Nem vagyok diktátor - ezekkel a szavakkal vezette fel az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker az EU jövőjéről szóló javaslatait. A döntés nem is az ő kezében lesz. Mi megpróbáltuk kitalálni, a magyar kormány melyik forgatókönyvet választaná.
Megvalósul az Európai Egyesült Államok, visszalép a közös piac korszakába, netán szétesik az Európai Unió? A Brexittel együtt elérkezettnek látták az EU vezetői, hogy újra vitázni kezdjenek a közösség jövőjéről.
Ilyen vitából már láttunk egy párat, eltérő sikerrel zárultak: a maastrichti – az Európai Uniót megalapozó – szerződést például elfogadni még könnyű volt, ám a franciák és a hollandok népszavazáson utasították el. A legnagyobb szabású kezdeményezés, a kétezres évek elején – a mostanihoz képest boldog békeidőkben – megalkotott Európai Alkotmánnyal azonban csúfos kudarcot vallottak. Mindez persze semmi volt a tavalyi nagy pofonhoz képest: nem, nem Orbán Viktor magyar miniszterelnök EU-ellenes népszavazására gondolunk, hanem a britekére, amely a szigetország kilépését indította el.
Ezek után aligha lesz ünnepi a hangulat március 25-én, Rómában, ahol az EU elődjét, az Európai Gazdasági Közösséget megalapító szerződés aláírásának 60. évfordulójáról emlékeznek meg. És amikor igazából elkezdődhet a vita az EU jövőjéről.
Megint egy papír
Az alaphangot adta meg ehhez Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, aki az Európai Parlament ülésén mutatta be a bizottság javaslatait. Nem először fordul elő a Brexit-népszavazás óta, hogy Juncker önkritikával beszél a „brüsszeli vircsaftról”, és ez nem maradt el most sem. Kiemelte: „nem diktátor”, és a jövőben a bizottság nem kívánja minden esetben megmondani, mi a teendő. Ennek megfelelően a most bemutatott javaslatcsomagról sem mulasztotta el megjegyezni a luxemburgi politikus, hogy abban nem konkrét indítványokat gyűjtött össze a bizottság, és nem is mindegyikkel értenek egyet.
Nem ez az egyetlen különbség a korábbi hasonló anyagokhoz képest. Anélkül, hogy a mélyelemzésbe bocsátkoznánk, érdemes megjegyezni: nem nagyon láttunk eddig a Fehér könyv Európa jövőjéről címet viselő dokumentumhoz hasonlóan határozott és közérthető uniós javaslatcsomagot – élmény lesz nézni, ahogy a következő viták során felismerhetetlenné cincálják majd a felek.
A fehér könyv öt forgatókönyvet vázol fel, és azt, az egyes esetekben hogy nézne ki az EU 2025-re.
1. Minden megy tovább
Ez alapvetően a mostani bizottság programjának végrehajtását jelenti. Ennek itthon kevés jelét láthatjuk, de a lényeg az, hogy a korábbi kiterjedt jogszabályalkotás helyett Junckerék kevés területre (például növekedés, munkahelyteremtés, beruházások) akarnak koncentrálni, de arra nagyon.
Ambiciózusnak nem nevezhető ez a javaslat, és valószínűleg konzerválná a tagállamok mostani, Brüsszellel vagy egymás között vívott csatáit is. Orbán Viktor továbbra is szabadon vádolhatná az EU-t azzal, hogy ki akarja a kezéből venni például a menekültpolitika jogát – ám mivel az erről szóló vitákban a jövőben sem tudnának dűlőre jutni a kormányok, ettől valójában ezután sem kellene tartania.
2. Semmi, csak egységes piac
Ez a verzió arra épít, hogy az emlegetett viták során még jobban erősödnek a feszültségek, ami ahhoz vezet, hogy az EU csakis gazdasági egységként funkcionál tovább. A belső piac persze több egyszerű vámmentes övezetnél, hiszen a szabad kereskedelemért cserébe az országok vállalták az emberek – a munkaerő – szabad áramlását, vagy a náluk forgalmazott termékekre vonatkozó előírások egységesítését is. Ez a leegyszerűsítés nyilván egyszerűsítené és gyorsítaná a döntéshozatalt, de blokkolná még a gazdaságpolitikai együttműködést is – ezzel pedig sérülékenyebbé teheti a belső piac nagy vívmányát, az eurót.
