Minden ötödik magyar nő élt már olyan kapcsolatban, amelyben fizikai bántalmazás érte, és becslések szerint kétszázezren lehetnek, akik jelenleg is ezzel néznek szembe nap mint nap. Szigeti Verával, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) elnökével beszélgettünk párkapcsolati erőszakról, Isztambuli Egyezményről, áldozathibáztatásról. Kifejezetten nőügyekkel foglalkoztunk.
Hvg.hu: Mennyi lehetősége van egy női jogvédő szervezetnek egy országban, amelynek miniszterelnöke nem foglalkozik nőügyekkel?
Szigeti Vera.: Van olyan tevékenységünk, amit nélküle is tudunk folytatni. Segélyvonalat fenn tudunk tartani, és tudjuk lelkileg támogatni, informálni az érintetteket. A lobbi tevékenységünket, az ellátó rendszerrel való együttműködésünket vagy annak javítását nem tudjuk úgy csinálni, ha a hatalom teljesen elzárkózik ettől.
Hvg.hu: Ez az elzárkózás kommunikációban jelenik meg, vagy intézkedésekben is?
Sz. V.: Nem csak a témát hanyagolja a kormány, hanem a civil szervezeteket is próbálja ellehetetleníteni. Semmilyen állami támogatásra nem számíthatunk.
Egyike vagyunk azoknak a civil szervezeteknek, amelyeket nem szeret a kormány.
Hvg.hu: Ennyire szembemegy a kormánypolitikával a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) tevékenysége?
Sz. V.: Az egyenlőség elve megy szembe a hagyományos családmodellt erőltető szemlélettel.
Hvg.hu: Varga István fideszes képviselő 2012-ben emlékezetesen reagált arra a kezdeményezésre, hogy önálló büntetőjogi törvényi tényállás legyen a családon belüli erőszak. Azt mondta, hogy ha szülnének 4-5 gyereket a nők, akkor megelőzhető lenne a családon belüli erőszak. Megelőzhető lenne?
Sz. V.: Épp az ellenkezője igaz. Ahol nagyon sok gyerek születik, ott nagyobb az erőszak esélye, mert nagyobb a nő függősége férfi partnerétől.
Hvg.hu: Van azóta ilyen büntetőjogi tétel?
Sz. V.: Bevezették. Van olyan tényállás, hogy „kapcsolati erőszak”, de nincsen benne kimondva, hogy ez nemi alapú erőszak.
Hvg.hu: Definiálná a kapcsolati erőszakot?
Sz. V.: Mi úgy hívjuk, hogy párkapcsolati erőszak, a törvényben hívják kapcsolati erőszaknak. Azt nevezzük párkapcsolati erőszaknak, amelyben az egyik fél szisztematikusan igyekszik a másik fölött hatalmat gyakorolni, megfosztani őt a jogaitól, és kárt okoz neki ezzel. Különböző formái vannak: van fizikai, verbális, lelki, gazdasági, szexuális erőszak, és van társadalmi erőszak, amely az elszigetelést jelenti.
Hvg.hu: Milyen lehetőségei vannak a bántalmazottaknak?
Sz. V.: Már lehetséges távoltartást kérni. Nem elég hosszú sajnos, és nem rendelik el elég sokszor. Harminc nap, ami hatvan napra hosszabbítható.
Hvg.hu: És ez mire elég?
Sz. V.: Elmenekülésre elég akkor, ha az áldozat megfelelő segítséget kap. Vagyis a bántalmazott menekül ki a helyzetből, és nem a bántalmazót emelik ki. Jó megoldás lenne, ha sokáig tartana a távoltartás, illetve még jobb, ha a bántalmazó börtönbe kerül, amikor olyan súlyú dolgot vitt végbe, hogy nincsenek biztonságban tőle a hozzátartozói.
Hvg.hu: Van itthon olyan intézményi rendszer, ami segít?
Sz. V.: Nincsen sajnos összehangolva a rendőrség munkája, a bíróság munkája, a büntetés-végrehajtás, a szociális ellátórendszer, az egészségügy.
Hvg.hu: Erre hozhatna megoldást az Isztambuli Egyezmény?
Sz. V.: Az Isztambuli Egyezmény egy nagyon komplex intézkedéscsomag. Ez az Európa Tanács egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról. Ha egy állam eszerint alakítja át a törvénykezését, a szociális ellátórendszerét, akkor az elég hatékony védelmet nyújt a nőknek az erőszak ellen.
Hvg.hu: Akkor miért van az, hogy 2014-ben aláírtuk, és 3 év alatt nem sikerült ratifikálni?
Sz. V.: Más dolgok fontosabbnak tűntek a kormány számára.
Hvg.hu: Hallani olyan véleményt is, hogy az Isztambuli Egyezmény a genderideológia trójai falova. Hogy jön össze a kettő?
Sz. V.: Az Isztambuli Egyezmény a párkapcsolati erőszakot a nemi alapú erőszak körébe sorolja. A magyar törvény pedig ezt nem mondja ki.
