Lélektani hadviselésbe fordult a harmadik Magyar Köztársaság harmadik elnökének megválasztását megelőző kampány. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy hétvégi tévéinterjúban például azzal a "sejtetéssel" próbálta jobb belátásra bírni - az MSZP jelöltje, Szili Katalin melletti voksolásra presszionálni - a koalíciós partner SZDSZ képviselőit, hogy előre nem látható következményekkel járna, s megterhelné a közös kormányzást, ha a liberálisok miatt az ellenzéki pártok által támogatott Sólyom László kerülne az államfői székbe.

Szocialista körökben közben még hétfőn reggel is listázták, kik azok a képviselők, akik "megvannak" - azaz biztosan Szilire szavaznának -, és kiket lehetne megdolgozni, hogy a június 6-7-ei elnökválasztásig "átálljanak". A névsort azonban hétfő estére már akár újra is lehetett volna írni: az SZDSZ országgyűlésiképviselő-csoportja napközben ugyanis úgy döntött, tagjai nem vesznek részt a jövő heti voksoláson, mert elfogadhatatlan számukra, hogy nincs lehetőség nemmel szavazni (korábban Béki Gabriella, Mécs Imre, Wekler Ferenc jelezte, hogy Szilire szavazna, Fodor Gábor, Eörsi Mátyás és Horn Gábor viszont nyilatkozatai alapján Sólyom-pártinak tűnt). Az SZDSZ "vétójára" azután került sor, hogy az ügyrendi bizottság múlt szerdai ülésén úgy foglalt állást, a szavazatok összesítésénél csak az érvényes támogató voksok számítanak (HVG, 2005. május 28.), így viszont a szabaddemokraták nem tudnák kifejezésre juttatni: Szilit ugyan nem támogatják, de az ellenzék jelöltjére sem akarnak szavazni.

Gesztuspolitika © Túry Gergely

Telt ház, vagyis valamennyi képviselő jelenléte esetén 16 Szilit támogató többletvoksra lenne szüksége az MSZP-nek ahhoz, hogy saját képviselői, illetve az átszavazók közös erővel pajzsra emeljék az Országgyűlés jelenlegi elnökét. A szabaddemokraták kollektív távolmaradása esetén azonban papírforma szerint már csak minimális az esélye a kormánypárti jelölt befutásának. Ez esetben ugyanis már 184 "igen" is elegendő a boldoguláshoz. Az MSZP-nek jelenleg 178 képviselője van, a Fidesz-MPSZ és az MDF közösen 177 honatyát tud felmutatni, a 11 független képviselő közül nyolc egykori MDF-es szinte biztosan az ellenzékkel tart, s a többi "szabad vegyértékű" képviselő közül csak az exfideszes Körömi Attila jelezte, hogy Sólyom ellen voksolna.

A szocialisták emberhalászata már az SZDSZ-es vétó előtt sem állt meg a koalíció-ellenzék határánál, a szabaddemokraták félreállásával azonban a merítési lehetőségek igencsak beszűkültek. Mindenesetre néhány jószolgálati akció keretében a szocialisták a héten még több fideszes honatyát is megkörnyékeznének, elsősorban olyanokat, akiket a pártjuk nem akar indítani a 2006-os országgyűlési választásokon, következésképp nincs is mit veszíteniük azzal, ha a hétfő óta hivatalosan is az ellenzék jelöltjének számító Sólyom László helyett Szilit támogatnák. Ugyanakkor mintha saját képviselőivel szemben is bizalmatlan volna az MSZP vezetése, aminek az az egyik oka, hogy a szocialista képviselők kezét elvben megkötő pártkongresszus sem állt ki egységesen Szili mellett (HVG, 2005. április 23.). Ezért is fogalmazódott meg kimondatlan elvárásként a szocialista frakcióban, hogy a Szili jelöléséhez szükséges ajánlást a képviselőcsoport valamennyi tagjának alá kell írnia (holott a jelöléshez ötven támogató képviselő is elegendő).

