260 millióért kötött szerződést ügyvédi irodákkal, tanácsadó cégekkel a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium az előző kormányok által kötött, a tárca szerint előnytelen megállapodások kivizsgálására. Ám a gyanúsnak tartott mintegy száz PPP-szerződést mégsem tárgyalták még újra. A NFM szerint a PPP-projektek lezárására és kiváltására csak papíron biztosított pénzt a kormány, amit végül nem kaptak meg a gazdasági tárcától, az átvilágítást végző ügyvédek többségét viszont kifizették.
„A PPP-szerződések szinte kivétel nélkül hátrányt okoztak az államnak, többségüket meg kell szüntetni” – mondta az év végén a Magyar Nemzetnek Hegmanné Nemes Sára, az állam és a beruházásokat, építkezéseket végző cégek közti megállapodások felülvizsgálatával megbízott államtitkár. Bár a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) több mint 100 millió forintot kifizetve 18 ügyvédi irodát és tanácsadó céget vont be a vizsgálatba, eddig érdemi változás nem történt; az állam – miként tavaly – idén is 120 milliárdot költ a PPP-programokra fenntartására.
A miniszterelnök a második akciótervének 2010. októberi ismertetésekor azt mondta, tarthatatlan az úgynevezett PPP-rendszer (public-private partnership), amelyben „a kötelezettségeket túlnyomórésztaz állam vállalta, míg az előnyöket és a profitot a magántulajdonos kapta”. Ezért szükségesnek tartotta az állami-magán együttműködéssel tető alá hozott beruházások felülvizsgálatát és a szerződések azonnali felfüggesztését. A szaktárca 2011 januárjában szakmai egyeztető fórumot alakított négy minisztérium bevonásával, Fellegi Tamás tavaly májusban pedig azt nyilatkozta, az „arcpirító” szerződések miatt az NFM perelni fog, több esetben büntetőfeljelentést készülnek tenni.
A fejlesztési minisztérium novemberben nyilvánosságra hozott összefoglalója szerint a tárca 2010 decembere és 2011 augusztusa között 17 olyan szerződést kötött ügyvédi irodákkal, mérnöki tanácsadást végző cégekkel, amelynek tárgya a PPP keretében megvalósított projektek elemzése, vizsgálata volt. A teljes keretösszeg eléri a 263,8 millió forintot. A szerződések között van viszonylag baráti összegű, pl. 2,6 milliós, de a Szterényi Ügyvédi irodával kötött megállapodás bruttó keretösszege elérte a 35 milliót. Az Ernst & Young Tanácsadó Kft.-vel pedig márciusban a koncessziós autópálya-szerződések pénzügyi elemzésére 20 milliós megállapodást kötöttek.
Még dolgoznak rajta
Az eddig elvégzett munkának egyelőre nincsenek látványos eredményei, pedig az államtitkár decemberben még azt nyilatkozta, a vizsgálatok szerint a PPP-szerződések több esetben „durván megsértették a közbeszerzés szabályait”. Kérdésünkre, hogy a vizsgálatot hány feljelentés követte és van-e olyan ügy, ami már ügyészségi, esetleg bírósági szakaszba jutott, az NFM kitérő, illetve ellentmondásos választ adott.
A tárca kommunikációs osztályán a hvg.hu-nak azt közölték, hogy „a jogi átvilágítás eredményeinek kiértékelése folyamatban van”. Az NFM e-mailjében azt írta, „több – jellemzően felsőoktatási – projektnél olyan jogi problémákat tapasztaltak, amelyek miatt kezdeményezték a beruházások leállítását és a kapcsolódó megállapodások felbontását”. A minisztérium szerint a bevont külsős szakértők jelenleg „az eljárások elindításának előkészítését végzik, amelyek a korábbi időszak mintegy 100 PPP-szerződésének felülvizsgálatát és a szükséges felelősségre vonásokat célozzák”. A minisztérium válasza azért kitérő, mert az írásban feltett kérdésünk arra vonatkozott, hány szerződést bontottak fel és hány feljelentés született.
