Majdnem egymillió ember szenved alkoholizmusban Magyarországon, mégsem látszik, hogy a kormány bármit is tenne ezért, hogy ez a szám csökkenjen. A Száraz November elnevezésű akció alulról szerveződve próbálja mértékletességre nevelni a magyar alkoholfogyasztókat.
“Eddig azt gondoltam, azért iszom, mert amúgy nem vagyok jól. Most nem iszom, jól vagyok. Lehet hogy azért nem voltam jól, mert ittam, és nem fordítva?” – írja egy kommentelő a Száraz November fantázianéven futó esemény oldalán. A Go Sober For October mintájára kitalált akció lényege, hogy a résztvevők önként vállalják: egy teljes hónapig nem isznak alkoholt.
Egy másik “száraz” hozzászóló ahhoz az élményhez hasonlította a teljes alkoholstopot, mintha szabadságolta volna magát egy régóta eltűrt melóból. Most viszont olyan felszabadult, mintha sokat ivott volna.
A start napjáig a Kék Pont Alapítvány által meghirdetett 30 napos absztinenciához nagyjából hétezren csatlakoztak, legalábbis a Facebook-oldal ennyit mutatott, és folyamatosan érkeznek élménybeszámolók, és a résztvevők támogató posztjai az oldalra.
A Kék Pont projekt koordinátora, Dávid Ferenc szerint tavalyhoz képest idén jóval nagyobbat ütött a mértékletesség erényét, az öngondozás fontosságát népszerűsítő Száraz November. 2015-ben még afféle pilotként, a Tilos Rádió egyik műsorában hirdették meg a kihívást, amint 124-en csinálták végig. Akkor még csak fel akarták mérni, hogy mennyire mozgatja az embereket egy ilyen akció, idén már tudatosabban építették fel a kampányt, jövőre pedig tömegeket vonnának be.
Már nem lesz ugyanaz az alkohol
A kampány sikerét Dávid egyrészt azzal magyarázza, hogy a kábítószer-fogyasztással ellentétben az alkoholról sokkal könnyebb beszélni. Másfelől azzal, hogy a Száraz November nem a függőségről szól, hanem annak elkerüléséről, "nem azt mondjuk, hogy az alkohol rossz, hanem pont hogy jó, és szeretnénk megtartani”. A harmincnapos józanságból csak pozitívan lehet kiszállni, mondja Dávid, bár az első két hét kritikus, és ilyenkor az ember sokkal jobban észreveszi az alkoholos hirdetéseket, erősebb a sóvárgás is.
Utána viszont jönnek az első pozitív dolgok: “jobban alszik az ember, elmúlnak a kattogások, érzem, hogy elkezdtem funkcionálni”. A harmadik hétnél mindig van egy kisebb holtpont (“mikor kapom már vissza?”), de aki végigcsinálja, annak az alkohol már nem lesz ugyanaz, mint előtte, mondja Dávid Ferenc.
Fontos azonban, hogy a Száraz Novembert elsősorban azoknak találták ki, akik hetente többször isznak, és szeretnének többet megtudni az alkoholhoz fűződő viszonyukról. Bodrogi Andrea, az Ébredések Alapítvány addiktológusa a figyelemhíváson túl ezt tartja a kampány másik fontos üzenetének, hogy a résztvevők felismerhetik, milyen fontos részét képezi életüknek az alkohol. Azt mondja, idén voltak olyanok, akik az akció kezdete óta belátták, hogy segítségre van szükségük, és jelentkeztek valamelyik civil szervezetnél. A súlyos alkoholproblémával küzdőknek viszont nem tanácsos az egyik napról a másikra leállás, mert az elvonási tünetek életveszélyesek lehetnek, figyelmeztetnek a szervezők.
A felnőtt lakosság 5 százaléka nagyivó
A Száraz November nemcsak arra világít rá, hogy mennyire sóvárgunk az alkohol után, hanem a megdöbbentő tényre is, hogy Magyarországnak nincs alkoholstratégiája. Vagyis az államnak látszólag elképzelés sincs arról, hogyan lehetne csökkenteni az alkoholbetegek számát, milyen infrastrukturális fejlesztések szükségesek ehhez, mennyibe kerülne mindez, stb.
Miközben a statisztikák szerint:
- kb. 800 ezer alkoholista él az országban, de a valós szám ennél jóval több is lehet
- évente mintegy 30 ezren halnak meg valamilyen alkohollal kapcsolatos megbetegedésben (pl. májrák, gégerák, szájüregi rák stb.)
- a KSH 2015-ös egészségfelmérése alapján a teljes felnőtt magyar lakosság 5,4 százaléka számít nagyivónak, ez a teljes felnőtt lakosság huszada. (Ugyanakkor a KSH anyaga is megjegyzi, hogy sokan szégyellik a tényleges fogyasztásukat, ezért inkább kisebb mennyiségről számolnak be, ennek ellenére 2009-hez képest nőtt a nagyivók száma)
- a WHO 2003-as kutatása kimutatta, hogy a mértéktelen alkoholfogyasztás évi 700 milliárdos kárt okozott Magyarországnak
- nemzetközi felmérések szerint a 25–28 éves korosztály körében a legnagyobb a függők aránya. Utóbbi valószínűleg Magyarországra is igaz, mondta Bodrogi Andrea, az Ébredések Alapítvány addiktológusa
A nyers számadatokon túl az is a problémához tartozik, hogy a magyar társadalomban teljesen elfogadottnak számít az, hogy mindenki iszik.
