az, hogy ezt mind a 106 körzetben meg tudják tenni, az elemző szerint kizárt.
„A körzetek túlnyomó többségében a jelenlegi számok alapján esélytelen akár a baloldali, akár a jobbikos jelölt a Fidesszel szemben, mindegy, hogy közös listán vagy koordináltan indul.”
Az mondjuk tény, hogy a jelöltek az utolsó pillanatban is visszaléphetnek a másik javára, ám László Róbert felhívja a figyelmet arra, ez nincs ingyen: a visszalépett jelöltek után felvett kampánytámogatást ugyanis vissza kell fizetnie a pártnak. Épp emiatt nem életszerű az a feltételezés, hogy az egyik kicsi, ám létező párt a maximális kampánytámogatás, a 600 millió bezsebelésére hajt, és majd a választás előtt trükközik a visszalépésekkel. Ráadásul a kampányt is megzavarhatja egy ilyen akció, szóval annyira nem tanácsos eljátszani. A pártoknak legkésőbb a jelöltállításig el kell dönteniük, hogyan cselekednek, ugyanis csak azokban a színekben lehet indulni, amire az aláírásgyűjtés szólt.
Hamarosan eljön az igazság pillanata
Az kérdés, hány pártnak van értelme koordinálni az indulást, László szerint még három párt ilyen együttműködése sem túlzás, ám „annyira fragmentált a paletta, hogy kérdés, hányan tudják átlépni az 5 százalékos küszöböt”.
Ha a kis pártok egymás ellen indulnak, még erősebb a kérdés. László Róbert azt mondja, hónapok óta minden párt erősíti a saját pozícióját, és eddig mindenki azt kommunikálta, ő lesz az ellenzék vezető ereje, Orbán kihívója. A januári felmérésekkor gondolkodhatnak majd el egy last minute megoldáson. László szerint a 2014-es összefogásra gyakorlatilag nincs esély, azt viszont elképzelhetőnek tartja, hogy ne 6, csak 2-3 pártlista legyen a végén, ami a választók számára is emészthető, és mindenki megőrzi az arcélét – többé-kevésbé.
László egyébként el tudja képzelni a baloldali pártok és a Jobbik valamiféle koordinációját. „A Jobbik is tudja, melyik az a 20-40 hely, amelyre igazán fókuszálni akar, a többiben meg hagyja élni a többi ellenzéki pártot. Ugyanez működhet visszafelé is.” Meg sem kell beszélni, ezt maguktól is tudják. Azt, hogy egymás javára visszalépjenek, nem tartja túl valószínűnek.
A választási rendszer aránytalan, így Bánovics Attila szerint pusztán a szavazatszámok alapján lehetetlen pontosan megmondani, melyik párt hány parlamenti helyet kap, de az előre jelezhető, ki kerül hatalomra. „Ha választások előtti felmérések azt mutatják, hogy a Fidesz–KDNP legalább 5-6 százalékponttal vezet a második helyezett párt előtt, akkor egyedül is mandátumtöbbséget szerez, hacsak a közvélemény-kutatók el nem szúrtak valamit.”
