Gubancból fősodor © Túry Gergely

Már a KIR szó jelentése maga is húszmilliós kérdés lehetne Vágó István műsorában. A betűszó feloldása: Központosított Illetményszámfejtő Rendszer. A szisztémának elsősorban az a feladata, hogy a költségvetési szerveknél munkaviszonyban lévők, közalkalmazottak, köztisztviselők, fegyveres testületeknél vagy rendvédelmi szerveknél szolgálók, bírósági és ügyészségi dolgozók munkabérét, egyéb személyi kifizetéseit és a munkaadókat terhelő járulékokat központilag elszámolja. A kör tehát az iskolai takarítótól a táblabírón át a köztársasági elnökig terjed, így nem meglepő, hogy a KIR-nek jelenleg 1600 jogcímet kell kezelnie, hiszen más szabályok vonatkoznak a napközis nevelőre, aki például könyvvásárlási támogatást kap, és más a kutyakiképző rendőrre, akinek viszont kutyafuttatási pótlék dukál.

A KIR kritikusai alapjában vitatják, hogy szükség lenne egyetlen, államilag centralizált bérszámfejtő rendszer kiépítésére. Véleményük szerint éppen a közszféra szétaprózottsága miatt a túlzottan rugalmatlannak tartott KIR képtelen gyorsan és pontosan kielégíteni a helyben, intézménynél vagy önkormányzatnál felmerülő igényeket. Mohos András, a Magyar Államkincstár (MÁK) elnöke a hvg.hu-nak elmondta, hogy egyáltalán nem példa nélküli a közszféra bérszámfejtésének központosítása. Számos nyugati közszolgálatnál alkalmazzák, és a háború előtt nálunk is így számolták az illetményeket, hogy aztán az 1960-as években felálló illetményszámfejtő hivatalok a tanácsi dolgozók bérét is központilag kalkulálják. A tanácsrendszer megszűnése után 1991-től lényegében az összes önkormányzat és intézményei dolgozóinak illetményét a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálatotok (TÁKISZ-ok) számították ki, közel félmillió emberét. A rendszer előnyei már korán megmutatkoztak – véli Mohos –, mert ellenőrzött adatokkal jó adatbázisokat jöttek létre, ráadásul egy bérszámfejtőre 450–500 munkavállaló jutott, ami a MÁK-elnök szerint a rendszer hatékonyságát bizonyítja. (Mára a 750–800 főnél tartanak.)

A problémák akkor jelentkeztek, amikor még az Orbán-kormány alatt eldöntötték: a TÁKISZ-oknál használatos, elavultnak nyilvánított háromféle rendszert egyetlen váltja fel, és a technológiai váltással egy időben a KIR-t kiterjesztik az egész közszolgálatra, tehát a közvetlen állami pénzekből gazdálkodó testületekre és intézményekre. Az egyetemeket, fegyveres testületeket, bíróságokat és ügyészségeket ekkor kívánták a KIR használatára kötelezni. A rendszer működését szabályozó kormányrendelet 2000 októberében azzal született meg, hogy a KIR 2002. január 1-én már teljes fordulatszámmal fog működni. Ez azonban nem sikerült, egy évvel elhalasztották a rajtot. Mohos András szerint technikai hiányosságok és az „új szereplők berzenkedése az ismeretlentől” egyaránt késleltette a szisztéma bevezetését. A MÁK elnöke – aki akkor még a Pénzügyminisztérium (PM) helyettes államtitkára volt – ma elismeri: maga is kevesebb problémára számított. A program- és adatkonverziós hibákon túl elsősorban az autonómiájukat féltő egyetemek álltak ellen, de a minisztériumok se siettek az átállással. A tárcák közül például az oktatási mind a mai napig „KIR-en kívüli”.

Még 2003 elején is, amikor a kiterjesztett KIR végre megindult, számos gond volt vele. Nagy riadalmat keltett például, hogy a személyi jövedelemadó kiszámításánál nem a lakosság által legismertebb algoritmust használták, így többen attól tartottak, hogy százezreket kell majd utólag az APEH-nek befizetni. Mohos szerint indokolatlan volt a riadalom. A kincstár elnökének szavait az is alátámasztja, hogy idén már 300 ezer munkavállaló szja-bevallását közvetlenül a KIR-en keresztül intézte.