Ugyanakkor minisztérium e-mailjében azt is írta, hogy több esetben adtak ki állásfoglalást folyamatban lévő peres üggyel kapcsolatban. A kormany.hu adatbázisában viszont nem találtunk ilyen közleményt, ahogy az MTI hír- és közleményarchívumában sem, így semmi nem utal arra, hogy lennének már peres ügyek. Mindössze azt a májusi miniszteri bejelentést találtuk, amely büntetőfeljelentéseket helyezett kilátásba – konkrét esetek említése nélkül. Tavaly augusztusban a tárca ugyan azt javasolta a fővárosi önkormányzatnak, hogy bontson szerződést a Duna-parti CET beruházójával, mert az előnytelen Budapest számára, de a szerződést végül nem az NFM vagy az önkormányzat, hanem az építő cég bontotta fel.
Mi az a PPP? |
A három P az angol public-private partnership kifejezés rövidítése, ami az állam és a magánberuházók között valamely beruházás (többnyire építkezés) megvalósítására létrejött megállapodást jelent. A kormányok azért kedvelték, mert ez a megoldás az első években nem növelte az állami kiadásokat, így nem számított bele az államháztartási hiányba sem.
A PPP-beruházásoknak köszönhetően a kormánynak, az önkormányzatnak vagy egy egyetemnek nem kell hitelt felvennie, azt a cég teremti elő. Cserébe az állami szereplő évekre előre – a magyar gyakorlat 30 éves szerződést is ismer – vállalja, hogy a magánberuházónak rendelkezésre állási díjat fizet, ami tartalmazza az üzemeltetési és közüzemi költségeket is. A szerződés lejártakor az épület állami tulajdonba kerül. Hegmanné Nemes Sára a hvg.hu-nak adott tavaly januári interjújában elismerte, hogy a PPP-konstrukció – amit Nyugaton előszeretettel alkalmaznak – akár lehet hasznos is az államnak, ám Magyarországon az állam még a devizakölcsön árfolyamkockázatát is magára vállalta, ezért szerinte ezek a projektek nálunk sokkal drágábbak voltak, mint másutt.
Bár az első PPP jellegű, az államot az adott évben tehermentesítő, ám az adósságot évekre előre növelő szerződéseket még az első Orbán-kormány idején kötötték, 2003-ig hiányoztak azok a speciális előírások, amelyek a PPP-szerződéseket szabályozták volna. Ezeket a kereteket egy 2003. májusi kormányhatározat teremtette meg, amely egy külön PPP tárcaközi bizottságot is létrehozott – ezt követően váltak gyakorivá ezek a típusú szerződések. A kormány most erre hivatkozik, amikor azt hangsúlyozza, hogy az összes 2003 után született kontraktust át kell világítani. Az Állami Számvevőszék 2007-es jelentése szerint a PPP-típusú szerződéseket törvényi szinten és nem egy kormányhatározatban kellett volna szabályozni, mert ennek hiányában továbbra sem átlátható az állami eljárásrend, nem lehet látni, mikor sérülnek az állam érdekei. |
Lassan és bizonytalanul folyó vizsgálatok
„Félreértésről lehet szó, mert engem a minisztérium nem keresett meg” – mondta a hvg.hu-nak Budai Gyula. Az elszámoltatási és a korrupcióellenes kormányzati feladatok összehangolásáért felelős kormánybiztos az NFM-nek arra az állítására reagált, mely szerint a tárca több ügyben vizsgálatot kezdeményezett nála, illetve a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál, a Gazdasági Versenyhivatalnál (GVH) és a Közbeszerzések Tanácsánál (KT).
Budai azt mondta, ő kérte az NFM segítségét és nem fordítva, ahogy a minisztérium állította. Budai eddig összesen két ügyben fordult a tárcához: a Corvinus Egyetem campusának és a SOTE kollégiumának építése ügyében, ráadásul az utóbbinál a kormánybiztos szerint nem is a PPP-szerződést, hanem egy ingatlanértékesítést vizsgált.
A GVH-nál azt közölték a hvg.hu-val, hogy a minisztérium eddig egyetlen esetben kereste meg őket: 2011 szeptemberében a Magyar Universitas Program keretében született szobrok, képek és más alkotások ügyében kérték ki a versenyhivatal álláspontját. A korábbi időszakban az egyetemi-főiskolai kollégiumépítési programok egyik feltétele az volt, hogy a beruházási összeg egy százalékát művészeti alkotások készítésére kellett fordítani. Ezeknek az alkotásoknak a pályáztatására, zsűriztetésére, a nyertes művek megvalósításának ellenőrzésére az előző kormány egyetlen szervezetet bízott meg pályáztatás nélkül. Az NFM még tavaly februárban leállította a projektet, ám ezek szerint csak nyolc hónappal később kereste meg kérdéseivel a versenyhivatalt. (Cikkünk megjelenését követően a versenyhivatal jelezte, már július elején megkeresték őket a minisztériumból, majd az egyeztetéseket követően szeptember elején került sor a konzultációra - a szerk.) A GVH a hvg.hu-nak küldött válaszlevelében azt írta, „a megismert tények alapján nem lehetett valószínűsíteni, hogy a fenti projektek lebonyolítása kapcsán felmerülhet a versenyjog hatálya”.