Ha valóban meg akarjuk szüntetni a nők elleni erőszakot, ahhoz kritika alá kell vennünk a hagyományos nemi szerepeket, mert ezek ágyaznak meg a nők elleni erőszaknak. Ez pedig benne van az Isztambuli Egyezményben, ami támogatja a hagyományos nemi szerepek kritikáját.
Hvg.hu: Miért olyan ijesztő a genderideológia? Miért van az, hogy ha bejelentenek egy új társadalmi nemek tanulmánya tanszéket, akkor a kormány előrukkol egy családtudományival?
Sz. V.: Kényelmes megoldás bűnbakká tenni a genderkérdést. A feministákat mindig is utálták egy kicsit, és most átnevezték őket genderideológusra. Ez most egy új ellenségkép, ami valamiért kell a hatalomnak.
Hvg.hu: A NANE tevékenységét és az Isztambuli Egyezményt is támadják többen azzal, hogy kiszorítja a férfiakat az áldozatok köréből, pedig rengeteg férfit ér erőszak nők által. Ezzel foglalkoznak?
Sz. V.: Mi a párkapcsolati erőszak női és gyerekáldozataival foglalkozunk, ehhez értünk. Azzal a 95%-nyi esettel foglalkozunk, amelyben férfi bántalmaz nőt.
Hvg.hu: Van olyan szervezet, amely a férfi áldozatokat védi?
Sz. V.: Nem tudok ilyen szervezetről Magyarországon. Jó lenne pedig. Vannak férfiak is kiszolgáltatott pozícióban, akiknél a hatalmi különbség úgy alakul ki, hogy a nő lesz fölül. És a bántalmazás mindig hatalmi különbségre épül.
Hvg.hu: Igaz, hogy minden ötödik nőt bántalmaz a párja?
Sz. V.: Minden ötödik nő élt már olyan kapcsolatban, amelyben fizikai bántalmazás érte. Jelenleg Magyarországon kétszázezer nő él ilyen kapcsolatban.
Hvg.hu: Hány nő és gyerek hal meg évente családon belüli erőszak következtében itthon?
Sz. V.: Változó. Harmincöt és hetven között szokott változni a női áldozatok száma évente, és havonta egy gyerek hal meg.
Hvg.hu: Ezek az ügyek eljutnak a hatóságokhoz?
Sz. V.: A bántalmazási ügyeknél hatalmas a látencia. Az ügyészségeken, rendőrségen évente csak kb. 1000-2000 ügyet regisztrálnak.
Hvg.hu: Ezzel a számmal Európán belül hogy állunk?
Sz. V.: Átlagosnak számít. Abban viszont eltérnek a különböző országokból jövő nők, hogy mi számít nekik erőszaknak. Magyarországon azért kisebbek a számok az európai átlagnál, mert nagyobb a tűréshatár. Fel sem ismerjük az erőszakot.
Hvg.hu: Miért van ez?
Sz. V.: A nőmozgalomnak van egy negyven éves lemaradása a nyugati országokhoz képest. Volt államfeminizmus a szocializmusban, amitől dolgozni kezdtek a nők, anyagilag függetlenebbek lettek, de valódi köztudatformálás nem történt.
Amikor felmérések készülnek, hogy kik a legszexistábbak, akkor általában az élmezőnyben vagyunk, még a volt szocialista országokhoz képest is.
Hvg.hu: Rengeteg negatív kommentet olvastam a NANE kampányai után, nőktől is. Miért lesz egy nő áldozathibáztató?
Sz. V.: Ugyanazokat az áldozathibáztató, nőgyűlölő gondolatokat szívják magukba a nők, mint a férfiak, ezért ugyanazokat mondják. A másik ok az igazságos világba vetett hit. Félelmetes egy olyan világban élni, ahol bármikor áldozattá válhatok. Növeli a biztonságérzetemet, ha azt gondolom, hogy ez csak a „szemét ribancokkal” történhet meg.
Hvg.hu: És csak a „szemét ribancokkal” történhet meg?
Sz. V.: Bárki válhat szexuális vagy párkapcsolati erőszak áldozatává.
Hvg.hu: Mit lehet tenni az áldozathibáztatás ellen?
Sz. V.: Információt kell adni. Ha valaki belelát az áldozatok valóságába, nem mondja azt, hogy én az első pofon után kilépnék. Kialakul az empátiája, kap információt.
Hvg.hu: Mi Magyarországon a reális cél? Mi az, amit szeretnének elérni?
Sz. V.: Szeretnénk azért tenni, hogy a társadalmi személet megváltozzon, ne legyen elfogadott az erőszak. Egy olyan jogi környezetet, amely azt üzeni, hogy az erőszak nem tolerálható, és az elkövető felelősségre vonható. Egy olyan ellátórendszert, amely segít erőszak esetén.
Szeretnénk, hogy a gyerekek már nagyon korán halljanak arról, hogy a nemek egyenlők, és senkinek nincs joga bántani másokat.
A szerző a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia frissen végzett hallgatója.
