Volt idő, amikor luxusnak számított a reggeli, és nem volt egész nap hozzáférhető az étel. Ez ma már kevéssé jelent gondot, de meg lehet-e mondani, hogy mikor érdemes ennünk?

Sokan tekintik kőbe vésettnek, hogy napi háromszori étkezésre van szükségünk, és a napirendünk is ehhez igazodik, de ez meglepően új dolog a BBC cikke szerint.

Amíg nem voltak hűtőszekrények és szupermarketek, akkor ettünk, amikor az étel elérhető volt – a történelem nagy részében naponta egy alkalommal, mondta Seren Charrington-Hollins történész. Ugyanerről a New York-i Cornell Egyetem professzora, David Levitsky úgy nyilatkozott: nem is leszünk feltétlenül éhesek, ha csak egyszer eszünk egy nap, mert az éhség gyakran pszichikai eredetű. Például ha látjuk, hogy az óra delet mutat, akkor úgy érezzük, hogy ennünk kell. Arról is sok adat van, hogy ha valakinek ételekről készült fotókat mutogatnak, az nagyobb valószínűséggel fog is enni valamit, és minél gyakrabban kerül elé étel, annál többet fogyaszt.

Kutatók is vizsgálták az időszakos böjtölésnek azt a fajtáját, amikor minden nap ugyanarra a nyolcórás időszakra korlátozzuk étkezéseinket. Emily Manoogan kaliforniai klinikai kutató – sok más táplálkozási szakértővel összhangban – erről azt mondta, hogy az emésztőrendszerünket pihenteti, ha naponta legalább 12 órán át nem veszünk magunkhoz ételt. A Wisconsini Egyetem docense, Rozalyn Anderson szerint ez közelebb is áll ahhoz, amihez igazodva a szervezetünk kifejlődött: a táplálékbeviteli szünet időt ad ahhoz, hogy szervezetünk eltárolja a tápanyagot, energiát juttasson oda, ahová szükséges és energiát szabadítson fel a tartalékainkból. A napi egyszeri étkezést azonban Manoogan egyáltalán nem javasolja: mint mondta, ez emelkedett éhgyomri vércukorszintet okozhat, ami hosszabb távon hozzájárulhat a kettes típusú diabétesz kialakulásához.

A kutató szerint a vércukorszint alacsonyan tartása napi többszöri étkezést igényel, a legjobb, ha kétszer-háromszor eszünk, és a nap korábbi részében fogyasztjuk el a kalóriadúsabb ételeket. Így a szervezetünk egész nap hasznosítani tudja a bevitt energiát ahelyett, hogy zsírként tárolná. De azt sem javasolja, hogy túl korán együnk: a szervezetünk ugyanis melatonin felszabadításával segíti az alvást, ami azonban szünetelteti az inzulin termelését. Ha magas melatoninszint mellett viszünk be kalóriát, az nagyon magas vércukorszintet eredményezhet. A legjobb, ha ébredés után egy-két órát várunk a reggelivel.

A reggelizés a XVII. században azok luxusaként terjedt el, akik megengedhették maguknak az ételt, és volt is idejük az elfogyasztására, mondta Charrington-Hollins. Az ipari forradalommal aztán szélesebb körre is kiterjedt, de a munkások napi első étkezése általában valami nagyon egyszerű dolog volt, kenyér vagy utcai árustól vett étel. A II. világháborút követő élelmiszerhiányban sokan kihagyták a reggelit, majd a nyugati társadalmakban az 1950-es években terjedtek el az olyan, ma is bevett ennivalók, mint a pirítós és a gabonapehely reggelire.

Manoogan arra is figyelmeztet: nem lehet tökéletes időpontot meghatározni arra, hogy mikor együnk, mert mindenkinek más az időbeosztása. Nem lehet azt mondani, hogy este hét óra után egyáltalán ne együnk, hiszen vannak, akik éjszakai műszakban dolgoznak, de az általában segít, hogy ha se nem túl korán, se nem túl későn vesszük magunkhoz a táplálékot, és nem zabálással zárjuk a napot. Sokaknál már az is drámai változást eredményezhet, ha kicsit később kerítenek sort a napi első étkezésre és előrehozzák az utolsót, de bárhogyan is változtatunk, a legfontosabb a következetesség.