A hvg.hu megszerezte az utóbbi évek legnagyobb hálapénzes botrányában született jogerős etikai állásfoglalást. A dokumentum tanúsága szerint az első fokon eljáró etikai bizottság mindent megtett, hogy ne kelljen súlyos büntetésben részesítenie azt a veszprémi onkológus nőgyógyászt, aki nem egyszer halálos betegektől követelt pénzt. Figyelem, a cikkben a nyugalom megzavarására alkalmas indoklásszövegek olvashatóak!
Hatalmas felháborodást váltott ki orvosok körében a Magyar Orvosi Kamara (MOK) országos etikai bizottságának jogerős döntése, mely szerint fél évig nem praktizálhat az az onkológus nőgyógyász, aki nem egyszer kért pénzt gyógyíthatatlan betegektől – operációkért 150 ezer, a vizsgálatokért pedig 15 ezer forintot.
Sokan az orvos végleges eltiltást követelték, miután tetteiért tavaly két év börtönbüntetésre ítélte – öt évre felfüggesztve – a Veszprémi Törvényszék, de, ahogy a hvg.hu elsőként megírta, a MOK területi etikai bizottsága első fokon – kétszer is – pusztán megrovásban részesítette – azaz tovább praktizálhatott.
Megviselte az eljárás
A hvg.hu megszerezte az onkológus nőgyógyász ügyében született jogerős etikai ítéletet. Ebből kiderül az is, milyen abszurd érveléssel születtek meg a döntések első fokon. Az eljárás során az orvosi kamara területi etikai bizottsága egyebek között figyelembe vette, hogy
az orvos mindenképpen elvégezte a szükséges beavatkozásokat a betegeken, függetlenül attól, hogy eleget tettek a fizetési felszólításoknak, követeléseknek, vagy sem.
Értsd: enyhítő körülmény volt, hogy ha nem jött be a pénzkérés, akkor az orvos ingyen is elvégezte feladatát.
A területi etikai bizottság szerint az is az orvos védelmében szólt, hogy a hosszú éveken át tartó büntetőeljárás “önmagában is súlyos terhet jelentett” a hálapénzes orvosnak, illetve hogy a vizsgált időszak (2012–2014) előtt és után sem merült fel panasz ellene. Ugyanakkor a bírósághoz hasonlóan az etikai bizottság is pozitívumként számította be az orvos “kimagasló minőségű szakmai munkáját”...
Nem csoda, hogy maga az érintett orvos elégedett volt az első fokú etikai bizottsági döntéssel, és később kérte is annak helyben hagyását, mivel arányosnak gondolta az által elkövetett cselekményekkel.
Kizárni lehetett volna, örökre eltiltani nem – viszont kirúgták
A jogerős etikai határozat tanúsága szerint az első fokon eljáró etikai bizottság megfontolta a kamarából kizárás lehetőségét: meg is állapította, hogy az orvos kirívóan súlyos etikai vétséget követett el. A testület végül azzal vetette el ezt a lehetőséget, hogy mivel több mint három év telt el az esetek óta, köti őket jogerős bírósági ítélet. De ez nem igaz, erre épp a másodfokú etikai eljárás érvelése mutat rá: a tudomásszerzés után számított három hónapon belül akkor is indítható eljárás, ha egyébként már letelt a hároméves jogvesztő határidő.
Ennek ellenére az országos etikai bizottság – bár ugyanúgy megjegyzi, hogy az orvos kirívóan súlyos etikai vétséget követett el, és lehetősége van kizárni az orvost – végül úgy döntött, hogy a féléves eltiltás a megfelelő mértékű büntetés. Az nem derül ki a határozat szövegéből, hogy szavazással döntött-e így a testület.
Hiába követelték azonban sokan a hálapénzes nőgyógyász végleges eltiltását, erre a magyar jogszabályok alapján nincs lehetőség. Kamarai kizárásra akkor is van lehetőség – mondta a hvg.hu-nak Asbóth Márton, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Magánszféra-projektjének vezetője –, ha eredendően nem a kamara ítéli el az adott orvost, hanem a bíróság, és több mint egy év szabadságvesztést kap vagy végleges hatállyal eltiltják foglalkozásától. Mint azt megírtuk, a veszprémi onkológus nőgyógyász esetében egyik feltétel sem valósult meg.
Ugyanakkor sem a letöltendő börtönbüntetés, sem pedig a foglalkozástól eltiltás nem jelenti azt, hogy az orvos soha többé nem praktizálhat: a büntetés letöltésével a kamarai kizárásnak is vége, azaz az érintett orvost újra fel lehet venni a kamarába, magyarázta a TASZ szakértője. Ugyanez igaz arra az esetre – tette hozzá –, ha valakit kirívóan súlyos etikai vétség miatt zárt ki a kamara, ennek hatálya két év után lejár.
Mégis lettek munkaügyi következményei a hálapénzes orvos ténykedésének: mint megtudtuk, a jogerős etikai ítélet megszületése után az érintett veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház igazgatója, Dávid Gyula azonnali hatállyal felmentette a munkavégzés alól a nőgyógyászt.
