Évekig tartó tárgyalássorozat vezetett el odáig, hogy a közelmúltban Magyarországra szállították a Seuso-kincs újabb hét darabját. Ez azt jelenti, hogy hazakerült az eddig fellelt műtárgyak mindegyike. A kincsek megszerzésének a kormányfő olyan jelentőséget tulajdonított, hogy három éve az első, most pedig a második adag megszerzését is személyesen jelentette be.
"A családi ezüstnek Magyarországon a helye" – kommentálta Orbán Viktor a hírt, amelyet saját maga jelentett be a szerdai kormányülés szünetében. A miniszterelnök ugyanis Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója társaságában bejelentette, hogy a magyar állam visszaszerezte a Seuso-kincs néven ismert műtárgyak minden eddig ismert darabját.
Orbán Viktor 2014-ben szintén rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be a kincsek első adagjának hazahozatalát. Akkor kiderült, a felbecsülhetetlen értékű darabokért – 7 ezüsttárgy és egy rézüst – 15 millió eurót, átszámítva nagyjából 4,5 milliárd forintot fizetett a magyar állam. A kincsek tulajdonjogáról az állam soha nem mondott le. Az akkori tárgyakat a Wilson család alapítványától szerezte vissza Magyarország, még 2013-ban.
A most hazakerült újabb hét – szakértők szerint a korábbinál is szebb és értékesebb – műtárgy pedig a Lord Northampton családi alapítványtól került vissza hazánkba.
A szerződési konstrukció mindkét esetben ugyanaz: miután az állam nem mondott le a tulajdonjogról, így a tárgyat átadó kompenzációs díjat kapott, és kifizették a tárgyak birtokának megszerzését, őrzését, biztosítását, és a rajtuk végzett tudományos kutatások összegét is – mondta a hvg.hu kérdésére a szerződést kollégáival tető alá hozó Varga Ildikó, a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda nemzetközi partnere.
Az árról nem nyilatkozott, azt sem árulta el, hogy az több vagy kevesebb-e, mint amennyit a kincsek korábban megkapott részéért fizettek.
A múltkori adag:
Remélik, mindenki nyert
Kérdésünkre, hogy a tranzakcióval a lord vagy az állam járt-e jól, Varga azt mondta, bízik abban, hogy ez egy win-win szituáció, de a részletekről nem beszélt. Annyit elárult a hvg.hu kérdésére, hogy a kincsek őrzése és biztosítása nem kevés pénzbe kerül. A Wilson és a Northampton alapítvánnyal is egyaránt ők tárgyaltak, a tárgyalásokon és a brit exportengedélyek kiadásakor senki sem vitatta a magyar állam tulajdonjogát. Ez új fejlemény, ugyanis korábban Lord Northamptonnal a magyar állam és több más ország is perben állt, azonban 1993-ban a New York-i bíróság kimondta: az országok tulajdonjogi igényei bizonyítatlanok, a kincsek Lord Northamptonnál maradhatnak. A helyzet az első hét kincs Magyarországra kerülésével megváltozott, utána ugyanis a nála lévő kincsek a piacon eladhatatlanná váltak.
Azt, hogy a lord a kincseket annak idején jóhiszeműen vette, és tovább akarta értékesíteni, Varga Ildikó is csak a sajtóból tudja, mint ahogy arra sincs rálátása, hogy az ügyvédi iroda tavaly tavaszi bekapcsolódása előtt hogyan zajlottak a tárgyalások, amelyeket még Baán László vezetett. Akkor szálltak be, mikor az üzleti megállapodást már megkötötték a felek. A jogi procedúrában voltak technikai csavarok, de végül minden rendeződött. A háttér miatt inkább az előző, a Wilson alapítvánnyal folytatott tárgyalás volt zökkenőmentesebb.
Bár időnként felmerül, hogy világszerte lehetnek még darabjai a Seuso-kincsek néven híressé vált leletegyüttesnek, Varga Ildikónak nincs tudomása arról, hogy újabb tételekről is folynának tárgyalások. A második körös tárgyalások ügyvédi munkadíja mintegy 60 millió forintot tesz ki.
Évekig tartó tárgyalássorozat
A Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda még 2012-ben kapta a megbízást arra, hogy a műkincsegyüttes átadását letárgyalja a külföldi birtokosokkal. (A Nagy és Trócsányi Ügyvédi Irodában a jelenlegi igazságügyi miniszter, Trócsányi László ügyvédi tevékenységét 2007 óta szüneteltető partner.) Az egyes tárgyalások évekig tartottak. Nagy volt a titkolózás, az csak idén januárban, a Magyar Nemzet közérdekű adatigénylése után derült ki, hogy ezt az irodát bízták meg a tárgyalással. Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter korábban azzal érvelt, azért kell 30 évre titkosítani a részleteket, mert a részletek nyilvánosságra kerülése veszélyeztetné a hiányzó darabok visszaszerzéséről folyó – azóta tehát már lezárult – tárgyalásokat.
Majdnem Sorosnak lehettünk hálásak
2007-ben egyébként a zágrábi Globus című hetilap arról írt, információi szerint Soros György megveszi Lord Northamptontól a Seuso-kincseket, és egy budapesti múzeumnak adja. Az információt a kulturális tárca annak idején sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta. A lap akkor azt írta, Lord Northampton 17 millió dollárt fizetett a kincsekért, annál kevesebbért nem adja.
A Seuso-kincs a római hadsereg egyik egykori helytartójáé, bizonyos Seusóé lehetett, akinek a Balatonnál (akkori nevén Lacus Pelso) lehetett villája. A tizennégy tagból álló ezüstkészlet a Krisztus utáni 4. századból származik. Feltehetően magyar kincsvadászok találták meg a 70-es években Polgárdi környékén, majd eladták, kicsempészték az országból. A magyar régészek akkor figyeltek fel rájuk, amikor New Yorkban valaki a kilencvenes évek elején aukción megpróbálta értékesíteni a műkincseket, amelyek egyik darabján jól olvasható a Pelso felirat, amely – mint már említettük – a Balaton római kori elnevezése.
Seuso-ügy: titokban kutatnak az újabb kincsek után?
2043-ig semmit sem lehet megtudni a Seuso-kincsek visszaszerzéséről