A magyar kormány - nyilatkozatait elnézve - tapsikolna, ha ez a verzió valósulna meg. Más kérdés, hogy az EU fejletlenebb és kiszolgáltatott államainak egyikeként mekkora kárt okozna például a schengeni rendszer beszántása, de főleg az EU-támogatások rendszerének kódolható kivéreztetése.
3. Aki többet akar, többet tesz
A „haladók koalíciója” vagy a sokat emlegetett „többsebességes Európa”. A dolog, amiről mindig jövő időben beszélünk, pedig – mint Guy Verhofstadt a tervezetről szóló vitában megjegyezte: ma is 50 különböző formáció van Európában aszerint, hogy az egyes országok miben vesznek részt, és miben nem. Magyarország például része a schengeni övezetnek, de nem tagja az eurózónának. A norvégok szintén tagjai Schengennek, sőt, a belső piacnak is, de közben nem léptek be az EU-ba.
Kézenfekvő tehát ez a forgatókönyv, Juncker azonban arra figyelmeztetett: akik kimaradnak, azok még jobban leszakadhatnak. Vészhelyzetben nem biztos, hogy a végekre is eljut a mentő – fogalmazott.
Az „a la carte” Európa a magyar kormánynak sem lenne ellenére. A legújabb nemzeti konzultáció keretében is épp arról igyekeznek meggyőzni (bocsánat, megkérdezni) az embereket, mely együttműködésből maradnának ki. A nagy veszély azonban itt is az EU költségvetése lehet: azok, akik többet vállalnak, jó esetben több előnyt is élvezhetnek majd – nekünk meg marad az „adóverseny”.
4. Kevesebbet, de hatékonyabban
Ez valamennyire hajaz a mostani Európai Bizottság irányvonalára. Ám amíg ezt maga a bizottság szabta meg, a jövőben a tagországok dönthetnének arról, milyen területen adnának át több hatáskört az EU-nak. Jó esetben sokkal világosabb szerepek rajzolódnának ki, és a kevesebb vállalást nagyobb eséllyel tudná teljesíteni a közösség. A nagy kérdés persze az lenne, milyen területeken. Juncker beszédében a hatáskörök visszafogásának hatásáról szólva sokkal konkrétabb példával élt: ebben az esetben a bizottság nem léphetne fel a dízelbotrány idején, és arra sem lenne módja, hogy az egyes országok közötti minőségkülönbség miatt fellépjen. (Most sincs.)
Amilyen világosnak tűnik ez a verzió, valószínűleg ez vezetne a legnagyobb vitákhoz. Elég egy példát említeni: az országok egy része rég szabadulna a pénzrabló közös agrárpolitikától, a mezőgazdasági támogatásokat igénybe vevő államok viszont foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá. És ez a vita több évtizede nem jutott nyugvópontra.
A magyar kormány valószínűleg minden olyan politikához ragaszkodna, ami pénzt hoz, feltéve ha annak felhasználásáról az ország maga dönthet. Szabadulna ugyanakkor mindentől, ami szakpolitikai egyeztetést igényel, különösen, ha az különutas alkujainak esélyeit rontaná – például az energiaunió esetében az egyeztetést Moszkvával.
5. Teljes gőzzel előre
Ha műfaji besorolásra vágyunk, ez leginkább romantikus sci-fi lehetne. Mindenesetre ez a legegyszerűbb verzió: a tagországok elismerik, hogy együtt többre mennek, ezért felülemelkedve önös érdekeiken közös erőfeszítéssel próbálnak felülemelkedni a problémákon. Ahogy azt tették a II. világháború után. A NATO-val együttműködésben 2025-re kialakulna egy hatékony védelmi egység, együtt küzdenénk a globális felmelegedés és a menekültválság ellen, az innováció és a beruházási képességek erősítése nyomán az EU felzárkózna az Egyesült Államokhoz.
Ez utóbbi tervre nem tennénk túl nagy tétet. Arra annál inkább, hogy nem lesz egyszerű a vita a többi négy forgatókönyvről sem. Az EU mindenesetre lépéskényszerben van, a britek kilépése pedig jó alkalom arra, hogy megújítsák az egész rendszert, úgy, ahogy van. Kérdés, hogy a britek helyett kik lesznek a kerékkötői majd az új terveknek.
A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.
