Schmitt Pál szerdai rádióinterjújában elismerte, hogy 180 oldalnyi anyagot átemelt disszertációjába Nikolaj Georgiev 1987-es művéből, ám ezzel szerinte nem követett el plágiumot. Ezt azzal véli alátámasztani, hogy az 1992-es értekezés „következtetései” saját szellemi termékének tekinthetők. Ez azonban nem igaz – a „Következtetések” című rész nagyrészt szintén a Georgiev-mű fordítása. Az alábbiakból az is kiderül, hogy Georgiev és Schmitt „együttműködése” semmiképpen nem kezdődhetett a bolgár kutató tanulmányának megjelenése előtt.
„A különbségek aztán abból adódnak, ki milyen következtetéseket von le ebből a törzsanyagból” – mondta Schmitt Pál a Kossuth Rádió reggeli műsorában, miben különbözik Nikolaj Georgiev 1987-es tanulmányától az 1992-ben a Testnevelési Egyetemre beadott kisdoktori értekezése. A köztársasági elnök részben ezekre a különbségekre hivatkozva utasította vissza a plágiumvádakat, ám az elnöknek a „következtetések” különbözőségére vonatkozó állítása nem igaz, a dolgozat keletkezésének körülményeiről szóló beszámoló pedig részben ellentmond a Köztársasági Elnöki Hivatal január 11-én este napvilágot látott közleményének.
A hvg.hu múlt szerdán számolt be arról, hogy Schmitt Pál köztársasági elnök 1992-ben írt doktori disszertációjának nagy része – számításaink szerint mintegy 180 oldal – szinte szóról szóra megegyezik egy bolgár sportkutató, Nikolaj Georgiev által még a nyolcvanas években írt tanulmány szövegével.
Schmitt Pál most reagált először az egy héttel ezelőtt megjelent cikk állításaira. Múlt csütörtökön ugyan hivatala közleményben „a leghatározottabban visszautasította” a plágiumvádakat, de az államfő mostanáig nem szólalt meg, hétfői nyilvános programján pedig az újságírók nem tehettek fel neki kérdéseket.
A rádió szerda reggeli műsorában Schmitt azt mondta, a két szöveg közti egyezés arra vezethető vissza, hogy a bolgár szerző is "abból indult ki, hogy egy bizonyos törzsanyagot megemlített, ez a sokat emlegetett 180 oldal, és ha még egyszer kellene írnom, még egyszer ugyanide lyukadnék ki". A „törzsanyag” szerinte „olyan tényadatokat" jelent, amelyek „fellelhetők a jegyzőkönyvekben, az olimpiai játékok végső záródokumentumaiban”.
Hosszú „törzsanyag” és rövid összegzés
Ez a „törzsanyag” „nem szellemi tulajdona senkinek” – mondta a köztársasági elnök a Kossuth Rádiónak, és hangsúlyozta, az értekezésében van egy olyan rész, 30-35 oldal, ahol következtetéseket von le. Korábban pedig azt mondta, a tanulmánya eredetiségét pontosan az adja, hogy milyen következtetéseket vont le ebből a törzsanyagból.
Ám a 215 oldalas dolgozatában nincs 30-35 oldalnyi következtetés. Az olimpiai programok bemutatása a röplabdázás jellemzésével a 208. oldalon ér véget, majd a következő oldalon kezdődik „Az olimpiai program reviziója (sic!) 1972-1988 között” című fejezet, amely az első összefoglaló, véleményeket is kifejtő rész. A 211. oldalon kezdődik a „Következtetések” fejezet, amely egyetlen oldalt tesz ki.
Végül „A jövö (sic!) olimpiai programja” következik a 212. és a 214. oldal között, ami után már csak pár oldalnyi táblázat és grafikon, illetve a másfél oldalas, 21 tételt tartalmazó szakirodalom-jegyzék olvasható. Schmitt a rádiós interjújában azt mondta, itt elsőként tüntette fel Nikolaj Georgiev művét. Ez valóban így van – ezt a hvg.hu-n megjelent, az ügyet feldolgozó cikk is kiemelte –, de a címét nem franciául, hanem magyar fordításban adta meg (holott a kötet nincs magyarra fordítva), ráadásul Georgiev 1987-es munkájának kiadási helyéül Lausanne helyett Bulgáriát jelölte meg.
