Európa egy középkori térképen. Belül tágasabb

Az „utolsó utáni” akadálya is elhárult a schengeni övezet december végi bővítésének, miután az Európai Parlament (EP) november 15-ei plenáris ülése rábólintott. Előtte a tagállamok képviselőit tömörítő munkacsoport egyhangúlag jóváhagyta a csatlakozó országokra kiterjesztett SIS-1 (schengeni információs rendszer) számítógépes rendszer próbaüzemelésének eredményeit. Így a schengeni megállapodásban részt vevő 13 régi és a 2004 májusában csatlakozott új EU-tagállamok között – Ciprus kivételével – december 20-án éjféltől megszűnhet a személyek ellenőrzése a belső szárazföldi és vízi határokon. A belső légi határoknál az ellenőrzések eltörlését – a tavaszi menetrendváltozáshoz igazodva – március 29-étől kell alkalmazni. Az „utolsó utáni utolsó”, magyarán végső politikai döntés a bel- és igazságügyi miniszteri tanács december eleji ülésére vár.

A téli napfordulón, december 21-én tehát arra ébred az ország, hogy tagjai vagyunk a schengeni övezetnek. Ezzel nem csupán a javak áramolhatnak szabadon az unió államai között, hanem a személyek, így mi magunk is. Legalább személyit azonban vigyünk magunkkal, ha átlépjük a határt, mert „mélységi ellenőrzésre” azért még számíthatunk.

Az uniós csatlakozáshoz képest rövid idő alatt jutottuk ugyan be a schengeni övezetbe, az út azonban egyáltalán nem volt sima. Látszólag az unió régebbi tagállamai szorgalmazták az integrációt, hiszen azzal, hogy az 1999-es amszterdami szerződéssel a schengeni vívmányokat beemelték az EU intézményi és jogi kereteibe, az újak pedig a csatlakozással arra is kötelezettséget vállaltak, hogy belépnek az övezetbe. Ám számos régi tagállam, elsősorban Ausztria, Németország, Luxemburg és Hollandia megpróbálta halogatni az eredetileg 2007 elejére, majd 2007 őszére tervezett belső határbontást. Nem Magyarország miatt.

Az EU kelet-európai külső határainak 15 százalékáért felelős hazánk ugyanis jó tanulónak bizonyult: az uniós belügyminiszterek tanácsa szerint a magyar határrendészet szervezete takarékos és funkcionális, személyzete hozzáértő. A SIS minden határszakaszon jól működik, a kiképzés megfelelő, ám a tanács szerint az adatbázisok kezelését még nem árt gyakorolni. A Külügyminisztériumtól megtudtuk: a vízumkiadást a belgrádi és kijevi külképviseleten, míg a magyar hatóságok SIS-1-jártasságát Záhonyban, Röszkén és Ferihegyen tesztelték, és nem elsősorban az operátorokkal volt a gond, hanem hogy a rendszer többször is lefagyott. Az SIS-ben a tagállamokban körözött bűnözők, eltűnt személyek, elveszett vagy ellopott tárgyak adatait tartják nyilván. A schengeni övezetet bővítő országoknak kapóra jött, hogy a – legfeljebb 18 tagállam kiszolgálására méretezett SIS-1-et felváltó, nagyobb kapacitású – SIS-2 rendszer kiépítése nem haladt zökkenőmentesen, márpedig az új tagállamok belépését ettől tették függővé. Végül tavaly ősszel született az a portugál mentő ötlet, hogy a SIS-1 feltuningolásával teremtsék meg a bővítés technikai-műszaki feltételeit. A biometrikus azonosítókat is nyilvántartó vízuminformációs rendszerrel, a VIS-sel összekapcsolható SIS-2 jövő decemberre halasztott üzembe helyezése egyébként máris csúszik: bár hivatalos módosítás egyelőre nincs, uniós berkekben három-hat hónapos késésről beszélnek – értesült a HVG brüsszeli tudósítója. A Külügyminisztériumban nem tudtak választ adni, hogy mekkora lesz a csúszás.

Az EP-jelentés indoklása a vízumkiállítással kapcsolatos kisebb hiányosságokról, illetve ajánlásokról is említést tesz. A szakértők szóvá tették a személyes elbeszélgetéseknek a kérelmekhez viszonyított kis számát, és meglepő módon – összevetve, hogy mennyi európai bírálat éri az Egyesült Államok „túlságosan szigorú és ésszerűtlen” vízumkiadási gyakorlatát – az alacsony elutasítási arányt.

