Teljes a bizonytalanság az Arany Alkony idősotthonokban. Bár április elsejei hatállyal felfüggesztették az intézményeket működtető Kálvin János Presbiteri Misszió működési engedélyét, az új fenntartóval még nem sikerült megegyezni. A huzavonát nehezen viselik az idős emberek - az Arany Alkony újpalotai otthonának lakóival beszélgettünk.
A legtöbb otthonlakó nem tudna hova menni, mert eladta a házát, és családja sincs. Többségük ezért azt szeretné, ha minden a régiben maradna. Félnek a változásoktól, úgy érzik, a híd alatt végzik. „Néhányan olyan magányosak, mint egy kóbor kutya, üldögélnek egy széken, és egész nap rejtvényt fejtenek” – magyarázza az egyik idős férfi, aki a szerencsésebbek közé tartozik, mert ha bezárnák az otthonokat, lenne hova mennie.
„Azért az én gyomromban is dolgozik az ideg” – teszi hozzá a férfi, aki négy éve lakik az újpalotai Bánkút utcában. Arra panaszkodik, hogy nem tudhatnak meg semmit: „olyan ez, mint a gyárban, ahol a fejesek tudnak mindent, a dolgozóknak pedig csak az utolsó pillanatban szólnak”. A férfinak nincs gondja az ellátással, „ez nem kívánságműsor” – fogalmaz –, azt viszont nem érti, hogy lehet, hogy az is a nyugdíja 80 százalékát fizeti be havonta, aki 200 ezer forintot kap, és az is, aki csak 100 ezret.
Drága albérlet
„Én csak három hónapja vagyok itt, de befizettem négymillió forintot, ezért ha bezárnak az otthonok, és nem kapjuk vissza a pénzünket, az jó drága albérlet lesz” – mondja az egyik asszony, aki Szegedről költözött fel Budapestre, de úgy érzi, mintha egy kaszárnyába került volna. „Ezt nem lehet megszokni, itt semmit sem szabad” – magyarázza. A pénzét illetően egy Zuglóból érkezett másik lakó sem derűlátóbb, ő fél éve költözött be, és ötmillió forintot fizetett az élethosszig tartó egészségügyi ellátásért (ez nem egyenlő a belépési díjjal). „Vissza nem kapnánk a pénzünket, legfeljebb pofoncsapnának érte.”
A pénz azonban nem is annyira érdekli a lakókat, sokkal égetőbb kérdés, hova kerülnének a megszokott helyükről. Az egyik asszony tizenkét éve él itt, és azt mondja: nagyon félnek, nagy a bizonytalanság és a feszültség. Neki nincs hova mennie: a férje már nem él, gyerekei sincsenek, félig vak, és csípőprotézissel él. Ő most is kifejezetten jól érzi magát az otthonban, de arról is mesél, hogy amíg beköltözésekor még lesték minden kívánságukat, ez ma már nincs így – kevesebb a pénz.
Az egyik Karcag mellől felköltözött asszony is azt mondja, hogy még a döntnökök sem tudják, mi lesz, jönnek-mennek a pletykák. Ő sem örül a bizonytalanságnak, 89 éves kora ellenére mégis inkább azzal foglalkozik, hogy segítsen azoknak, akik rosszabb állapotban vannak. Büszkén mutatja, az évek során a sok munkával hogy „kiizmolta” magát. Egy másik asszony azért „áldja az eszét”, mert csak a lakását adta el, a nyaralóját nem, ezért – bár Pestről költözött be az otthonba – ha minden kötél szakad, kiköltözne Jászberénybe.
Az egyik dolgozót is megkérdezzük, mi lesz, ha munka nélkül maradnak. Szerinte sok alapja van a sajtóban megjelent híreknek, de 1300 ember nem kerülhet az utcára, és nem maradhat személyzet nélkül, ezért ők is kivárnak.
