„A családon belüli vitákat családon belül is kell tartani” – fejezte ki nemtetszését a Fidesz parlamenti frakcióvezetője az MTI-nek adott múlt hétfői interjújában, amiért a párt vezetői az utóbbi hetekben a nyilvánosság előtt vitatkoztak a hivatalos irányról, a vezető politikusaik meggazdagodásáról, az „urizáló” életformájukról. Rogán Antal azt mondta, belső nézeteltérések mindig voltak a Fideszben is, de ezeknek „megvoltak, és ma is megvannak a fórumai”, „örülnék neki, ha ezeket használná mindenki”.

Bár a viták rendezése, a miniszterelnök meghatározta irányvonal megerősítése érdekében az év elejére rendkívüli frakcióülést hívtak össze Mezőkövesdre, kormánypárti és fideszes források szerint az áprilisi választások után a Fideszen belül kialakult feszültségeket nehéz lesz feloldani. Nem várható ugyanis, hogy döntéseket hozó szűk kör – ahogy Lázár János fogalmazott a Figyelőnek: „az első vonalban harcolók” –, a kormányfő, Lázár János, Rogán Antal, Habony Árpád meghátrálna azokkal szemben, akik (így Kövér László, Pokorni Zoltán, Gulyás Gergely, Németh Zsolt) ha finoman is, de hónapok óta kritizálják a harmadik Orbán-kormány keményvonalas irányát.

Arról, hogy a Fideszen belül milyen konfliktusok alakultak ki az országgyűlési választások után, a hvg.hu a nyáron cikksorozatban számolt be. Ám ezek a viták sokáig „házon belül” folytak, a szereplők nagyon jó ideig csakis név nélkül beszéltek a feszültségekről. Végül a Miniszterelnökséget vezető miniszter tárta a nyilvánosság elé ezeket, amikor a Figyelőnek adott év végi interjújában nekirontott az idősebb generációnak, elsősorban Pokorninak és Kövérnek – ők aztán óvatosan fogalmazva visszaüzentek Lázárnak.

Kard ki, kard!

Ilyen jellegű vitára hosszú évek óta nem volt példa a Fideszben. Utoljára éles bírálatot a párt hivatalos irányvonaláról, a vezetőkről az 1990-es évek elején fogalmazott meg a belső ellenzék. Akkor egy közel 2 éves csörte után a kisebbségben maradt csoport – Fodor Gábor és köre – elhagyta a Fideszt. Érdekes, hogy Fodornak akkor főleg Kövérrel voltak pengeváltásai, aki hevesen védte az Orbán által kijelölt irányvonalat.

A Fidesz születésnapja - kevesen maradtak

Túry Gergely

Eredetileg Fodor és Orbán nagyon jó barátok voltak, másfél évig egy szobában laktak abban a szakkollégiumban, melyből a Fidesz 1988-ban kinőtt. A rendszerváltást követően viszont személyes vetélkedés alakult ki köztük, 1990 áprilisában már mindketten pályáztak a frakcióvezetői tisztségre, végül Orbán kétszer több szavazatott kapott. 1991-ben a Sopronban tartott frakcióülésen nyílt vita is kibontakozott a két tábor között.

Bár az első parlamenti ciklus frakcióvezetője gyakran és élesen bírálta az Antall József vezette kormányt, másképp gondolkodott a Fidesz ellenzéki szerepéről, mint Fodor, aki sokkal szorosabb együttműködést szeretett volna az SZDSZ-szel. Míg Orbán egy idő után az MDF és az SZDSZ közé pozicionálta a Fideszt – még azt sem zárta ki, hogy idővel kormányra lépjen a jobboldallal –, Fodor kilépése után csatlakozott a szabaddemokratákhoz, a párt színeiben lett képviselő, majd oktatási miniszter a Horn Gyula vezette kormányban. Az SZDSZ későbbi elnöke utóbb – a 2002-es választási kampányban megjelent interjúkötetben, a Csak a narancs volt című könyvben – úgy emlékezett, Orbán jobbra tolta a pártot, ő viszont meg akarta tartani a liberális irányvonalat. Debreczeni József, Orbán későbbi tanácsadója viszont 2002-es könyvében arra jutott, szó sem volt még akkor teljes irányváltásról, csak „középre húzódásról”. Fodor kilépésében szerepet játszott, hogy a tisztújításon indult egy fontos tisztségért, a választmányi elnöki posztért, de alulmaradt az Orbánhoz húzó Szájer Józseffel szemben. A Fodor-kör több tagja is átült ezután az SZDSZ-be, amelyik 1994-ben összefogott 1990 előtti ellenségével, az MSZP-vel.