Magyarország és a másik nyolc, a schengeni övezethez csatlakozó állam számára pénzalapot különített el az unió. A Schengen Alapból országunknak 165 millió euró (körülbelül 43 milliárd forint) – a második legtöbb – jutott, amelyhez a kormány további 36 millió euró (közel 10 milliárd forint) önrészt biztosít – ez gyakorlatilag az uniós támogatáshoz kapcsolódó áfát jelenti. A Schengen Alap 90 millió eurót a külső határ őrizetének fejlesztésére, 31 milliót a határellenőrzéshez szükséges informatikára, 32 milliót az ország területén belül végrehajtandó mélységi ellenőrzésekhez szükséges járművekre, mobil kommunikációs és informatikai eszközökre, 4 milliót a határon átnyúló bűnözés elleni védelem erősítésére, míg 8 milliót a program lebonyolításának költségeire fordíthatott. Az uniós csatlakozásunk óta eltelt három és fél évben egyedül a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) több mint 24 millió eurót kapott arra, hogy beszerezze a szükséges eszközöket, korszerűsítse nyilvántartási rendszerét, valamint felújítsa a horvát, a szerb, a román és az ukrán határszakasz átkelőit – tudta meg a hvg.hu Sipos Jenőtől, a főhatóság szóvivőjétől.

A beszerzések közül a legnevezetesebb a három vízágyúé, amelyekért összesen 315 milliót fizetett a kormány, s megvételüket az ellenzéki sajtó által kérdőre vont Bajnai Gordon miniszter nem rendészeti, hanem migrációs problémákkal indokolta. „A rendőrség úgy ítélte meg, azzal, hogy Magyarország az EU határán van, adódhat olyan helyzet, hogy menekülttáborokban vagy bizonyos közlekedési csomópontokon tömeges helyzeteket kell kezelni” – mondta a miniszter. Az ellenzék össztüze ellenére egyelőre nem látni, hogy – mint azt a fideszes Pelczné dr. Gáll Ildikó előrevetítette – valóban vissza kellene fizetni az uniónak a vízágyúkra kiadott pénzt.

© Európai Bizottság

A schengeni övezethez csatlakozással kapcsolatban a legtöbbet emlegetett kifejezés az országon belüli „mélységi ellenőrzés”, ami a határellenőrzést felváltó belső revíziót jelenti. A határtól nyolcvan kilométeren belül mozgó ellenőrzési pontokat létesítenek, amelyek alaphivatása a forgalom megfigyelése. Emellett szúrópróbaszerűen bárkit ellenőrizhetnek. „Ilyen kontroll már öt éve létezik” – tudtuk meg Orodán Sándortól, az év végén a rendőrségbe beolvadó határőrség szóvivőjétől. Korábban ezt „mélységi integrációs ellenőrzési rendszernek” nevezték, és számos főhatóság, a határőrség, arendőrség, a VPOP, az adóhivatal stb. munkatársai vettek, vesznek benne részt.

A schengeni határellenőrzési kódex (shk) kimondja, hogy a kontrollnak ez a formája nem lehet azonos a határellenőrzéssel. Csak szúrópróbaszerűen, nem általánosan végezhető: a magyar hatóságok nem tehetik meg, hogy az osztrák határtól, mondjuk, harminc kilométerre minden román vagy szerb rendszámú gépjárművet feltartóztassanak.  

Sipos Jenő, a VPOP szóvivője is hangsúlyozza, hogy efféle ellenőrzések idáig is voltak, csak most a számuk megnő. Példaként említette, hogy a jövedéki ellenőrzés elsősorban a román határszakaszra összpontosul, mert Románia idei uniós csatlakozása óta tapasztalataik szerint ezen a részen a legtöbb a probléma.

Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság alapító elnöke úgy véli, megvan a veszélye annak, hogy a magyar hatóságok nem teljesen Schengen szellemében járnak el, és szükségtelenül fogják vegzálni a „harmadik országból érkezőket”. Kőszeg szerint ugyanis ennek jelentős hagyományai vannak a magyar rendészeti kultúrában, és példa nélküli az is, hogy rendőreink lényegében minden megkötés nélkül bárkit bármikor igazoltathatnak. A jogvédő azt sem tekinti kedvező előjelnek, hogy Schengen kapcsán a hivatalosságok feltűnően sokat emlegetik az illegális migrációt, miközben az eltörpül a többi uniós államba történő beáramlástól. A Külügyminisztériumban is megerősítettek a hvg.hu-nak, hogy december 21. után sem nem nő az illegális migráció kockázata.

Románia uniós csatlakozása pozitív fejleményének tekinti Kőszeg, hogy harmadára csökkent a határtól való visszafordítások aránya. „Ez is csak azt bizonyítja, hogy a magyar hatóságok szükségtelenül szigorúan jártak el korábban a román állampolgárokkal” – mondta lapunknak Kőszeg.

