Az elmúlt napokban újabb szintet lépett az ukrán válság, a tavaly szeptemberben tető alá hozott minszki megállapodást, melyet Kijev, Moszkva és az ukrajnai oroszbarát szeparatisták kötöttek a kelet-ukrajnai hadműveletek felfüggesztéséről, már nyomaiban sem tartják be a felek. A szeparatisták, azaz az el nem ismert Luhanszki és Donyecki Népköztársaság képviselői a hétvégén ott is hagyták a tárgyalásokat, mondván, a minszki megállapodásnak nincs már semmi értelme. Követelik, hogy az ukrán hadsereg vonja vissza a csapatait az oroszlakta területekről, a frontvonalak szerintük pedig már rég nyugatabbra tolódtak, mint ahogyan azt a megállapodás megkötése idején rögzítették.

Január 24. óta, amikor a szakadárok Mariupolt rakétázták (ennek harminc civil áldozata volt), mindennapossá váltak olyan akciók, melynek során mind a szeparatisták, mind pedig az ukrán kormányerők civilek lakta vidékeket támadtak. Ez az Amnesty International szerint súlyosan sérti a nemzetközi emberi jogi egyezményeket, háborús bűncselekménynek számít. Miközben az ukrán hadsereg pár napja arról számolt be, hogy közel 500 szeparatista elesett a támadásaik következtében, a szakadárok tüzérséggel lövik a Donyeck megyei Debalcevét, valamint a térségben fekvő kisebb falvakat. Eddig 5000-en vesztették életüket a konfliktusban, és nagyjából egymillió kétszázezer ember volt kénytelen elhagyni az otthonát.

Donyeck térségében gyakorlatilag mindenki menekül, aki tud, az külföldre. „Minden nap szörnyű hírek jönnek. Az apám közeli barátját hónapokkal ezelőtt meglőtték a szeparatisták, tegnap egy repesz a szüleim lakásában törte ki az ablakot, a rokonoknál a hálószobába csapódott egy. Az egész teljesen szürreális, nehéz felfogni, hogy ez az egész most valóban megtörténik” – fogalmazott egy donyecki származású forrásunk. Ukrajnában márciusban indul az immáron negyedik mozgósítási hullám, amely a 25-55 éves férfiak és a 25-50 éves nőket érinti, a népesség 2,5 százalékát.

Vlagyimir Putyin, Angela Merkel és Orbán Viktor a foci-vb döntőjén

AFP / Padro Ugarte

USA–Oroszország: Elő a fegyverekkel?

Közben a hírek szerint Oroszország nehézfegyverzettel (páncélosok, föld-levegő rakéták) is ellátja a szeparatistákat, amire válaszul az USA kilátásba helyezte, hogy ő is kész fegyvereket küldeni a térségbe (eddig állítólag csak védőfelszereléseket, például golyóálló mellényeket és éjjellátókat) bocsátott az ukrán hadsereg rendelkezésére. John Kerry külügyminiszter csütörtökön Kijevbe látogat, ami egyértelmű kiállás. A Pentagon is a békés rendezés híve, de „mindig dolgozunk olyan opciókon, amelyek teret képeznek a tárgyalásos megoldás kialakításának”, tették hozzá. Obama mindenesetre a védelmi kiadásokat 38,2 milliárd dollárral megemelte 2016-ra az ez évihez képest, többek közt az ukrán helyzetre hivatkozva. Amerika attól tart, hogy a grúz modellt követve Oroszország további enklávékat „mar ki” Kelet-Ukrajnából, melyek idővel de facto függetlenek lennének. Legutoljára újabb 500 négyzetkilométeres részt szálltak meg a szeparatisták, akik T-80-as orosz tankokkal is rendelkeznek.

A konfliktusban Angela Merkel próbál az EU részéről egyensúlyozni: többször is elmondta, hogy csak békés megoldást tud támogatni, és ukrajnai fegyverszállításokról szó sem lehet. (Lengyelország például ezt sem zárja ki.) Európa azért is fél az eszkalációtól, mert feltételezhetően menekültáradat követné, és az európai országokban élő orosz-ukrán kisebbségek között is felszítaná az ellenségeskedést. A hétvégén Münchenben rendeznek biztonsági konferenciát: ennek levezető elnöke, Wolfgang Ischinger, korábbi amerikai nagykövet az USA fegyverszállításokkal kapcsolatos fenyegetését helyénvalónak tartja a helyzet ismeretében – szerinte ez jelenthet olyasfajta nyomást, ami végül a békés rendezést mozdítja elő. A konferenciára várják egyébként Joe Biden amerikai alelnököt, Petro Porosenko ukrán elnököt, valamint Szergej Lavrov orosz külügyminisztert. Merkel álláspontja ebben a szituációban a szankciók megtartásával és kibővítésével a minszki megállapodás kikényszerítése. Valószínűleg ennek szerette volna megnyerni Orbán Viktort is hétfői látogatásával. Ugyanakkor ebben a világpolitikai helyzetben érthető igazán, hogy mennyire nem kívánatos a megítélésünk szempontjából a Putyin-látogatás.