Ki vezeti a Fideszt?

Ezt a vitát megelőzte egy másik, viszonylag kisebb port kavart belső vita. A párt 1988-as megalakítása után ugyanis sokáig arra törekedtek, hogy minél szélesebb alapokon álljon a Fideszen belüli demokrácia. Ezért 1993-ig nem is volt elnöke a pártnak, hanem egy testület, a választmány irányította a szervezetet. Sokáig teljeséggel természetes volt, hogy a párthoz kapcsolódó, a Fidesz által fenntartott sajtótermékekben vitázzanak a tagok az irányvonalról.

Orbán 1989-ben, a háta mögött Fodor - csődbe ment barátság

Bánkuti András

1988 októberében az első alkalommal összehívott kongresszuson például a szervezet minden tagja – körülbelül 500 fő – alanyi jogon jelen lehetett, szavazhatott, ami időnként elég nagy káoszt okozott. Ennek ellenére Orbán Viktor 1989 őszén a HVG-nek adott interjújában még azt mondta, a Fidesz „belátható időn belül nem lesz párt”, nem akarnak hierarchiát. Ám végül 1992-1993 között lezajlott a párt bizonyos mértékű központosítása, az alapszabály átírása, Orbán pártelnökké választása. Ám ez a centralizáció össze sem hasonlítható azzal, ami a 2002-es elvesztett választás után bekövetkezett, a vezetés ekkor még csak arra törekedett, hogy a szervezet hatékony legyen, és ne hulljon szét.

Viszont a 22 fős parlamenti frakció megalakulása után főleg annak tagjai, és a választmány játszotta a főszerepet, így a politikai döntéshozatal megmaradt annak a körnek a kezében, akik még a szakkollégiumban együtt indultak. Orbán Viktornak Fodor távozása után igazán komoly kihívója párton belül nem akadt: az 1994-es választási vereség után ugyan Wachsler Tamás elindult az elnöki posztért, de Orbán úgy szerzett mégis kétharmadot a kongresszuson, hogy a küldöttek élesen bírálták a pártvezetést. (Wachslernek később „megbocsátottak”: 1998-ban honvédelmi államtitkár lett, a második Orbán-kormány idején pedig ő irányította a Kossuth tér felújítását.)

„Orbán szidalmazása divattá vált”

Fodor Gábor 1993-as kilépése után a pártban igyekeztek „családon belül” tartani a vitákat, nagyon ritkán fordult elő, hogy a párt vezetői a sajtón keresztül üzengessenek egymásnak. A Fideszben lényegében 1993-tól kezdve „bűnnek” számít a kibeszélés, 1990 és 1993 között pedig pont Kövér László volt az, aki elítélte Fodort, amiért a sajtón keresztül vívta csatáit Orbánnal.

Viszont a 2006-os vereség után a Fideszben és a párt értelmiségi hátországában sokan úgy látták, Orbán vonzereje csökkent, megosztó személyiség, képtelen lesz valaha is választás nyerni. Kósa Lajos debreceni polgármester a 168 Órának adott interjúban azt fejtegette: szét kell választani a pártban a "táltosi" és a "törzsfőnöki" funkciót – igaz, az Orbánt az elnöki székben megerősítő májusi kongresszuson már a főnöke mellett érvelt. A párthoz húzó Magyar Nemzetben rengeteg, a választási vereséget boncolgató cikk jelent meg. Schmidt Mária – Orbán egykori tanácsadója, a Terror Háza igazgatója – szalonjában is élénk vita folyt, ami a „Határőr úti beszélgetések” (itt székel a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány) néven került be a jobboldali krónikákba.

Orbán Viktor a 2006-os kampányban

hvg.hu

Az Orbán-kör hamar visszavágott. A Magyar Nemzetben előbb egy álneves cikk jelent meg azt állítva, hogy Pokorni Zoltán néhány milliárdos támogatásával budai birodalmat épít, és pártütésre készül. A máig ismeretlen szerző azt is megjegyezte: „a választások után jó néhány jobboldali értelmiségi körben Orbán Viktor szidalmazása divattá vált”. Most is Kövér tett rendet: felszólalt a Határőr úti vitán leszögezve, minden további vita a Fideszt gyengíti. Orbán állítólag szűk körben akkor többször utalt arra: kikezdhetik pozícióját, de a „kasszakulcs” nála maradt, és a párt a kampány után komoly tartozásokat halmozott fel. A pártelnök tehát sokat köszönhetett a gazdasági hátországot évtizedek óta építő barátjának, Simicska Lajosnak is, akivel a 2014-es választások után már összeveszett.