Ugyanakkor a Schmitt által „törzsanyagnak” nevezett rész, az olimpiai program elemzése is nagyrészt a Georgiev-mű lefordítása, idézőjelek nélküli átvétele. Bár az adatok, évszámok valóban hozzáférhetők a különféle nyilvános jegyzőkönyvekből – mint ahogy a bolgár kutató is ezekből dolgozott –, Schmitt még az egyes szófordulatokat is átvette Georgievtől.
Átvett következtetések
Schmitt ugyan saját szellemi termékeként határozza meg disszertációja „következtetéseit”, ám a köztársasági elnök állítása nem felel meg a valóságnak. Továbbá az 1992-es doktori disszertációban Schmitt állításával ellentétben nincs 30-35 oldalnyi következetés, a három fejezet legfeljebb hat oldalt – a 209. és a 214. oldal közötti rész – tesz ki.
Ebből „Az olimpiai program reviziója 1972-1988 között” című rész, illetve a „Következtetések” viszont szinte szó szerint megegyeznek Georgiev „Revision du programme olympique des Jeux Olympiques de 1972 à 1988”, illetve „Conclusion” című fejezeteivel. Ugyanazokat az adatokat, statisztikákat, százalékokat emeli ki, ugyanazokat a sportágakat választja ki, és amikor állításokat, következtetéseket, észrevételeket fogalmaz meg, akkor is szinte szó szerint lefordítja a bolgár sportkutató álláspontját.
Így Georgievhez hasonlóan úgy gondolja, „pozitív jellemzője az időszaknak az is, hogy a nagy tradiciójú (sic!) sportágakban a program stabilitást mutat” (a bolgár kutatónál: „Un autre trait caractéristique et positif est celui, que dans une série de sports de vieille traditions olympiques, le programme accuse un stabilité”).
A „Következtetések”-ben leszögezi, hogy „A Nemzetközi Olimpiai Bizottság az olimpiai programot tekintve a kor változásainak megfelelően halad. A programnak az új század kihívásainak is eleget kell tennie” (Georgievnél ugyanez: „Le Comité International Olympique, en ce qui concerne le programme, évolue avec le temps. Le programme, adopté aux exigences de notre époque, devrait constituer un pas décisif pour affronter avec la taille et les moyens qu’il faut, les défis du nouveau siècle, qui est déjà au seuil du Mouvement Olympique”). „Az olimpiai program reviziójában” még idézőjeles kifejezést is átvett a bolgár kutatótól: „minden kategóriában” – „toutes catégories”. (A két szöveg teljes összehasonlítását az alábbi képre kattintva lehet megnézni.)
A „Következtetések”-ben megfogalmazott 7 pontból álló „néhány javaslat” – amely egy oldalas terjedelmű – pedig a „Conclusion”, a Georgiev által megfogalmazott észrevételek fordítása azzal a különbséggel, hogy a bolgár sportkutató javaslatait 8 pontban adta közre 1987-ben.
Dopping dióhéjban
Az államfő a szerdai interjújában azt is leszögezte, hogy lehetett új tudományos eredményekre jutni az újkori olimpiai játékok programjának elemzésével, hiszen akkoriban egyre nőtt a televízió befolyásoló szerepe, nagyon erősen megjelent a sporttudomány, a dopping, a sport „elüzletiesedése”.
Mint a hvg.hu-n megjelent, a doktori disszertációval kapcsolatos súlyos plágiumgyanút megfogalmazó cikkből kiderült, Schmitt 215 oldalas disszertációjából 35 oldal (az olimpiai mozgalom bemutatása, a televízió, illetve a gazdasági tényezők szerepe, végül a jövő olimpiai programja, illetve néhol egy-egy beszúrt megjegyzés) – nem a bolgár kutató köteteiből való átvétel.
