Valószínűleg az egyetemi katedra és a kutatószobák hűvös magánya jutott volna Sólyom László osztályrészéül, ha nem jön a rendszerváltás. Jogi tanulmányai saját bevallása szerint akkor nyerték el értelmüket, amikor a nyolcvanas években megismerkedett a zöld mozgalmakkal. Nem kereste a lázadás lehetőségét, inkább a lehetőségek találták meg őt: a környezetvédelem és a polgári jog kapcsolatáról írt könyve alapján a Duna Kör vezetői tanácsadónak hívták, és itt szocializálódott ellenzékivé. A Jurta Színházban tartott összejövetelek látogatójaként szinte véletlenül botlott az MDF-be, amelynek első elnökségében is helyet kapott. Az átmenet időszakában következetesen vallotta, hogy a pártállamot szigorúan jogi úton kell megszüntetni; szakértőként vett részt az ellenzéki kerekasztal-tárgyalásokon. "Szép időszak volt, de semmi összefüggésben nincs azzal, hogy ma ki hogyan viselkedik" - mondta utóbb életének erről az időszakáról.

Erős személyiség, aki elveit, érdekeit kész tűzön-vízen át képviselni. Bár az MDF jelölte alkotmánybírónak, ez sem befolyásolta abban, hogy többször is szembemenjen az Antall-kormány politikai érdekeivel. Nevéhez kötődik az első kárpótlási törvény részleges és a Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvény teljes megsemmisítése, de Göncz Árpád államfőnek sem kedvezett. Több kollégájával ellentétben következetesen gyenge köztársasági elnöki hatalmat olvasott ki az alkotmányból. Makacs szerepfelfogására utal, hogy 1993-ban olyan hosszan tépelődött például azon, meglátogathatja-e az Alkotmánybíróság (AB) elnökeként a kórházi ágyán fekvő miniszterelnököt, hogy mire elszánta magát, az orvosok már nem engedték Antall Józsefhez.

Háromszor választották meg az AB elnökének. Elsősorban az ő aktivista hozzáállására vezethető vissza a rendkívül erős alkotmánybírósági hatalom kiépülése Magyarországon. Fő találmánya a "láthatatlan alkotmány", vagyis hogy az alaptörvény szellemiségéből levezethető kritériumok alapján is megítélhető egy döntés alkotmányossága. "Most már alázatosan követjük a magunk által megteremtett precedensrendszert" - nyilatkozta 1997-ben olyan, jogtörténeti jelentőségű határozatokkal a háta mögött, mint a halálbüntetés eltörléséről, az abortuszról vagy az adatvédelemről született AB-ítélet, de részt vett a Bokros-csomag "elkaszálásában" is.

Saját és beosztottai érdekeinek következetes harcosa. AB-elnökként sokat adott például arra, hogy a legmagasabb közjogi méltóságoknak kijáró tisztelet materiálisan is kifejeződésre jusson. Több szolgálati autó állt a rendelkezésére, kijárta, hogy "örökös" állami szolgálati luxuslakást bocsássanak a rendelkezésére, miközben sokáig a legjobban kereső állami vezető volt. Ha ezekről az ügyekről kérdezték, azzal hárított, hogy nem róla, hanem az Alkotmánybíróság tekintélyéről van szó. E kivívott, kikényszerített tekintélyhez igazodó elvárásai voltak önmagával és munkatársaival szemben is. Elnöksége alatt az AB-n például "nem volt szokás sem a dicséret, sem a szidás", a hideg, de szakszerű álláspontok ütköztetését szorgalmazta. Más tekintetben is adott a formákra-formaságokra: a testületi üléseken például csak a magázódást engedte. Miközben magát és bírótársait igyekezett távol tartani a napi sajtóban való megjelenéstől, tudományos publikációiban vagy "nagyinterjúkban" nem rettent vissza a karakteres állásfoglalásoktól. Öt éve ügyvédi talárt öltött: a Nagy és Trócsányi irodában vállalt munkát, de itt is megőrizte arisztokratikus vonásait: ügyfeleket nem képvisel, csak tanácsokat ad. Szakmai tudásával kivívott tekintélye ellenére azonban nem tekintette rangon alulinak, hogy részt vegyen olyan akciókban, mint például a Roosevelt téri faőrség (HVG, 2000. április 22.), s ott volt tavaly a Zengőn is, amikor a bánáti bazsarózsákat kellett védelmezni.

Ismerősei szerint megrögzött idealista. Nagy hatást gyakoroltak rá a 20. század olyan meghatározó teológusai, mint Teilhard de Chardin vagy Karl Rahner. Ezzel a munícióval is felvértezve bárkivel bármikor kész konfrontálódni, ha úgy látja, rövid távú érdekek veszélyeztetik az embert és természetes környezetét, az élővilágot.