Az orvosi keresetekről ugyan jobbára a köpenyzsebbe vándorló hálapénz jut  eszünkbe, úgy fest, a szakemberek kisebb része él csak jól paraszolvenciából. Az orvosok szerint ráadásul már gyógyszeripari cégek is kezdik megspórolni rajtuk a csúszópénzeket.

Az orvosi karrier tíz-tizenkét év lemondással kezdődik, egyes szakterületek esetében pedig a nélkülözés ezt követően is folytatódik – festenek riasztó képet a szakma lapunk által megkérdezett, jellemző módon név nélkül nyilatkozó képviselői. Az orvosképzés első hat évét követő diplomaszerzés ugyanis jóformán csak arra ad jogosultságot, hogy a medikus szakterületet válasszon magának. Az első hat évben nyári szakmai gyakorlaton vesz részt, ezen azonban jórészt adminisztratív teendőket bíznak csupán rá, arról pedig nem is álmodhat, hogy ezért bármilyen ellenszolgáltatásban részesül.

Az orvosi diploma megszerzését és a szakterület-választást követő 3-6 éves tanulmányi időszak egy részét rezidensként ellátó, pótlékokkal együtt bruttó 142 ezer forint jövedelemmel rendelkező orvosnak adózás, járulékfizetés, kamaratagsági és egyéb közterhek levonása után alig több mint nyolcvanezer forint marad a zsebében. (A szakképzés során a gyakornoki fizetésért a szomszédos szakterületeken - manuális szakmák esetén: sebészeten, nőgyógyászaton - is el kell tölteni néhány hónapot.)


Alapbérek és keresetek foglalkozásonként és életkoronként

                          Alapbér (ezer forint)          Kereset (ezer forint)
             Életkor: -30   -40   -50  -55   -56  Ö.*   -30  -40   -50  -55   -56   Ö.* 

Forrás: FEOR
* Ö. = összesítve

A szakvizsga megszerzése után kerülhet olyan helyzetbe, hogy saját pácienseket szerezzen. Ritka ugyanis, hogy a fiatal gyakornoknak idősebb kollégái megengedik, hogy "végigmenedzseljen" egy beteget. Márpedig utóbbi folyamat – azon túlmenően, hogy szakorvosként eleve magasabb, bruttó 198 ezer forintos bruttó bér jár – elvileg magába foglalja azokat a kulcsmozzanatokat is, amelyek során a beteg - hálája jeléül – borítékot csúsztat az orvos zsebébe.  

Az orvostársadalom 7-8 százaléka kap olyan paraszolvenciát, amely a nyugat-európaiéhoz hasonló jövedelmet biztosít neki - mondja Gyenes Géza, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára a hvg.hu-nak. Egy, a ranglétrán türelemmel felfelé araszoló orvos 10-12 évet is eltölthet a szakmában úgy, hogy igazán nem kerül hálapénz közelébe. „Nemrég egy napot töltöttem ügyeletben, ezalatt húsz beteget láttam el ambulánsan, de egyikük sem gondolta úgy, hogy borítékkal jöjjön a kórházba” – próbálja eloszlatni az egyik fiatal orvos azt a hiedelmet, hogy a betegek csak úgy tömködik a pénzt az orvosok zsebébe. 

Ahogyan paraszolvenciától mentes pozíciók, úgy egész szakterületek is léteznek, amelyekbe ilyen úton nem áramlik pluszpénz. Egy doktorival rendelkező, egyetemi adjunktusként tanító kutatóorvos alapilletménye például alig több mint bruttó 190 ezer forint, s abban még csak nem is reménykedhet, hogy hálálkodó betegek vagy gyógyszergyárak egészítik ki keresetét. Tudományos publikációiért pénzt nem várhat, mellékes jövedelme esetleg a térítéses orvosképzésből származhat, óránként 6-8 ezer forintot fizetnek az oktatóknak.

A lakcímre kiszálló mentőorvosok szerencsésebb helyzetben vannak, nekik olykor 500-5000 forint közötti összeget szoktak átnyújtani a rokonok. „A borravalót a nap végén a három-négyfős csapat elosztja, ha tehát valakinek eszébe jutna visszautasítani a felkínált pénzt, akkor a kollégáktól is megvonná azt” – meséli mentős szolgálatvezetőként dolgozó forrásunk, fejenként körülbelül 5-6 ezer forintra saccolva az egy-egy ügyeleti nap során összeszedett hálapénz-bevételt.