A húzódzkodó intézményeket azzal is sikerült megnyugtatni, hogy az eredetileg szigorúan központosított rendszert felpuhították: a TÁKISZ-okat felváltó Területi Államháztartási Hivatalok, majd az őket követő MÁK területi igazgatóságok mellett – amelyek főleg az önkormányzati bérkalkulációt végzik – 38 intézménynek biztosították, hogy önálló illetményszámfejtő hely legyen. Így van olyan hely, ahol már néhány tucat dolgozónak jó sok pénzért önálló KIR-állomást hoztak létre.

A kormány a rendelet módosítására készül, úgy tudni, lezárult a tárcák közti egyeztetés. A születőben lévő új szabályok jelentősen szűkítenék az önálló illetményszámfejtő helyek számát, a PM tervezete legkevesebb tízezer dolgozónál húzná meg a határt. A rendszer annál hatékonyabb és gazdaságosabb, minél nagyobb számú adatot dolgoznak fel egy helyen. Jelenleg 277 önkormányzati intézmény 32 800 dolgozójának számfejtik a bérét a KIR-en kívül. Nekik még adnának némi átmeneti időt, de őket is hamarosan beszuszakolnák a rendszerbe.

Kábeli zűrzavar © Horváth Szabolcs

A KIR eredetileg négy fő funkciót látott volna el. Az illetményszámfejtés és a statisztikai adatszolgáltatás mellett munkaügyi és humánpolitikai (HR) célokat szolgált volna. A KIR bírálói szerint a két utóbbinak a gyakorlatban nyoma sincs. Soós Lőrinc, az Info-Datax Kft. adatkereskedelmi cég igazgatója szerint a korszerű, piacon lévő integrált vállalatirányítási rendszerek mind a négy funkciót tartalmazzák. A KIR-t toldozni-foldozni ugyan lehetséges, de, ha a munkaügyi és a HR-rész kimarad, javítani már lehetetlen – véli Soós.

Mohos András elismeri, hogy eddig a rendszerben nem volt meg a szükséges HR-komponens, de ennek legfőképpen adatvédelmi okai voltak. Az adatvédelmi biztos ugyanis már a tervezés fázisában felhívta a fegyelmüket arra, hogy személyes, sőt érzékeny adatok központi tárolása sérti a dolgozók személyiségi jogait. Mohos azt ígéri, már megszületett a megoldás: a KIR helyi előkészítő rendszerébe, az IMI-be lehetne felvenni azokat az adatokat (mondjuk, a fegyelmiket), amelyek a helyi személyzeti döntésekben fontosak, de az államnak semmi köze hozzájuk. Békésben már 600 intézményben kísérleti jelleggel működik, a MÁK pedig szeptemberben vezeti be KIR „humánpolitikai modulját”. A tapasztalatok egyelőre nagyon jók – bizakodik Mohos.

A KIR-t amiatt is támadják, hogy sokak szerint rendkívül drága mulatság. Nem tudni pontosan, mennyibe került a kifejlesztése és az előre nem tervezett nehézségek korrigálása. Egy forrás megjelölése terjesztett szakanyag a fejlesztés költségeit több milliárdra becsüli, amihez évi 1 milliárdos karbantartási költség jön még hozzá. Az „anonim” forrás szerint a nálunk is piacvezető bérügyviteli rendszer teljes körű kiépítése, bevezetése, betanítása 600 millió lenne, és 150–200 millió éves ráfordítással sokáig elgurulna. Ez – figyelembe véve, hogy idén májusban már 446 központi és 11 316 önkormányzati szerv volt benne a központi bérszámfejtés rendszerében – erősen alulbecsültnek tűnik.

