Két dolgot tehet az ellenzék: nagy tömeget visz az utcára, vagy valamivel nagyot durrant - sommázott lapunknak Kiszelly Zoltán politológus azzal kapcsolatban, hogy készülhetnek-e az ellenzéki politikusok a szimbolikus aktusokon túl karakteresebb fellépésre az április 18-i szavazás, illetve a 25-i aláírás alkalmából. Bármit is csinálnak, az csupán már szimbolikus - véli az elemző -, így arra nem is számít, hogy meglepő aktivitással állna elő bármelyik ellenzéki párt április 18-án vagy 25-én. „A sajtószabadságért szervezett március 1-i tüntetésen megjelent több tízezer ember látványa azt sugallta a politikusoknak, hogy az emberek mozgósíthatóak, bár ez esetben egyértelműen civil kezdeményezésről volt szó. Ráadásul az is valószínű, hogy az alkotmány nem az a dolog, amivel az utcára lehet vinni a többséget” - teszi hozzá az elemző.

Túry Gergely

Kiszelly szerint ráadásul az ellenzék által bejelentett, különböző napokra és időpontokra szóló demonstrációk is utalnak az ellenzék megosztottságára. „Az MSZP például április 18-án menne a Parlament előtti Alkotmány utcára, míg a Gyurcsány Ferenchez kötődő Demokratikus Charta 16-án, a Battyhány-örökmécsesnél tüntet.” Az LMP sem közösködik: ők vasárnap, vagyis 17-én tiltakoznak a belvárosi Vörösmarty téren. „A helyszínválasztások is azt mutatják, hogy nem várnak hatalmas tömeget” - véli Kiszelly, aki szerint esetleg azzal tehetik hangosabbá az üzenetüket, ha nagy neveket, Magyarországon vagy Európa-szerte ismert arcokat hívnak meg a demonstrációkra. „Ezek már szimbolikus aktusok, hiszen nyilvánvaló, hogy nem tudják sem a szavazást, sem az aláírást befolyásolni. Ugyanakkor az még kérdés, hogy a tervek szerint április 15-én nyilvánosságra kerülő konvergenciaprogram felülírja-e majd a közjogi kérdéseket, s az ellenzék kommunikációja az alkotmány felől a gazdasági kérdések felé fordul-e majd” - magyarázza Kiszelly Zoltán, hozzátéve: úgy tűnik, hogy az alkotmányozással kapcsolatos kritikákból már sokkal többet nem tudnak kihozni az ellenzéki pártok.

Most nincs választási helyzet, nem kell élesben bizonyítani, így az MSZP-s és chartás tüntetéseknek is leginkább a szocialista házibajnokságban lehet majd jelentősége - egészíti ki a demonstrációk lehetséges tétjét a politológus. „Ezek a tüntetések azonban valószínűleg nem lesznek katartikusak, nem jelentenek majd aha-élményt, ráadásul az ellenzéknek arra is ügyelnie kell, hogy a kormány ennek kapcsán ne a megosztottságát lovagolja meg” - teszi még hozzá.

Stiller Ákos

Az ellenzéknek ki kell aknáznia a jelenlegi helyzetet, de egyelőre nehéz megjósolni, hogy a néhány demonstráción túl mivel készülhetnek még - ez Győri Gábor politológus véleménye. Az egyik legnyilvánvalóbb kommunikációs fogás szerinte az lehet, amit eddig is hangsúlyoztak az ellenzéki politikusok, nevezetesen az, hogy ez a Fidesz alkotmánya.

„Ezt az alaptörvény aláírásáig mindenképpen artikulálhatják. Azt követően, bár vélhetően még hetekig téma marad, attól függően húzhatják elő újra, hogy egyes döntések, történések mennyiben kapcsolódnak az új alkotmányhoz” - magyarázta Győri Gábor, aki ugyanakkor azt is hangsúlyozza: akkor lesz értelme ezt időről-időre elővenni, ha olyan döntések születnek, amelyek érintik az emberek mindennapjait, egyéb esetben ugyanis nehéz lesz olyan üzenetet megfogalmazni, amely sokakat érdekel. „A jövőben ez - legalábbis a jelenlegi ismeretink szerint - arra lesz elég, hogy hangolja a közvéleményt” - fogalmaz a politológus.

Stiller Ákos

Az alkotmányozási folyamattal kapcsolatban az ellenzéki pártok egy dolgot tudtak egyértelművé tenni: nem tetszik nekik, ami történik, ugyanakkor közös fellépésre részükről nem került sor, s vélhetően a 18-i, illetve 25-i aktus sem írja ezt majd felül. Kérdés, hogy mire mehet egy megosztott ellenzék a maga tüntetéseivel. „Véleményem szerint így többen fognak részt venni a demonstrációkon, mintha egységesen léptek volna fel a pártok. Az LMP szimpatizánsai ugyanis biztosan nem akartak volna a szocialistákkal közösen utcára menni”. Az elemző azt is hozzáteszi: a civilek valószínűleg nagyobb tömegeket tudnának mozgósítani, de egyrészt nem valószínű, hogy az alkotmányozás a médiatörvényhez hasonló embertömeget tudna az utcára vinni, másrészt a pártok nem vonulhatnak ki a hivatásos politikából, így ez sem lehetne számukra logikus és eredményes lépés.