A közterületi eseteket ellátó mentős kollégák azonban megint csak nem dőzsölnek a mellékes jövedelmekben, a sürgős helyzetből adódóan ugyanis a pácienseknek és hozzátartozóiknak nem a hálapénzen jár az eszük. Ugyanígy az intenzív osztályon is ritkábbak a pénzt dugdosó betegek: a páciensek bekerülnek oda, majd kikerülnek onnan. 

Megint más a helyzet a magánkórházakkal, ahol minden műtétről számla készül, s a hálapénzt elfogadó, mutyizó orvosokat a tulajdonos nem tűri meg. A szakorvos számla ellenében a beteg által egy műtétért kifizetett pénz körülbelül húsz százalékát kapja meg. Egy 200 ezer forintos epeműtétnél (s az ezért kiszámlázott adóköteles 40 ezer forintnál) tehát kifizetődőbb az orvos számára egy közkórházas beteg, akitől ugyanezt az összeget zsebbe csúsztatva kaphatja meg. Forrásaink szerint a magánkórházak nem próbálnak sokkal többet fizetni alkalmazottaiknak, mint a közkórházak, bár a munkakörülmények értelemszerűen az előbbinél kedvezőbbek.

Kevesebb a para és a konferencia

Még aki részesül paraszolvenciában, az is panaszkodik. A hvg.hu által megkérdezett orvosok szerint „egyre kevesebb a parás beteg”, amelynek – állítják - nem csupán a pénzhiány az oka; szerintük a hálapénzzel rendszeresen foglalkozó média öntudatosabbá hangolta az embereket. „Pénzesebb, jelentős tb-befizetést maga után vonó állásban lévő ismerőseim jogosan érzik rablásnak, ha ezen felül is pénzt várnak tőlük” – mond egy példát a lehetséges okok közül egyik forrásunk, megjegyezve: már a gyógyszercégek sem akarják megkenni annyira az orvosokat, mint korábban.

A gyógyszergyártók már a nyolcvanas években igyekeztek megkörnyékezni az orvosokat - emlékszik vissza egy, az említett időszakot jól ismerő forrásunk. "Elsősorban gyógyszerek kipróbálására kérték fel a szakembereket. Ennek haszonélvezői a gyógyszerek regisztrálását végző klinikák voltak, ezeken belül is elsősorban a professzoroknak sikerült - évente több alkalommal is - elutazni külföldi kongresszusokra" - meséli. A hvg.hu által informális úton felkeresett gyógyszerforgalmazók munkatársai cáfolták, hogy cégük orvoslátogatói csúszópénzzel, értékes ajándékokkal próbálnák meggyőzni az orvosokat. Más forrásból azonban úgy értesültünk: a továbbra is bevett eljárás csupán visszafogottabb és ritkább lett az utóbbi egy-másfél évben.

Az óvatosság nem alaptalan, hiszen egy két évvel ezelőtti miniszteri rendelet kimondja: a gyógyszereket ismertető orvoslátogatók a mindenkori minimálbér 1 százaléká-nál drágább ajándékot nem adhatnak a doktoroknak, s ingyenes gyógyszermintát is csak évente két dobozzal. Konferencia-meghívás estén egy-egy meghívott ellátására maximum 5300 forintot lehetne költeni, míg a receptfelírásban való közvetlen érdekeltség megteremté-sét egyértelműen tiltja a miniszteri rendelet. Bár a hírek szerint az orvosok pihenését szolgáló „konferenciautak” száma valóban megcsappant, egyes gyógyszercégek cserébe szívesen rendelnek különféle „tanulmányokat”, amelyeket azután számla ellenében fizetnek ki a velük jó kapcsolatot ápoló orvosnak.