“A pálinkatörvény szabadjára engedte a tömény alkoholt”
Stratégia tekintetében nem volt mindig ilyen rossz a helyzet, állítja Dávid Ferenc. 2010 előtt volt egy működő nemzeti drogstratégia (pályázatok, tűcsereprogramok, iskolai prevenció stb.), amelynek része volt az alkohollal foglalkozás is. Miután a kormányzat kivonult a drogprevencióból, az emberek magukat hagyták problémáikkal, miközben az alkohol elérhetőségét gyakorlatilag korlátlanná tették, magyarázta Dávid Ferenc:
“a pálinkatörvény szabadjára engedte a tömény alkoholt a magyar társadalomban. Beledöglünk az alkoholba, kormányzatunk pedig hagyja, és még támogatja is.”
(A Fidesz 2010-ben vezette be, hogy ötven literig ne kelljen adót fizetni a házi pálinka főzetése után. Később ezt brüsszeli nyomásra úgy módosították, hogy bevezették a literenként 700 forintos párlatadójegyet, viszont a házi pálinkafőzéshez továbbra sem kell engedély, nem kell a tevékenységet bejelenteni.)
Az is igaz, hogy míg a legtöbb európai országban van alkoholstratégia (vagy a drogstratégia részeként, vagy önállóan), hozzánk hasonlóan Bulgáriának, Szlovákiának, Lengyelországnak és Olaszországnak sincs – teszi hozzá mindehhez Rácz József, a Kék Pont vezetője.
Egy működő példa: Anglia
Angliában a fiatalok körében egyre népszerűbbé váló binge drinking, vagyis a rohamivás nevű jelenség is szerepet játszott abban, hogy 2012-ben új alkoholstratégiát adtak ki, amely az alkoholhoz fűződő viszony radikális újragondolását fogalmazta meg központi gondolatként, meséli Rácz József. Ennek érdekében többek között szabályozták az alkohollal kapcsolatos reklámokat, szponzorációkat, a kocsmák nyitvatartását: (pl. tilos a súlyosan ittasokat kiszolgálni, plusz tréningeket tartanak a pultosoknak, hogy felismerjék ezt az állapotot), és kimondták, hogy az embereket tájékoztatni kell az alkoholfogyasztás ártalmairól.
Az angol alkoholstratégia a gyógyítás mellett a felépülésre, az életminőség javítására is nagy hangsúlyt fektetett. Felépülési központokat létesítettek, ahol önsegítő csoportokkal, közösségi programokkal igyekeznek segíteni az alkoholizmusból felépülők életén. Az angliai rendszer kiépítettségét jelzi, hogy már a háziorvosnál egy komplett, többféle szakemberből álló (pl. pszichológus, szociális munkás) team foglalkozik az alkoholbetegekkel, miközben itthon hajlamosak kerülni a témát, mondván, ez nem az ő dolguk, magyarázta az alapítvány vezetője.
Magyarországon jelenleg csak vágyálom egy ehhez hasonló ellátórendszer, annak ellenére, hogy Budapesten minden kerületben van addiktológiai gondozó. Ezek medikális alapon működnek, és jórészt túlterheltek, ezért többnyire csak az igazán súlyos esetekkel tudnak foglalkozni. Rácz szerint angol mintára ezeket is úgy kéne átalakítani, hogy képesek legyen komplex, holisztikus szemléletű ambuláns ellátást biztosítani.
Ehhez viszont nemcsak hogy több, de másfajta tudással rendelkező szakemberekre is szükség lenne. Például nagyobb szerepet kéne adni a tapasztalati szakembereknek, akik egykor maguk is függők voltak, véli az alapítvány vezetője.
Az ígérték, hogy már készül
Megkerestük az Emmi alá tartozó Egészségügyért Felelős Államtitkárságot, hogy tervezik-e alkoholstratégia kidolgozását. Válaszukban azt írták, eddig is több intézkedés történt az alkoholfogyasztás visszaszorítása érdekében: 2012 óta több mint 40 betegklub létesült alkoholbeteg számára, 14 milliárd forint értékben írtak TÁMOP-pályázatot kábítószer- és alkoholfogyasztás megelőzésére, és több, a hazai alkohol-helyzettel foglalkozó program (például a WHO-val közösen) készült az elmúlt években.
Annyit még elárultak, hogy már dolgoznak a hazai alkohol-problémával kapcsolatos intézkedéseket összefoglaló „Szakpolitikai Program az Alkoholprobléma Visszaszorítására” című dokumentumon, ami az új Nemzeti Népegészségügyi Stratégiába integrálva kerül majd megvalósításra. Azt nem mondták meg, mikorra készül el a program, viszont hangsúlyozták, hogy a kormány prioritásként tekint az alkoholizmus megfékezésére.
A körúti kocsmák rengetegét elnézve azonban nem ezt látjuk, hogy bármi is történt volna a happy hours akciók és az alkoholmarketing visszaszorításáért. Dávid Ferenc szerint ameddig olyan szavak kerülnek tabusításra, mint a tűcsere vagy az ártalomcsökkentés, addig esély sincs arra, hogy szakmailag komolyan vehető stratégia készüljön.
“Rétvári Bencével mi nem tudunk miről beszélni”
– jellemezte a helyzetet a biopolitikai szakértő, hozzátéve, hogy a minisztérumban nincsenek is olyan szakemberek, akik kezelni tudnák a helyzetet. Az államtitkárságot is kérdeztük, hogy kik készítik az előbb említett dokumentumot, de erre nem kaptunk választ.
| Napi egy sörtől már alkoholistának számítok? |
Mikortól számít valaki alkoholistának, illetve honnan lehet tudni, hogy valakinek problémái lehetnek az ivással? A kérdés megválaszolásához Bodrogi Andrea az amerikai egészségügyi adminisztráció szervezeteként működő wisconsini National Institute on Alcohol Abuse and Alchololism (NIAAA) felosztását idézte, amely négy csoportba sorolja az embereket alkoholfogyasztási szokásaik szerint:
|
