Van szólásszabadság, csak korlátozott. A mindenható állam megszemélyesítője a miniszterelnök. Kialakult egy új korporativizmus, melyben a kormánynak saját civiljei vannak (CÖF), saját művészei, saját kereskedelmi lánca, és így tovább. Bozóki András volt kultuszminiszter a civil társadalom fejlődéséről beszélt a CEU konferenciáján. A politológus szerint a NGO-k pótolják jelenleg az ellenzéket, míg a politikusok amatőrnek tekintik a civileket.
A magyar emberek arra hajlamosak arra, hogy vagy figyelmen kívül hagyják a civileket, vagy túl sokat várjanak tőlük, például a politikai problémák megoldását – kezdte előadását Bozóki András, a nemzeti kulturális örökség 2005-2006 közötti minisztere, a Közép-európai Egyetem (CEU) politológiai tanszékének tanára a CEU civil szervezetekkel foglalkozó konferenciájának délutáni paneljában.
A kelet-közép-európai koncepciók szerint a civil társadalom általában a totalitárius állammal szemben fogalmazódott meg. Az állam ilyen szempontból eleve rossznak volt tekinthető – ennek megfelelően írt Bibó István a szabadság kis köreiről, amelyekben az uralomnak nincs helye. Lengyelországban Jacek Kuron és Adam Michnik viszont a civil társadalmat evolucionista mozgalomként fogalmazta meg. Egyfajta harmadik út tulajdonképpen, az önfelszabadítás stratégiája volt ez, amelynek eleme volt az önsegélyezés és a munkás-önvédelmi bizottságok felállítása.
„Ez egy rendkívül sikeres politikai stratégia volt, ami mentén a Szolidaritás is létrejött” – magyarázta Bozóki. Ennek magyar reflexiója, hogy a civil társadalom az önvédelmet szolgálja – ez Arató Endre gondolata volt –, méghozzá az állammal szemben. A lengyeleknél ez az erőszakmentes társadalmi mozgalom még a vallással is összekapcsolódott, amiben II. János Pál pápának fontos szerepe volt a nyolcvanas években.
A többpártrendszer árnya
Konrád György Antipolitikája (művének címe is) 1989-ben elutasított mindent, ami politika. Vagyis rossznak tekintett mindent, ami ehhez kapcsolódott. Ezt az anarchisztikus stratégiát extrém radikálisnak minősítette Bozóki, és mint megemlítette, az ellenzék végül nem is emellett döntött.
Mi történt ezután a kilencvenes években? – tette fel a kérdés a CEU professzora. Pártok és szervezetek alakultak, pártpluralizmus alakult ki Magyarországán, az új politikai pártok pedig felszívták a legtehetségesebb embereket a civil társadalomból:a többpártrendszer így beárnyékolta a civil társadalmat.
Arra, hogy a legtöbben az új demokráciában kis és gyenge államot akartak, nemcsak a reagani-thatcheri neokonzervativizmus, hanem a civil társadalom koncepciója is hatott. Bozóki szerint az állam és a társadalom viszonyát újra kellett definiálni. Egy pluralista társadalomban szerinte az állam nem tekinthető rossznak, ahogy a civil társadalom sem biztos, hogy mindig jó.
Bozóki ezután tübb tendenciát is leírt: egyrészt NGO-k (nem-kormányzati szervezetek, angol elnevezéssel) gyarmatosították a civil társadalmat, másrészt a demokrácia is egyre inkább kiüresedett szerinte. Mindent csak a politikai pártokon keresztül lehetett megvalósítani. Bozóki szerint voltak intézmények, ombudsman, Alkotmánybíróság, de egyre inkább hiányzott a demokrácia szelleme, a formális demokrácia érvényesült. Az emberek pedig egyre kevésé gondolták, hogy a demokrácia jó dolog, mert egyre inkább az elszegényedéssel, a munkanélküliséggel azonosították. Az NGO-k egy-egy kérdésben fontos álláspontot képviseltek, de a civil táradalom fogalmához képest fontos területeket adtak fel. Nem a politikával foglalkoztak, általában, hanem romakérdéssel, női jogokkal, emberi jogokkal vagy egy-egy másik részterülettel.
A civilek utálják az ellenzéket és viszont
Ezután jött 2010-ben az "alkotmányellenes államcsíny": az új kormány lerombolta a jogállamot és a demokratikus alkotmányt, idézett bizonyos véleményeket Bozóki. Az illiberális demokrácia felé vettük az irányt, ami nem teljes autokrácia, mert van szólásszabadság, de korlátozott. Új hierarchia jelent meg, egy omnipotens (mindenható) rendszer, amelyet a miniszterelnök személyesít meg. Egy új korporativizmus, miközben a kormánynak saját civiljei vannak (CÖF), saját művészei, saját kereskedelmi lánca, és így tovább.
Az, hogy a civil alapokat a kormány kontrollálja, Bozóki szerint egy „szoft-putyinista út”. Közben a politikai ellenzék és az NGO-k között is konfliktus alakult ki szerinte, mert az NGO-k részben az ellenzéket pótolják. A politikusok amatőrként ítélik el ezeket a mozgalmakat, ami Bozóki szerint arrogáns álláspont, de az új civilek sem szeretik a politikusokat: nem szeretnék, ha megjelennének az eseményeiken, pláne nem, hogy meg is szólaljanak ott. Ez egy pártellenes politikai populizmus Bozóki szerint, és ezért nagyon gyenge a politikai ellenzék.