Nem mi hívtuk, de ez mindegy

„Kérdés, mit akar Putyin” – mondja Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő, aki szerint Oroszország pontosan tudja, hogy Ukrajna milyen rossz állapotban van. Tisztában van vele, hogy a jegybanki tartalék kritikus szintre – 10 milliárd dollár közelébe – esett vissza, és az ország nyugati tőkeinjekcióra szorul a fizetésképtelenség elkerüléséhez. A káosz, súlyos válság elhúzódása csak jó Putyinnak, hisz országa még 1-2 évig el tud evickélni a tartalékaiból, viszont az EU-s tagállamok közé éket tudnak verni a szankciók, illetve az ukrán gazdasági segítség költségei. Sz. Bíró szerint Oroszországnak sem érdeke egy nagy katonai offenzíva támogatása, csak a rendezetlenséget szeretné fenntartani.

Putyin bejelentkezett, nem mi hívtuk – mondja Deák András külpolitikai szakértő, az MTA-KRTK Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa. Szerinte a magyar félnek az orosz államfő látogatása semmilyen haszonnal nem jár, de a kormány nem tudja lemondani, nem merte visszautasítani sem. Sz. Bíró szerint le lehetett volna mondani az elnöki látogatást, ha Orbán nagyon akarta volna, de szerinte a miniszterelnök már régóta kétarcú külpolitikát folytat: egyfelől megszavazza a szankciókat, másfelől gesztusok sorával jelzi, hogy az ukrajnai konfliktusban a Nyugattal szemben sokkal megértőbb Oroszország iránt (elég csak a szankciók kommentálására gondolni, miszerint „lábon lőttük magunkat”).

Deák András szerint az igazi kérdés a kelet-ukrajnai válság ügyében a gazdasági szankciók kiterjesztése, ami miatt Merkel is lobbizik. Ebben már sokkal keményebb diót jelentenek bizonyos európai országok: a hangosabban tiltakozóbbak (Görögország, Magyarország), és a diplomatikusabban ellenzők (Szlovákia, Csehország, Finnország, Ausztria). Orbán a hétfői sajtótájékoztatón Ukrajna-ügyben utalt Magyarország speciális helyzetére: arra, hogy szomszédos országról van szó, ahol nagy számban élnek magyarok, ráadásul, mind a lakossági, mind pedig a vállalati oldalon az ország nagyban függ az orosz gázszállításoktól. Orbán Viktor drámaira hangszerelt szavakkal illusztrálta a függést, aki az év legnagyobb megoldandó problémájának nevezte, hogy idén lejár az oroszokkal kötött, hosszú távú gázszállítási szerződésünk. „A magyar gazdaság helyzete Oroszországgal összefüggésben kellő komolyságot igényel”.

A gáz nem akkora gáz

Sz. Bíró szerint ez a kijelentés már a Putyin-látogatás legitimálására tett kísérlet volt. Ugyanakkor szerinte Magyarország 2008-ban sokkal drámaibb mértékben függött az orosz gáztól, szükségletünk 85 százalékát onnan szereztük be, míg ma 50 százaléknál kevesebb ez az arány, ami semmi esetre sem nagyságrendi különbség a német 30 százalékhoz képest. Ráadásul több irányból tudjuk az esetleges kiesést pótolni is – ahogy erre Merkel szavai is utaltak.

A szakértő szerint egy új hosszú távú szerződést kötni amúgy sem a legjobb döntés, és nem is lennénk rákényszerítve, hisz nem merítettük ki a 90-es években megkötött szerződésben foglalt mennyiséget. Erre hivatkozva szerinte érdemes lenne húzni-halasztani az újrakötést addig, amíg rendeződik az ukrán válság. Ráadásul az sem világos, hogy ha 2019-től Ukrajnán keresztül – mint ahogyan azt a Gazprom bejelentette – valóban nem szállítanak több orosz gázt, de a Déli Áramlat sem épül meg, akkor hogyan jutna el Magyarországra a földgáz. Ha csak a török-görög határig menő Török Áramlat épül meg, a délkelet-európai térség államainak lehet, hogy inkább azt kellene megfontolnia, hogy milyen más forrásból elégítik ki a gázszükségletüket.