A Közbeszerzési Hatóságot csak két alkalommal kereste meg 2011-ben a fejlesztési tárca PPP-ügyekben, viszont jogorvoslati eljárást egyik alkalommal sem kezdeményezett – tudtuk meg a hatóság elnökének titkárságától. Bár a felülvizsgálatra kötött szerződések – az Ernst & Young kivételével – határideje a minisztérium novemberi összefoglalója szerint 2011-ben lejárt, a tárca kommunikációs osztálya szerint a teljes keretösszeget még nem használták fel. Az NFM azt írta, mostanáig „a meghatározott összegnek a teljesítések arányában átlagosan mindössze a felét” hívták le.
A tárca konkrét összeget nem közölt, de becsléseink szerint eddig 130-140 millióba került az elszámoltatás.
Orbán kezdte, Gyurcsány folytatta |
Az első PPP jellegű szerződést egyébként még az első Orbán-kormány idején kötötték a Művészetek Palotáját építő, Demján Sándor érdekeltségébe tartozó Trigránit-csoporttal. A szerződést az első Gyurcsány-kormány idején 2005-ben úgy módosították, hogy az eredetileg 10 évre tervezett futamidőt 30-ra növelték, és az állam fizette díjat is emelték. A beruházás az eddigi legdrágább volt, még idén is 9,5 milliárd forintos tételt jelent a költségvetésnek, 2035-ig pedig részletekben további 166 milliárdba kerül.
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2007-ben megállapította, hogy már a kezdeti kormányzati előterjesztések, határozatok sem voltak megalapozottak. Az ÁSZ élesen bírálta a 2000-es első szerződés megkötésekor az állam és a Demján érdekeltségébe tartozó cégek között indult együttműködést. Nem készült például piacfelmérés, hatástanulmány, gazdaságossági és költség-összehasonlító számítás. Az ÁSZ szerint az állam túl sok kockázatot vállalt, miközben a beruházó cégnek a 2000 és a 2005 közötti egyezkedések alatt végig erősebb volt az érdekérvényesítő képessége, így 2005-ös szerződésmódosításkor az is bekerült a szerződésbe, hogy az infláció és az árfolyamkockázat is teljes mértékben a megrendelőt terheli 30 éven át. A beruházó tavaly márciusban jelezte, hogy készek újratárgyalni a szerződést, ha a kormány kéri – ám nincs hír róla, hogy ez megtörtént volna. |
3000 milliárd a tét
Bár az NFM nem fogalmazott egyértelműen, az elszámoltatási kormánybiztos, a GVH és a KT közlése alapján eddig nem indult jogi felelősségre vonás, illetve a nagyobb kiadásokkal járó szerződések közül sem bontott fel az állam egyet sem. A minisztérium egy 2010-es közléséből viszont kiderül, hogy még a második akcióterv bejelentése előtt, a tárca a még előkészítés alatt álló fejlesztések közül az Erkel Színház, a Nemzeti Kiválóságok Kollégiuma és a Magyar Nemzeti Múzeum mélygarázsa esetében a beruházás leállítását javasolta a kormánynak - ám ezek pénz hiányában nagyrészt már akkor is álltak.
Pedig a kabinet tavaly többször is szorgalmazta a PPP-projektek felülvizsgálatát. Hegmanné Nemes Sára tavaly áprilisban a Corvinus Egyetemen tartott előadásában azt mondta, az előző ciklusokban 54 oktatási intézmény, 34 sportlétesítmény, 4 autópálya-szakasz, 2 börtön épült PPP-konstrukcióban, és ide sorolta a Művészetek Palotáját és a Berlini Collegium Hungaricumot is. Ezek az államtitkár szerint háromezer milliárd forint összegben terhelik a teljes futamidő végéig a költségvetést, ezért feltétlenül át kell világítani a szerződéseket.
