Most induló, három részes sorozatunkban bemutatjuk, mit mondanak a 2015-ös rendőrségi és ügyészségi statisztikák bűnelkövetőkről, "bűnös városokról", közhelyekről és valóságról, nyomozási hatékonyságról.
Ha valaki ki akar költözni Budapestről az agglomerációba, gyakran egyetlen kikötéssel kezd el ingatlant keresni: Érdre nem! Ez nem véletlen, mert a Budapest-közeli, tíz éve megyei jogú városi rangot kapott települést hosszú ideig a bűnügyileg legfertőzöttebbek között tartották számon. A napokban ráadásul indoklás nélkül kirúgták az érdi rendőrkapitányt, ami azt valószínűsíti, hogy az ottani zsaruk munkájával a megyei vagy országos vezetés nem volt megelégedve.
A HVG által kiderített, és utóbbi két lapszámában bemutatott adatok azonban mást mutatnak. A Legfőbb Ügyészség által a HVG rendelkezésére bocsátott adatokból az derül ki, hogy a 10 ezer lakosra jutó regisztrált bűncselekmények száma alapján Érd a rangsor végén, azaz a legkevésbé veszélyesek között foglal helyet. Sőt a lakosságot leginkább irritáló erőszakos bűncselekmények (rablás, garázdaság, testi sértés) toplistáján is meglehetősen hátul szerepel, hiszen arányában harmadannyi ilyen eset történt Érden, mint például Salgótarjánban vagy Miskolcon.
Közhely az is, hogy a gazdaságilag leszakadóban lévő keleti országrész a bűnözés melegágya. Ez azonban, legalábbis az adatok szerint, nem teljesen így van. Sokkal kiegyenlítettebb a mezőny, s egyes, a hétköznapi biztonságérzetet alapjaiban érintő bűncselekményekben a dunántúli városok is „jól teljesítenek”. Tavaly még az összbűnözésben is dunántúli város lett az első. Az egységes nyomozó hatósági és ügyészségi bűnügyi statisztika, az úgynevezett ENYÜBS szerint a népesség számához viszonyítva 2015-ben Kaposvár volt a megyei jogú városok között a „legbűnösebb”. Ez a mutató azonban pusztán a bűncselekmények számát jelzi, függetlenül azok veszélyességétől. Ezért Kaposvár első helye némileg csalóka, hiszen, mint a HVG-nek a Somogy megyei rendőrkapitányságon elmondták, egyetlen, de 1828 rendbeli közokirat-hamisítási ügy dobta meg ennyire a bűncselekmények számát, e nélkül a város a középmezőnyben lenne.
A korábbi statisztikákba néha valóban sok olyan bűntény került bele, amely egyetlen cselekményhez kötődött, ilyen volt például a visszaélés közokirattal vagy a visszaélés készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel (azaz bankkártyával). Pár éve ezeket már nem halmazatként számolják el, így sokkal reálisabb képet lehet kapni a bűnözésről. Néhány bűncselekmény persze így is megdobhatja egy-egy évben a bűnügyek számát, de több év átlagában ez kiegyenlítődik. Ilyen, statisztikai szempontból „bűnnövelő” például a csalás is, amely sok esetben sorozatcselekmény. Nyíregyházán például egy jósnő (vagy áljósnő) 112 esetben követett el csalást azzal, hogy levette a rontást ügyfelei bankkártyájáról – s mivel azok ehhez a PIN-kódjukat is megadták, nemcsak a rontást, hanem 28 millió forintot is levett a számlákról.
Nem vitás az sem, hogy a nyomozások eredményessége növeli a biztonságérzetet. Ebben pedig a kép meglehetősen felemás. Ha csak a számokat nézzük, az összes bűncselekményre jutó nyomozási eredményesség átlagban meghaladja az ötven százalékot, öt városban (Szombathely, Salgótarján, Nagykanizsa, Debrecen és Hódmezővásárhely) a hatvan százalékot is. Szintén öt városban (Dunaújváros, Kecskemét, Eger, Érd és Kaposvár) van ötven százalék alatt, míg Budapesten a negyven százalékot sem éri el.
Sokat számít az is persze, hogyan alakul a nyomozáseredményességi mutató bűncselekményenként, hiszen ha a lakosságra nem igazán veszélyes, kisebb fajsúlyú bűncselekményekben jönnek a letartóztatások, vagy göngyölítik fel gyorsan az ügyeket, akkor ennek nem sok hatása van a lakosság rendőrség iránti bizalmára. A nagyvárosi rendőrkapitányságok tavalyi beszámolója szerint az erőszakos bűncselekmények nyomozása általában eredményes volt, a rablásokat, a garázdaságot és a testi sértés bűntényeket magas arányban derítették fel a kapitányságok. Mindez persze köszönhető részben a térfigyelő kameráknak is, hiszen a segítségükkel gyorsan, forró nyomon el lehet indulni ezekben az ügyekben. Ráadásul az indulati bűncselekmények gyakran alkohol hatása alatt történnek, amikor a tettesek gyakorlatilag meg sem próbálják leplezni a tettüket, s így a rendőrségi eljárás szinte a tettel egy időben indulhat. De a bűnüldözők is kiemelten odafigyelnek a közterületekre, például külön akciót hirdetett az Országos Rendőr-főkapitányság a rendőri jelenlét minél intenzívebbé tételére. Ez pedig nyilván szintén hozzájárul a garázda jellegű cselekmények elleni gyors és sikeres fellépéshez.
A következő részben kiderül, hol a legtöbb az országban a garázdaság, a testi sértés, illetve a rablás. A harmadik rész témája: Budapest és a közbiztonság.