A kamara szerint vétség, ha az orvos nem adja át tudását
A jogerős etikai ítélet másik érdekessége, hogy a MOK országos etikai bizottsága egy ponton ellentmondott az orvost elmarasztaló bírósági ítéletnek. Mint ismert, a veszprémi bíróság arra hivatkozva nem szabott ki letöltendő börtönbüntetést a nőgyógyászra, hogy „szükség van a munkájára és tudására”.
Ezzel szemben az országos etikai bizottság kimondta, ez azért alakulhatott így, mert az orvos – a szöveg kissé eufemisztikus megfogalmazása szerint – nem tudta speciális szaktudását átadni munkatársainak. Ez etikai vétségnek minősül, a kódex ugyanis kimondja: “a vezető orvosnak a rendelkezésre álló keretek között biztosítania kell beosztottai számára a folyamatos képzéshez, továbbképzéshez és a szakvizsga megszerzéséhez szükséges feltételeket. Aktív közreműködésével elő kell segítenie a megfelelő szakmai gyakorlat megszerzését.”
Ez azért fontos, mert az orvosi kamara legalább ebben határozatában elítéli azt a magyar egészségügyben jól ismert jelenséget, amikor az idősebb orvosok nem engedik oda a jól fizető hálapénzes műtétekhez a fiatalabb generációt, mert az bevételkiesést jelentene számukra – szóval itt is a hálapénz mérgezi a szakmát. Emiatt például egy rezidens nem tudja elsajátítani a különböző eljárásokat. Még súlyosabb "tünet", amikor a paraszolvencia miatt egyes szakorvosok ellenérdekeltek lesznek az új, korszerű technikák, módszerek átadásában.
Az enyhe ítélet már a kamarának is sok volt
Fontos mozzanata az ügynek, hogy a határozat szerint maga az orvosi kamara országos elnöksége nyújtott be fellebbezést az első fokú etikai ítélet(ek) ellen: a felháborodott orvosokhoz hasonlóan ugyanis a kamara elnöksége is úgy ítélte meg, hogy a hálapénzes nőgyógyász aránytalanul enyhe büntetés kapott. Ahogy a határozat fogalmaz:
“ez a büntetés így nem alkalmas sem a generális, sem pedig a speciális prevencióra, illetve alkalmatlan a magyar orvosi kar jóhírének a védelmére.”
Mindez azért meglepő, mert az orvosi kamarát már a jogerős etikai ítélet nyilvánosságra kerülése előtt is rengetegen kritizálták az ügy kezelése miatt. Az 1001 orvos hálapénz nélkül és a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete (ReSzaSz) nyílt levélben szólította fel, hogy foglaljon állást az elítélt orvos ügyében, illetve indítson vizsgálatot ellene. Később a ReSzaSz azt is felrótta a MOK-nak, hogy nem tájékoztatja a nyilvánosságot az ügy állásáról, illetve az is zavaros volt, egyáltalán hogyan indult meg aztán az eljárás; információink szerint csak napokkal az után, hogy Éger István bejelentette egy tévéinterjúban.
Az indulatokat csak tovább korbácsolta, hogy közben a hálapénzes nőgyógyászhoz hasonlóan a kamara ugyanúgy megrovással sújtotta Kunetz Zsombor oxiológus szakorvost, egészségügyi szakértőt, aki egy a hvg.hu-nak adott szókimondó interjúval, illetve Éger István MOK-elnököt és Cser Ágnes szakszervezeti vezetőt kritizáló blogposztjaival hívta ki maga ellen a kamara haragját.
Első fokon kétszer is ugyanúgy döntöttek, Égeréknek elegük lett
Mindezek fényében talán nem is annyira ellentmondásos, hogy a kamarát ért kritikák után maguk Égerék kérték az első fokú etikai döntés súlyosbítását. Lovas András, a hálapénzellenes Facebook-csoport egyik alapítója elképzelhetőnek tartja, hogy az 1001 orvos… és a ReSzaSz fellépése nélkül “szép csendben a szőnyeg alá lett volna söpörve az ügy”. Az azonban biztos, hogy a csoport 2015-ös megalakulása óta ez a legnagyobb visszhangot kiváltó eset, tette hozzá a szegedi orvos.
Az viszont már inkább furcsa, hogy Égerék fellebbezése miatt a területi etikai bizottság jogsértésre hivatkozva visszavonta első határozatát, majd a megismételt tárgyaláson érthetetlen módon – annak ellenére, hogy MOK elnöksége súlyosbítást kért – újra ugyanazt az ítéletet hozta, mint korábban, vagyis mindössze megrovásban részesítette az orvost.
Már csak hab a tortán, hogy mindezt úgy tette a testület, hogy az orvos nem tudott jelen lenni a tárgyaláson, mert három nappal a kitűzött dátum előtt kapta kézhez az idézést, miközben a hatályos jogszabályok alapján minimum 5 napnak kellett volna eltelnie.
Érthető, hogy Égerék nem hagyták annyiban, és az országos etikai bizottság elé vitték az ügyet, ahol a már részletezett eltiltásról döntött a testület.