Az MSZP államfőjelölő kongresszusán. Tudnak valamit? © Túry Gergely

Nem kisebb a belső nyomás persze a Fidesz-MPSZ képviselőin sem. Bár a Sólyom jelölését jóváhagyó hétfő délelőtti frakcióülés után csak mintegy hetven fideszes képviselő írta alá az egykori AB-elnök indításához szükséges ajánló ívet (amihez a nyolc MDF-es honatya is csatlakozott), ennek Áder János frakcióvezető közlése szerint csak az idő rövidsége - a jelölés lezárása - volt az oka. Amiben nincs is miért kételkedni: a jelölésnél a Fidesz demonstratíve alighanem éppúgy csatasorba tudta volna állítani képviselőit, mint riválisa. Orbán Viktor pártjában azonban inkább úgy gondolkodtak, bőven elegendő az is, ha az egységes fellépésre a választáson, annak is különösen a harmadik - a voksolás kimenetelét egyszerű többséggel is eldöntő - fordulójában kerül sor. Az pedig nem baj, ha az MSZP álomba ringatja magát.

A következő napok mindenesetre a Fideszben is annak a tudatosításáról szólnak, hogy az ellenzéki jelölt győzelmének önmagán is túlmutató, stratégiai jelentősége van. Szili esetleges "megbuktatására", mint egyfajta előrehozott választási győzelemre tekintenek a jobboldalon, úgy értelmezve, hogy egy ilyen fejleménnyel a tavalyi - az ellenzék győzelmével zárult - európai parlamenti (EP) választások után immár másodszor vennének revánsot a 2002-es választások nyomán hatalomra került kormánypártokon. És ahogyan az EP-választások is meglehetős zavart keltettek a koalíciós pártok soraiban, úgy Sólyom esetleges befutása kapcsán is arra számítanak az ellenzék soraiban, hogy egy megosztott pártban jelentősen romlanak majd Orbánnal szemben Gyurcsány újbóli kormányfőjelöltté válási esélyei. Így nemcsak a magyarországi államfőválasztások történetében lenne páratlan ellenzéki fegyvertény Sólyom köztársasági elnökké választása, de ez jelentené az utolsó szeget is, amit az ellenzék a koalíció koporsójába ver.

Kétségessé teheti ugyanakkor még a parlamenti voksolás kimenetelét, hogy az eddigi munkássága alapján meglehetősen szuverén egyéniségként ismert Sólyom a 2006-os országgyűlési választáson elért ellenzéki győzelem esetén az egyik legerősebb alkotmányos féke lehetne egy esetleges második Fidesz-kormány hatalmi törekvéseinek. Ez a veszély pedig az ellenzékből többeket is átszavazásra vagy legalábbis a szavazástól való távolmaradásra késztethet. Így, miközben a Fidesz-MPSZ rövid távú érdeke Szili államfővé választása ellen szól, hosszabb távon valószínűleg jobban jönne a pártnak, ha a Sándor-palotából augusztusban kiköltöző Mádl Ferencet mégis a puhább, gesztuspolitizálásra hajlamos szocialista házelnök váltaná. Azt, hogy Sólyomot nem igazán jó szívvel jelölte a Fidesz-MPSZ, jelezni látszik, hogy még a párt által szervezett szimpátiaszavazás után is több napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az elnökség belássa: jobban jár, ha a Védegylet favoritját támogatja, mint ha mást. "Pártpozicionálási" szempontból viszont a Fidesz számára sem volt mellékes, hogy a következő köztársasági elnököt melyik tömörüléshez köti a közvélemény.