„Soha nem fogja szó nélkül hagyni, hogy a háta mögött szervezkedjenek”

Schmidt decemberben még tett egy keményebb ellenvetést, amikor a Népszabadságban a Gyurcsány mellett kiálló írókat bírálva kijelentette: nem kell félni, „Jones gazda” már nem tér vissza. Pár héten belül viszont ő is megkapta a magáét: a Magyar Nemzet 2007 januárjában közölt egy álnéven (Horváth Zsolt) írt cikket, ami azzal gyanúsította meg a múzeumigazgatót, hogy milliárdos üzletemberekkel új párt alapítására készül, melynek Áder János lehet e vezetője. Áder ezt követően visszavonult az élvonalból és 2009-ben Brüsszelbe távozott, európai parlamenti képviselő lett.

Az egykori kancelláriaminiszter, Stumpf István körül még megmaradt egy kisebb csapat – ide tartozott 2009-ig Giró-Szász András is –, amely azt hangsúlyozta, hogy Orbán stratégiája, az „egy a tábor, egy a zászló” helytelen. Szerintük a Fidesznek is szüksége van egy kisebb pártra – amilyen az MSZP mellett az SZDSZ volt 2006-ban –, hogy növelni tudják a jobboldali szavazók táborát. 2008-ban az UD-féle „kémbotrány” kirobbanásakor az MDF-ből többen úgy látták, ez a kör próbálta megszerezni a párt irányítását és átállítani a Fórumot, ám ez végül nem jött össze, Dávid Ibolya maradt az elnök. (Arról, hogy Giró-Szásznak hogyan bocsátottak meg végül a Fideszben, itt olvashat.)

Nyíltan a pártból senki nem kezdte ki Orbánt, a zártkörű tanácskozásokról is csak később számolt be a sajtó névtelen forrásokra alapozva. A Magyar Narancs 2009-ben számolt be a „Határőr úti beszélgetésekről”, az Origó 2010-ben pedig kétrészes cikksorozatban írt a 2006-os párton belüli vitákról. A hírportál szerint Orbán tudott a 2006-os és 2007-es, Pokornit, Ádert, Schmidtet támadó álneves cikkekről, és úgy vélekedett: „soha nem fogja szó nélkül hagyni, hogy a háta mögött szervezkedjenek”. Ahogy arról az Index beszámolt: Orbán most is tudott előre arról, hogy Lázár mit készül mondani Pokorniról és Kövérről a Figyelőben.

Orbán 2006 után felgyűrte az ingujját

Stiller Ákos

Azt még kritikusai is elismerik, hogy Orbán harci kedve akkor hág a tetőfokára, amikor úgy tűnik, veszíthet, véglegesen földre küldik. Ez történt a 2002-es vereség után is. Mivel 2000-ben a Fideszben úgy ítélték meg, hogy szét kell választani a miniszterelnöki és a pártelnöki posztot, a választási vereség évében nem ő, hanem Pokorni Zoltán, majd lemondása után Áder János vezette a pártot. A volt kormányfő időközben nekilátott a párton kívüli „polgári körök” szervezésének, melyek erős bázist biztosítottak neki. Erre támaszkodva érte el az alapszabály újabb módosítását, a további központosítást és a polgári körök integrálását a pártba, ami a régi elit – különösen Áder – gyengüléséhez vezetett. Orbán a 2003-as kongresszuson tért vissza a párt élére, azóta elmozdíthatatlan. 2003-ban szinte minden lényeges jogkör felkerült az országos elnökséghez, Orbán a tőle függő választókerületi és regionális elnökökön keresztül a pártszervezet ura.

Most is a 2003-as módszert követi. Török Gábor a hvg.hu-nak adott interjújában így elemezte a helyzetet: „a párt vezetése átalakult a korábbi időszakhoz képest, tünedezik az az erő, ami a korábbi generációt még a szakkollégiumi évek óta – akár baráti alapon – összetartotta”. Orbán az ifjabb nemzedékre – Lázár, Rogán, Szijjártó, Habony – támaszkodik a Fidesz „veteránjaival” szemben. Ugyanakkor Török úgy vélte, „addig nem lesz lázadás a Fideszben, amíg a vezetői úgy gondolják, ’hogy Orbán a pártból kilépve, másik pártot szervezve meg tudná verni őket’. Ha viszont ez a hit elillan, akkor az ifjútörökök egy percig sem fognak hezitálni.”