Ezekben a részekben viszont alig esik szó a doppingról: „A jövö olimpiai programja” című részben mindössze egy bekezdés erejéig foglalkozik a kérdéssel. „Várhatóan hatással lesz a jövő programjára a dopping elleni folyamatos küzdelem. Amennyiben néhány sportág nem lesz képes megoldani a versenyek doppingmentes tisztaságát, minden bizonnyal lekerülnek majd a programról, hogy helyüket átadják olyan sportoknak, melyekben a teljesítmény manipulációjára nincs lehetőség” – olvasható a 213. oldal alján Schmitt teljesítménynövelőkről szóló észrevétele.
Zavaros emlékek
Ellentmondásokat lehet felfedezni a kisdoktori disszertáció keletkezéséről Schmitt Pál korábbi nyilatkozata, a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) múlt csütörtöki közleménye és az államfő szerdai interjúja között.
Kő András sportújságírónak a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) akkori elnöke – a 2005-ben megjelent Vendégségben: Schmitt Pál című könyvben – korábban azt mondta, hogy „amikor anyuka meghalt, megfogadtam, hogy doktori címet szerzek. »Minden szép, minden jó körülötted – mondta egyszer –, de úgy szeretném, ha dr. Schmitt Pál lennél.« Egyik fülemen bement, a másikon kijött. Gondoltam, ez úgyis lehetetlen, nekem sohasem lesz rá időm. De amikor meghalt, eldöntöttem, hogy le fogok doktorálni”. A KEH közleményében azt írta, Georgiev és Schmitt ismerték egymást, közösen kutattak, és ebben az időszakban több „résztéma megtárgyalása során együttműködtek”.
Csakhogy Schmitt édesanyja – a Vendégségben: Schmitt Pál című könyv szerint – 1990 augusztusában halt meg, Georgiev pedig három évvel korábban, 1987-ben zárta le kutatásait és készült el tanulmányával. A rádióban az államfő már azt mondta, jól ismerte a bolgár sportvezetőt, és vele is közölte, szeretne írni egy kisdoktorit, amelynek "Nikolaj Georgiev akkor nagyon örült". Tehát ha a Kő Andrásnak mondottak és a rádióban elhangzottak fedik egymást, akkor Schmitt csak 1990 második felében kereshette meg Georgievet, amikor a bolgár szakember már rég lezárta a kutatásait és beadta a svájci könyvtárba a művét - tehát ha a Schmitt által korábban és szerdán mondottak megfelelnek a valóságnak, akkor semmiképpen nem kutathatott együtt Georgievvel.
A hvg.hu múlt csütörtökön megkereste a bolgár sportkutató lányát, aki azt mondta, kizárt, hogy édesapja társszerzőként dolgozott volna Schmitt Pállal úgy, hogy nem tünteti fel a nevét a munkáiban. Georgiev egyik társszerzője, Hristo Meranzov pedig úgy nyilatkozott a hvg.hu-nak: a bolgár kutató jó barátja volt, és soha nem említette, hogy Schmitt Pállal közös kutatáson dolgoznának, illetve azt sem, hogy Schmitt engedélyt kért volna tőle/tőlük, hogy bármilyen saját kutatáshoz felhasználhasson az ő tanulmányaikból.
Az államfő a szerdai rádió-interjújában reagált Malina Georgiev állításaira is, azt hangsúlyozva, hogy „a kérdés feltevésében volt a hiba, mert ha valaki megkérdezi ezt a kisasszonyt, (...) akkor az pontosan visszaidézi, hogy (..) igenis együttműködtünk, mert ő segítette az én munkámat” – közös kutatásról itt már nem esett szó, és Schmitt az (ezek szerint egyoldalú) együttműködés mikéntjéről, a kapott segítség mibenlétéről nem árult el részleteket.