A schengeni integrációval együtt megszűnik az önálló magyar határőrség. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz tartozó fegyveres testületnek jelenleg 10,5 ezer munkatársa van, mindegyiküknek állást ajánlanak a rendőrségnél, és – bár hivatalosan erre vonatkozóan még becslés sem jelent meg – sejthetően kétezer fővel csökkenhet a jelenlegi állomány. Többen az idén még kedvezőbb szabályokat kihasználva nyugdíjba vonulnak, mások pedig biztosan nem fogadják majd el az új vezetés által felkínált, de nem az előző beosztásuknak megfelelő állást. Ez onnan is sejthető, hogy a rendőrség állománya ma 37 ezer fő körül van, s jövőre 45 ezer főre tervezik a létszámot.

Sipos Jenő, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának (VPOP) szóvivője szerint december 21-éig megtörténik az akadálymentesítés első szakasza, leszerelik a kapukat, sorompókat, eltüntetik a járdaszigeteket. Magyarországon fura mód nem a határőrség, hanem a VPOP kezelésében vannak a határátkelők, és a főhatóság még júliusban közbeszerzést írt ki a szlovén, az osztrák és a szlovák határszakaszon található 26 átkelőhelyen az „akadálymentes áthaladás feltételeit biztosító forgalmai rend bevezetéséhez” szükséges forgalomtechnikai tervek elkészítésére, a „meglévő magasépítési létesítmények”, azaz a kezelőépületek, fülkék, védőtetők stb. elbontás nélküli átalakításának terveire. Tehát a sajtóban megjelentekkel szemben a november 30-án záruló pályázat nem az épületek hasznosításáról szól, hanem csupán az új állapot tervezéséről. A felszabaduló létesítmények újrahasznosításáról majd minden bizonnyal a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. dönt, amelyhez átkerülnek a feleslegessé váló építmények. Sipos úgy véli, önkormányzatok és cégek is fognak pályázni a volt határállomásokra, amelyeket a legvalószínűbb, hogy logisztikai bázisokká vagy találkozási pontokká alakítanak át.

A jelentkezők eltökéltségét csökkentheti: a régi határátkelőknek továbbra is alkalmasnak kell maradniuk arra, hogy bármikor ideiglenesen visszaállíthassák őket. A schengeni egyezmény ugyanis lehetővé teszi, hogy rendkívüli helyzetben a tagállam átmeneti ideig – fő szabályként 30 napig – újra működtethesse a határellenőrzési rendszerét. Így tett Ausztria is, amely jövő nyáron, a Svájccal együtt rendezett labdarúgó Európa-bajnokság idején újra maga őrzi majd határait, így a magyart is.

A schengeni integrációval megváltoznak a határon túli magyarokra vonatkozó beutazási szabályok is. Az unió, illetve Szerbia és Ukrajna vízumkönnyítési megállapodást kötött, ennek köszönhetően 60-ról 35 euróra csökkent az uniós vízum a szerb és ukrán állampolgároknak. Kutatók, tanárok, diákok, betegek, fogyatékosok és újságírók ingyenes vízumot kapnak. A vízum elbírálásához kevesebb dokumentumot kell csatolni, mint más harmadik országok polgárainak, és a külképviseleteknek rövid határidőn belül kell dönteniük. Emellett Magyarország és Ukrajna kishatárforgalmi egyezményt is életbe léptetett, amely a határ mögötti 50 km-es sávban legkevesebb három éve helyben élőknek lényegében szabad átjárást biztosít: hat hónapon belül három hónapot tartózkodhatnak a szomszédos ország területén, igaz, csak az 50 km-es sávon belül.

Szerbiával is készült volna hasonló egyezmény, de a vajdasági magyarok ezt ellenezték, mert míg az ukrajnai magyarok 90 százaléka a határ mellett lakik, Szerbiában jóval többen élnek a határtól messzebb. Márpedig a vajdasági érdekvédők úgy gondolják, szükségtelenül osztaná meg lakóhely szerint a magyar közösséget a kishatármenti átkelés. Emellett attól is félnek, hogy a kedvezményes határátlépési lehetőség tovább rontaná az etnikai arányokat, mert újabb szerb beköltözési hullámot gerjesztene.

„Tévedés, hogy az uniós integrációnk rontja az anyaország és a szomszédos magyar közösségek kapcsolatát, éppen az ellenkezője igaz: a csatlakozás sokkal többet tett a magyar-magyar közeledés érdekében, mint az úgynevezett 'magyarságpolitika'” – mondja Kőszeg Ferenc jogvédő. Idén változtak meg az idegenrendészeti rendelkezések is, amelyek most már lehetővé teszik, hogy magyarországi párjával megszorító feltételek nélkül élhessen együtt román állampolgárságú házastársa, sőt hogy velük lehessen, mondjuk, az ő székelyföldi apja és anyja is.