Téglában, tetőben, cserépben
Fülöp Róbert, a Medicatus Kft. ügyvezetője és a Medicatus-Spc. Zrt. vezérigazgatója a hvg.hu-nak azt mondta, bár minden apró lépésről nem tudnak beszámolni, folyamatosan kommunikálnak a lakókkal. A vezető szerint nincs veszélyben az idős emberek pénze. Mivel a tulajdonosok birtokában lévő ingatlanok értéke 10 milliárd forint, hitelállományuk pedig 3,5 milliárd, a kettő különbözete fedezi a lakók által befizetett összeget. „Megvan az idősek pénze téglában, tetőben, cserépben” – magyarázta a vezérigazgató. Fülöp szerint ugyanakkor egyelőre nem az idősek elhelyezése került veszélybe, ez csak akkor fordulhatna elő, ha a fenntartó továbbra sem fizetne nekik bérleti díjat, ők pedig nem tudnák törleszteni a hiteleiket.
Még hetek vannak a döntésig
A Fővárosi Szociális és Gyámhivatal április 1-jei hatállyal vonta vissza az Arany Alkony idősotthonok működési engedélyét; a döntést azzal indokolták, hogy a fenntartó Kálvin János Presbiteri Misszió (KJPM) és a tulajdonosok között nem jött létre ingatlanbérleti jogviszony. Dr. Fülöp Róbert a hvg.hu-nak azt mondta: a Misszió érvényes bérleti szerződés híján jelenleg jogcím nélkül használja az épületeiket. A fizetésképtelenség fő okai, hogy az új egyházügyi törvény alapján a KJPM nem lett bejegyzett egyház, így évi 800 milliós állami támogatástól estek el. Ezzel a hiánnyal a bérleti díjat sem tudják fizetni, ezért a Medicatus inkasszót jegyeztetett be a számlájukra.
A kormányhivatal a probléma kirobbanásakor a fővárosi önkormányzatot kérte fel, hogy gondoskodjon a rászoruló idős emberek ellátásáról. A főváros azonban arra hivatkozva fellebbezett, hogy tizenöt nap nem elég az idős emberek sorsának rendezésére, a feladatok átvételére, a súlyos jogvita megoldására, illetve jogszerű döntések meghozatalára. Az intézményeket fenntartó Kálvin János Presbiteri Misszió szintén fellebbezett a döntés ellen, a végleges megoldás megtalálásáig pedig folytatják a munkát. Ennek ugyanakkor alapfeltétele, hogy a Magyar Államkincstár folyósítsa a felfüggesztett havi normatívát – mondta a hvg.hu-nak Erdős János, a Misszió vezetője, aki szerint ha áprilistól nem érkezik meg a napi működést biztosító bevétel, akkor az átmeneti időszakban sem tudják felelősséggel vállalni az otthonok működtetését.
A Misszió vezetője az ügy kirobbanásakor azt mondta: továbbra is elkötelezettek mind az ellátottak, mind a dolgozók sorsát illetően, és folytatni akarják a „törvényes idősellátást”. A fellebbezés mellett pedig „a törvénytelen pénzmozgások felderítése” érdekében a nyomozó hatóságoknál tettek feljelentést. Erdős ugyanakkor hozzátette, ha nem sikerül megállapodni, az ellátottak érdekében készek a tevékenységük beszüntetésére és a kijelölt fenntartóval a további együttműködés érdekében a zökkenőmentes átadás lefolytatására.
Kik vannak a pakliban?
Fülöp Róbert a hvg.hu-nak azt mondta: egy-két hét múlva kerülhet pont az ügy végére. Bár a négy tulajdonoscég Aranyhíd Nonprofit Kft. néven benyújtotta működési kérelmét a kormányhivatalhoz, ők is azt tartanák a legszerencsésebbnek, ha a fenntartói feladatokat nem ők, hanem egy elismert egyház venné át.
A Medicatus legszívesebben a Magyar Unitárius Egyházzal dolgozna együtt, de felmerült lehetséges megoldásként a Magyarországi Református Egyház és az Egyesült Magyar Izraelita Hitközség is. Fülöp Róbert szerint ez azért is lenne járhatóbb út, mert az idősellátás rendszere nagyon alulfinanszírozott, egy egyház pedig 6,5-szer több állami normatívát kap ugyanannak a feladatnak az elvégzésére, mint egy kft.
A kérdést végső soron a Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak kell eldöntenie. A helyzet rendezése Fülöp szerint azért is húzódik el, mert ezen a területen idáig nem volt rá példa, hogy visszavonták volna egy ilyen nagy fenntartó működési engedélyét, ezért nincs rá protokoll, hogyan adják át egy új fenntartónak az intézményeket.