Nemcsak a miniszterelnök második akcióterve, hanem a legjelentősebb strukturális átalakításokat tartalmazó, márciusban bejelentett Széll Kálmán-terv is a PPP-szerződések átvilágításának felgyorsítását szorgalmazta az államadósság csökkentését célozva. Augusztusra megszületett az a kormányrendelet is, amely az államra hátrányos szerződések felmondását írta elő, azzal, hogy 200 milliárd értékben még 2011-ben az egyes ingatlanukat, beruházásokat a minisztérium vegye állami tulajdonba – ezzel az állam több évre előre megszabadulhatott volna a kötelezettségvállalásitól. Igaz, ez egyszerre töméntelen pénzbe került volna, a kormányrendelet szerint csak 2011-ben 200 milliárdba.
Tavaly és idén egyébként 120-120 milliárdot fizet a beruházó cégeknek az állam a PPP-projektek fenntartására, és hasonló összegek terhelik majd a 2013 utáni költségvetéseket is. Az augusztusi rendelet határidőket is szabott az akkori miniszternek, Fellegi Tamásnak. Két hónappal később viszont Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter egy parlamenti képviselő kérdésére válaszolva elismerte, a kabinet képtelen végrehajtani a saját rendeletét, mert a válság miatt a költségvetési folyamatok egyelőre ezt nem teszik lehetővé: nem volt pénz a kivásárlásra.
Az NFM a hvg.hu-nak küldött válaszlevelében azt írta, a megszüntetéseknek 2011-ben egyszeri kiadásnövelő hatásuk lett volna, de „a költségvetési folyamatok tükrében, a Nemzetgazdasági Minisztérium iránymutatása nyomán” erre nem biztosított forrást a kormány. A tárca szerint a 2012-es költségvetés is csak az érvényben lévő szerződések szerint fizetendő rendelkezésre állási díjak fedezetét biztosítja 120 milliárd értékben. Így az NFM idén sem tehet mást, mint hogy a cégekkel tárgyalva megpróbálja a díjakat mérsékelni.
Akik az NFM helyett léptek |
Tavaly több PPP-szerződés felmondása botrányt okozott, de ezek egyike sem kötődik a kormányhoz. A Semmelweis Egyetem döntésén bukott el a Lenhossék utcába tervezett kollégium felépítése. Bár a kormány részéről az oktatási tárca még a 2010-es kormányváltást megelőző hónapban aláírta az offshore cégek tulajdonában álló beruházóval a szerződést, az egyetem nemet mondott rá. A vezetőség később elismerte, azért döntött így, mert olyan jelzéseket kaptak az NFM-től, hogy a kabinet nem akar több PPP-beruházást elindítani.
A Lázár János vezette hódmezővásárhelyi önkormányzat augusztus végén felbontotta a szerződését a Balogh Imsi Sportközpontot működtető és építő céggel. A város azért döntött így, mert egy igazságügyi műszaki szakértői vélemény megállapította, hogy a 2008-ban átadott épületért a magánberuházó 174 millió forinttal többet számlázott. Lázár az NFM-nél kezdeményezte, hogy a tárca is álljon el a szerződéstől. Az NFM a hvg.hu-nak küldött válaszlevelében nem tett említést a szerződésbontásról, így nem tudni, hogy megfogadták-e Lázár tanácsát.
Szintén augusztusban szakadt meg a főváros és a Duna parti kulturális központot, a CET-et építő cég együttműködése. A 2007-ben kötött szerződés felbontását a Porto Investment kezdeményezte, mivel a cég szerint Budapest törvénytelenül hívta le a bankgaranciát, jogtalanul érvényesítette a késedelmi kötbért. A cég több tízmilliárd forintos fájdalomdíjat követel a fővárostól. A budapesti önkormányzat arra hivatkozva hívta le a bankgaranciát, hogy a beruházó nem fejezte be határidőre a CET-et, több eleme még 2011 augusztusában is hiányzott, holott az eredeti határidő 2010 augusztusa volt. A szerződést az Állami Számvevőszék is vizsgálta, majd feljelentést kezdeményezett, az ügyben nyomozás indult. Az NFM ebben az ügyben annyit tett, hogy megállapította, a szerződés hátrányos az önkormányzatra nézve. |