A Fidesz látványos projektekkel próbálja helyettesíteni a választási program hiányát, miközben a baloldal alaposan felkészült a győzelemre, csak éppen számolnia nem kell vele.
Lóvasút a Margitszigeten, Trianon Múzeum Zuglóban, turistaház-rekonstrukciók országszerte, múzeumi negyed a Felvonulás téren, akváriumba zárt „pannon őstenger” a városligeti állatkerten, síközpont a Normafánál, a várújjáépítések Észak-Magyarországon és Budapesten. Néhány hangzatos ígéret azok közül, amiket a kormányerők 2018-ig óhajtanak megvalósítani, amennyiben hatalmon maradnak a következő ciklusban.
A látványos vagy nem annyira látványos projektekkel igyekszik feledtetni a Fidesz és a KDNP (ugyanúgy, mint 2010-ben), hogy a mostani parlamenti választás előtt sem állított össze nyilvános programot arról, milyen célok és elvek jegyében kormányozná a következő parlamenti periódusban Magyarországot.
„Magyarország már csak formálisan köztársaság (…) A hatalom maga alá akar gyűrni mindenkit, meg akar törni minden ellenállást. A kormány még fenntartja, de kiüresíti a demokratikus díszleteket. Ma már közelebb vagyunk Fehéroroszországhoz, mint Ausztriához” – ez a Fideszt kihívó baloldali ellenzék vezető tömörülésének gyorsértékelése a „Nemzeti együttműködés rendszeréről”, amely végrehajtotta a kormánypártokban már második rendszerváltásnak titulált fülkeforradalmat. A szocialisták programja szerint az MSZP olyan hellyé változtatná Magyarországot, ahol a demokrácia nem lebontandó akadály, hanem megőrzendő érték.
Amiről egy ideje a három tenor – Mesterházy Attila, Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc – „dalol”, arról majd egy évtizeddel ezelőtt már értekezett a jobboldalhoz kötődő egyik közjogi méltóság is. Igaz, akkor még senki sem értette pontosan, kiről is szól, mire is vonatkozik a titokzatos bibliai parabola. A Fidesz által a köztársasági székbe segített Sólyom László 2005-ös hivatalba lépésekor kezdett el beszélni a pikkelyes tengeri szörnyről, bizonyos Leviatánról, akiből a modern államjogi irodalom az újkor hajnalán furcsa és ambivalens jelképes figurát faragott. Ő lett az a titokzatos, mitikus lény, aki békét és biztonságot képes nyújtani az általa védelmezett népnek, szabadságot viszont csak annyit enged, amennyit éppen jónak lát.
A baloldal rendkívül alaposan felkészült arra a helyzetre – nevezetesen a nagy győzelemre –, amivel a jelek szerint reálisan biztosan nem kellene számolnia. De mi lenne, ha nyerne az Összefogás, de nem minősített többséggel?
A két nagy pártszövetség jövőképéről a HVG e heti számában olvashatnak.
