Méltánytalannak, embertelennek és sértőnek tartja egy fővárosi rendőr jogi képviselője azt az eljárást, ahogy százados védencével a Budapesti Rendőr-főkapitányság bánik. Az egyik kerületi kapitányságon dolgozó rendőr ugyanis tavaly szeptember 12-én jelezte parancsnokának, hogy családi viszonyai megváltoztak: rá és élettársára maradt utóbbi 22 éves, értelmi fogyatékos testvérének gondozása.

A férfi és kedvese három éve él együtt, a nő öccsét pedig édesanyjuk gondozta a tavaly ősszel bekövetkezett haláláig. Amikor a fiút magukhoz vették, a férfi – a rendőrség belső szabályzatának megfelelően – ezt bejelentette a kapitányságon, egyúttal kérte, hogy mentesítsék őt a riadóknál, próbariadóknál szokásos munkahelyre való bevonulástól, amikor is nézik, ki mennyi idő alatt ér be a kapitányságra. Ezt a kérelmet nem fogadták el, mondván, a százados által megjelölt személy nem minősül közvetlen hozzátartozónak. A rendőrkapitány arra is hivatkozott, hogy a férfi és párja nem bejegyzett élettársi kapcsolatban élnek.

Parancsmegtagadás miatt eljárás

Ilyen előzmények után történt, hogy november 13-án, amikor a rendőr vigyázott a fogyatékos öcsre, a BRFK gyakorlatot rendelt el, kötelezve őt is arra, hogy a munkahelyén az adott időpontig megjelenjen. „A százados ezt nem teljesítette, mivel fogyatékos hozzátartozóját nem hagyhatta magára, ezért parancs iránti engedetlenség miatt eljárás indult vele szemben, és már gyanúsítottként ki is hallgatták” – közölte a hvg.hu-val a századost képviselő ügyvéd.

MTI / Koszticsák Szilárd

Takács Szabolcs hangsúlyozta, parancsot megtagadni csak szándékosan lehet, itt azonban arról volt szó: a százados egyszerűen az adott napon nem tudta megoldani, hogy másra bízza a halmozottan fogyatékos fiút. „Amikor a rendőr megkérdezte felettesétől, mit kellett volna tennie, a válasz az volt, hogy Dánielt magával kellett volna vinnie a kapitányságra” – mondta a védő. Ez nemcsak abszurd ötlet, hanem magukkal a hivatali eljárás szabályokkal is ellentétes, hiszen azok pontosan leírják, hogy kik tartózkodhatnak a hivatali helyiségekben.

A Belügyminisztérium (BM), az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) utasításai, amelyek nem jogszabályok, hanem belső normák, mentesítést adhatnak riadók és próbariadók idejére azoknak a dolgozóknak, „akiknek gondozásra szoruló közvetlen hozzátartozójuk van, és annak felügyeletéről, gondozásáról más módon gondoskodni nem tudnak”.

Az ügyvéd szerint az utasításokban szereplő közvetlen hozzátartozó fogalmát a jogszabályok nem ismerik, a polgári törvénykönyv is a közeli hozzátartozó megfogalmazást használja. „Látható, a belügyi és a rendőrségi normaanyagok szűkítik a Ptk.-ban szereplő megfogalmazást, sőt az ORFK utasítása a belügyi normaanyagánál is szűkebbre veszi a dolgot, mivel a mentesítést csak további feltételek beiktatásával teszi lehetővé.”

Kezdeményezni kellene a normák revízióját?

Takács Szabolcs szerint az is érthetetlen, hogy miért bejegyzett élettársi viszonyra hivatkozik a rendőrség, hiszen ez a jogviszony kizárólag az azonos neműekre vonatkozik. A rendőrség egyébként tudott arról, hogy a 47 éves rendőrnek élettársa van, ami alapján simán meg lehetett volna adni a mentességet. A rendőr ugyanis a belső szabályzatnak megfelelően 2011-ben jelezte a munkáltatónak, hogy családi viszonyaiban változás történt, és hogy élettársa lett.

Az ügyvéd állítja, a százados parancsnoka lehetett volna méltányos, és megadhatta volna a mentesítést a riadók idején való bevonulás alól. „Ennyi lett volna az egész, és nem lett volna belőle ügy." A védő szerint a BM és az ORFK normaanyagának eltérését a jogszabályoktól orvosolni lehetne, amit maguk kezdeményezhetnének. Mindezzel kapcsolatban megkeresték Székely László ombudsmant is. A hvg.hu-nak az Országgyűlési Biztos Hivatalánál azt válaszolták, az ügy még levelezési stádiumban van, így arról érdemben nem tudnak nyilatkozni.

Fülöp Máté

A vonatkozó belső rendőrségi szabályozással kapcsolatban Kádár András, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke is azt mondta a hvg.hu-nak, hogy „rendkívül hézagos és több tekintetben aggályos”. A jogvédő szerint a BM-utasítás például egyáltalán nem számol azzal a lehetőséggel, hogy előre nem látható, de különös méltánylást érdemlő helyzetek is felmerülhetnek, amikor indokolt a szolgálati helyre való bevonulás alóli felmentés. Emiatt nem is tartalmaz olyan rendelkezést, amely ezt lehetővé tenné. Kádár is elmondta, hogy a közvetlen hozzátartozó fogalma helyett a közeli hozzátartozó fogalmát kellene használni, ahogy a Ptk. és fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény (hszt) is teszi.

„A fegyelmi felelősség felől nézve a problémát, a fenyíthetőséget kizárja, ha a fegyelemsértést szükségszerűségből követik el” – tett hozzá. „Álláspontunk szerint, ha egy súlyos értelmi és mozgásszervi fogyatékossággal élő személyt kellene magára hagyni az érintettnek az egyébként irányadó szolgálati kötelezettség teljesítése érdekében, akkor nyilvánvalóan felvetődik, hogy szükségszerűségből cselekedett, amikor úgy döntött, hogy azt nem teszi meg.”