A KIR-t kritizáló dokumentum azt is állítja, hogy a bérszámfejtés piaci áron történő (1000–1200 Ft/fő/hó) teljes kiszervezése százezer fő esetén évi 1,2 milliárd forintba kerülne az államnak, és valóban meg lehetne vele takarítani az intézmények és a KIR munkabérköltségeit is. Idén májusban már 674 ezer munkavállaló bérét fejtették központilag, ami ezek szerint mintegy 8 milliárdba kerülne „privát” megoldással. Ehhez képest a MÁK-nál idén 4,5–5 milliárdot költenek a KIR működtetésére és fejlesztésére – ez jelentősen kevesebb a 8 milliárdnál. Csakhogy ehhez jönnek még a 38 önálló illetményszámfejtő hely és a helyi előkészítés költségei. A hvg.hu tapasztalatai szerint egyetlen ember sincs széles e hazában, aki tudná, pontosabban, aki megmondaná, mekkora pénzek lehetnek ezek. (Ahhoz mindenestre elég sok, hogy máig sok ellendrukkere van a KIR-nek, ők többnyire ilyen-olyan módon érdekeltek ügyviteli szoftverek fejlesztésében vagy értékesítésében, és a központi illetményszámfejtés által egyre inkább lefedett piacukat féltik.)

A költségekről való tisztánlátást jelentősen nehezíti, hogy az informatikai és rendszerfejlesztést a MÁK, illetve területi szervei végezték, az ő költségvetésükből pedig nehéz kihüvelyezni, mennyi ment a KIR-re. Erre Mohos András sem vállalkozott. Azt azonban határozottan cáfolta, hogy a KIR informatikai rendszere a Belügyminisztérium egykori, nemrég újra cserélt választási hálózatára épülne.

Inzelt Péter, a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete (MTA SZTAKI) igazgatója – aki évekkel ezelőtt is nyilvánosan bírálta a KIR-t – a hvg.hu-nak azt mondta: tudomása szerint a BM elaggott rendszerét használja központi számfejtő. Inzelt azt is elmondta, hogy bár az MTA és intézményei kezdetben beléptek a központi rendszerbe, de annyi volt a hiba, és annyira sokba került a helyi fejlesztés, hogy kiszálltak belőle. Inzelt az MTA-nál több tízmillióra teszi a rendszercsatlakozásra feleslegesen kidobott pénzeket.

Nem tudni, hogy mekkora „helyi” beruházásokra volt szükség ahhoz, hogy az intézmények a KIR-nek megfelelő adatokat továbbíthassanak. Az egyik területi környezetvédelmi igazgatóság gazdaságisa név nélkül csak annyit mondott a hvg.hu-nak: amióta a KIR-t használják, nemhogy csökkent volna az adminisztratív létszámuk, de két új embert kellett felvenniük, akik a „rendszert etetik”.

Mohos András MÁK-elnök szerint nehezen forintosítható a KIR-nek az a hozadéka, hogy a folytonosan változó illetményrendelkezések alapján központilag módosítják a kiszámítás módját, így nem fordulhat elő olyan, mint a decentralizált számfejtésénél, ahol a helyi erők szakszerűségén múlik, hogy jól számolnak-e. Emellett a KIR kiszűri a párhuzamosságokat, mert egy munkavállalónak csak egyetlen főmunkahelye lehet.

2002-ben a kormányváltás hevében felmerült, hogy nem kellene kiterjeszteni az egész közszolgálatra a KIR-t, de a rendszer zöld utat kapott. A Keller László vezette közpénzügyi államtitkárság, majd a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) is vizsgálódott a KIR ügyében. Kellerék vizsgálatának eredményeiről semmit sem tudni, azóta az államtitkárság helyét is sóval hintették be, míg a Kehi titkosította az anyagát – az átláthatóság és az üvegzseb-törvény legnagyobb dicsőségére – titkosították. A kormányzati belsőellenőrzés tanulságairól a PM egyik előterjesztéséből csak annyit tudhatunk meg: „a bevezetés különböző problémák miatt nem az eredeti célkitűzésnek megfelelően történt, de napjainkra a működés stabilizálódott. A Kehi 2004. évben történt ellenőrzésének megállapítása szerint a rendszer a közszférában teljes körűen bevezethető.”

Talán az Állami Számvevőszéktől juthatna a közönség is megbízható költségadatokhoz, de a KIR-t a számvevők eddig még nem vizsgálták.