Hogy pontosan mennyit keres egy orvos, azt nem tudjuk, a KSH által nyilvántartott átlagok ugyanis csak abban az esetben mutatnák a valóságot, ha egy orvosnak csak egy állása lenne – fejti ki lapunknak Mihályi Péter közgazdász. Az egészségügyben dolgozókra azonban általánosan jellemző, hogy több állásuk is van, de hogy pontosan mennyi pénzt visznek haza, arról csak mendemondák, nem pedig megbízható adatok vannak. Az orvostársadalomban az életkor előrehaladtával nő a jövedelem, így egy keresett magyar sebész ötvenéves korára például nettó összegben többet (akár havonta 2-3 millió forintot) is keres, mint egy átlagos amerikai kollégája.

A magyar egészségügyben, különösen a kórházakban feudalizmus van – állítják egybecsengően forrásaink –, amelyben a főnök, az osztályvezető főorvos kezében összpontosul minden jogkör és funkció; ő dönti el: jó vezetőként ezekből leoszt-e valamit kollégáinak, vagy egyeduralkodóként ül rajtuk. A megcsontosodott, hierarchikus rendszer nem sok reménnyel kecsegteti a friss diplomásokat, ám cserébe a fiatalok többsége sem egy hazai kórház ambuláns orvosaként képzeli el életét. A hagyományos karrierút legkézenfekvőbb alternatívájának a magánpraxis látszik: a szakvégzettek egy része egyedül, vagy két-három kollégával összeállva nyit saját rendelőt. Persze ez sem feltétlenül leányálom: ha a magas helyiségbérleti díj és a drága eszközbeszerzés kialakulatlan, szűk betegkörrel párosul, akkor könnyen bedőlhet az üzlet.

A szakrendelésből származó jövedelmet ki is számlázzák az orvosok, meg nem is. „Kétmillió forintos éves árbevétel alatt az APEH vizsgálódni kezd, ennyit tehát ki kell számláznom, de ha ezen felül minden jövedelmet bevallanék, az elmenne adókra-járulékokra” – sopánkodik egy ötven körüli nőgyógyász, aki elmondja, hogy egy-egy vizsgálatot 5-7 ezer forintért végez el rendelőjében, míg a klinikán történő szülésekért a hálapénzt adó páciensek „az ilyenkor megszokott összeget”, azaz 40-60 ezer forintot adnak. Egy jólmenő orvos legalább 500-800 ezer forintot kereshet meg így havonta. Szakterülettől függően, természetesen, hiszen a sztárszakmát űző nőgyógyászok ennél többet is összeszedhetnek, míg egy belgyógyász vagy urológus ritkábban éri el ezt a szintet.

Az orvostanhallgatók egy része nem orvosként folytatja, hanem valamelyik gyógyszergyár felkérésére vállal orvoslátogatói munkát, erre pedig már a tanulmányai során elkezdhetik kiképezni. Nem csoda, hogy sokan nem folytatják szakorvosként: egy szakmája elején járó orvoslátogató a 140 ezer forintos nettó alapbérén felül, a gépkocsi- és mobiltelefon használat mellett még jutalékot is kap.

A legvonzóbb azonban a külföldi munka: a hazai egészségügy riasztó körülményei, és az alacsony bérek magukban rejtik az orvosok tömeges elvándorlásának veszélyét, a fiatal medikusok többsége állítólag a szakvizsga után külföldi karriert tervez. "Az uniós csatlakozás óta külföldön 1046 magyar orvos (főleg az aneszteziológusok, fogorvosok, háziorvosok és sebészek)keresett boldogulást, ami ugyan nem annyira magas szám, de a szakemberek elvándorlása folyamatos" - mondja Gyenes Géza. A főtitkár szerint egyébként a folyamatnak gátat vethetne, ha az orvosok ügyeleti ideje - a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei bíróság legutóbbi döntésének, így az uniós elvek értelmében - túlórának minősülne, így a havonta tíz-tizenkét alkalommal ügyeletet vállaló kolléga a fizetésének megfelelő összeget is megkeresheti. 

Az orvosok hálapénzt elfogadó része mindenesetre úgy érzi, morálisan indokolható, amit tesz, hiszen ebből származik akkora jövedelme, amekkora egyébként járna neki. A paraszolvencia miatt sikerült itthon tartani a nagynevű hazai sebészeket - vélekedik a kamara főtitkára is. Ráadásul van, aki úgy gondolja: gyógyszert felírni könnyű, s az OEP pedig - a támogatott orvosságokkal - a gyógyszercégeket támogatja abból a pénzből, amivel az orvosokat kellene jobban premizálni.