Kuncze Gábor sminkel. Mély barázdák © Vörös Szilárd

Utóbbi szempontból az SZDSZ már mindenképpen az egyik fő vesztese az államfő-választási csatározásoknak. Miközben koalíciós partnerével súlyos konfliktusba került, elmulasztotta, hogy olyan pártként jelenjen meg a szavazók előtt, amely nem kizárólag a szocialisták irányában koalícióképes. "Királycsináló" szerepét a párt az önként vállalt szavazási absztinencia miatt, úgy tűnik, végképp elvesztette-eljátszotta. Képviselői már csak abban reménykedhetnek, hogy az első forduló után - főként ha Sólyom nyerésre áll - megegyezhetnek a szocialistákkal egy új, immáron közös jelöltről. A szavazástól való távolmaradás ugyanis "csak a két jelölt ismeretében vonatkozik mind a három fordulóra" - hangoztatta Kuncze Gábor pártelnök a frakciódöntés után. Kedden tovább puhult az SZDSZ-es álláspont: Kuncze azt is kilátásba helyezte, alkalomadtán némelyek esetleg egyéni felmentéssel mégiscsak szavazhatnának a Szili-Sólyom párharcban.

Egyáltalán nem volt törvényszerű, hogy az SZDSZ ilyen zsákutcába manőverezze magát. Annak az öt kritériumnak például, amit az SZDSZ ügyvivői testülete egy lehetséges köztársasági elnökkel szemben még májusban megfogalmazott (a jelölt ne legyen vezető pártpolitikus, korábbi munkássága bizonyítsa, hogy méltó a posztra, legyen mértéktartó személyiség, ne kérdőjelezze meg az állam világnézeti semlegességét, és lehetőleg mindkét politikai oldalnak elfogadható legyen), egy "Sólyom László-szerű" köztársasági elnök mindenképpen megfelelni látszik. Ezért is biztatta a szabaddemokratákat Sólyom támogatására a múlt hét végén neves személyiségekből álló közszereplők egy csoportja. Az aláírók - köztük Hankiss Elemér, György Péter, Szikinger István - arra figyelmeztették a liberálisokat: a rendszerváltás politikai programjában megfogalmazott demokratikus elveiket tagadják meg, ha a köztársaságielnök-választásban a politikai zsákmányszerzés logikája mentén tervezik meg lépéseiket. Halmai Gábor alkotmányjogász ennél is tovább ment, amikor a Méltányosság Politikaelemző Kör múlt heti vitáján az SZDSZ-es politikusok őszinteségének hiányával magyarázta a történteket. Az egyébként Sólyom-tanítvány, liberális szemléletű Halmai szerint az SZDSZ vezetőiből hiányzott a bátorság annak kimondásához, hogy Szilit alkalmatlannak tartják az államfői posztra, ezért gyártottak egy olyan ideológiát ("pártpolitikusból nem lehet jó elnök"), amit a világban számos gyakorlati példa megcáfolt már.

Bármilyen eredménnyel zárul is a jövő heti parlamenti szavazás, az már világosan látszik: mindenképpen kihatással lesz a koalíciós kormányzás hátralévő időszakára. Sokat sejtető volt például az a hallgatás, hogy a második szocialista-szabaddemokrata kormány elmúlt hároméves működésének hétvégi értékelésekor a felek feltűnően tartózkodtak az együttműködést érintő vélemények megfogalmazásától. S bár az MSZP "nemzeti" szárnyához sorolt Szili veresége látszólag Gyurcsány pozícióit erősítheti, aki korábban - finoman szólva - maga sem tartozott a házelnök hívei közé, könnyen lehet, hogy egy elkeseredett hangulatban a trend megfordul. A párttagok - mint arra utaló jelek már vannak - vélhetően elsősorban a miniszterelnökön, illetve a Gyurcsány jobbkezének tartott Hiller István pártelnökön kérnék számon, hogy a közös kormányzásban az SZDSZ-nek tett gesztusok ellenére éles helyzetben miért nem tudták "szállítani" a liberális szavazatokat. Aminek egyik konkrét következménye lehet, hogy a kormányfő mégiscsak elengedi az SZDSZ legismertebb minisztere, az oktatási tárcát vezető Magyar Bálint kezét.

DOBSZAY JÁNOS