Nem igazán érződött a közelgő brexit szele, azaz a műkereskedelmet érintő esetleges recessziótól való félelem az idei Frieze-en. A négynapos nemzetközi óriásvásár összesítése szerint a rengeteg látogató nemcsak nézelődni ment a Regent’s Parkba, hanem derekasan be is vásároltak – mind a gyűjtők, mind a múzeumok.
Victoria Siddall, a Frieze igazgatója egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy kapunyitás előtt senki sem tudta biztosan, milyen hatása lesz az EU-ból való kilépésnek az idei Frieze-re, ám szerencsére nem lehetett visszaesést tapasztalni.
Egyes szakértők szerint azonban, ha nem is az eladásokban, de egy dologban talán mégis kimutatható volt a brexit hatása, pontosabban az elhúzódó kilépési folyamat miatti bizonytalanság. Véleményük szerint ebből adódott az az óvatosság, amelynek következtében az egyébként új trendeket és művészeket bemutató Frieze London idén tradicionálisabb volt a megszokottnál: a formabontó művek, videoinstallációk, performanszok dominanciája helyett most a festmények voltak túlsúlyban.
A Gagosian galéria standját a kaliforniai illetőségű Sterling Ruby rikító, narancs és sárga színekkel villogó képeire építette fel, amelyeket a vásár első óráiban el is adtak, egyenként 325 ezer dollárért.
Egyetlen művész alkotásait hozta magával idén a Simon Lee galéria is. Morajló óceán hangfestéssel, padlóra szórt fehér homokkal meglehetősen szuggesztív kiállítóteret hoztak össze Donna Huanca óriási, tereket elválasztó képeiből, amelyeket 50–80 ezer dollár közötti összegekért adtak el.
Nem lehetett panaszra oka a Tiwani Contemporary galériának sem, amely a feltörekvő, tehetséges művészeket bemutató Focus szekcióban Joy Labinjónak rendezett bemutatót. A 25 éves festő képeit az első órákban elkapkodták a múzeumok és a magángyűjtők, jellemzően 10 ezer fontos darabáron. A nigériai gyökerekkel rendelkező brit festőművész legújabb műveiben egy néhány éve felfedezett családi fotóalbum képeit festi újra élénk színekkel, keverve a különböző művészeti stílusokat, technikákat – akárcsak a különböző identitásokat és generációkat.
A már befutott művészek alkotásai közül a Turner-díjjal jutalmazott Lubaina Himid ugyancsak figyelemfelkeltő színekkel megfestett Traditional Three Tier Wedding Cake című új képével lehetett találkozni; a szintén Turner-díjnyertes Helen Marten idei, több mint 3 méter magas és 4 méter széles, különböző anyagokból összegyúrt munkája The Gnocchi of Autumn címmel szintén erős darab volt a kortárs kínálatban. Érdemes megemlíteni Kerry James Marshall friss akrilfestményét – Car Girl 2, 2019 –, amelyet 3,8 millió dollárért vásárolt meg egy amerikai múzeum.
Természetesen voltak kevésbé hagyományos formákkal dolgozó művek is, mint például az olasz Franco Noero galéria standján látható Lara Favaretto kocsimosókefékből épített alkotása, a Taboo, vagy Jonathan Meese a vadnyugati ivók vérgőzös világát felidéző, tetszés szerint kiegyenesíthető, illetve összehajtogatható Fort d’EVOLUTIONSKNOXOZ de ZARDOZEDADADDY 2 címmel ellátott installációja, melyet óriási kollázsként vagy a nappaliba beilleszthető whiskey-bárként is lehet értelmezni.
A kortárs művészeti vásáron belül külön szekciót alkotott a Cosmin Costina által összeállított Woven. A hongkongi Para Site kurátora nyolc művész, többek között a Fülöp-szigetekről származó Pacita Abad, a brazil Jose Leonilson, az indiai Monika Correa egyéni kiállítását rendezte össze egy egységgé. A világ különböző pontjairól származó alkotók textilből készült munkáin keresztül – megfogalmazása szerint – a gyarmatosítás katasztrofális örökségét és a jelenkori kizsákmányolást akarta láthatóvá tenni.
A Frieze Masters idén is a Regent’s Park egy másik pontján található sátorban kapott helyet, a két helyszínt pedig a szoborpark kötötte össze, melyet már július óta ingyenesen meg lehetett tekinteni. A Yorkshire Sculpture Park programigazgatója, Clare Lilley idén 20 művész alkotásaiból rendezett nemzetközi kiállítást. Kiemelte Tracy Emin When I Sleep című, több mint négyméteres, 2018-as bronzszobrát, amely egy földön fekvő alakot jelenít meg, valamint a My Melody című Tom Sachs-alkotást, amely az azonos nevű rajzfilmfigura óriási, bronzba öntött és fehér festékkel átszínezett mása.
A Frieze régi mestereket felvonultató galériái visszafogottabb, elegánsabb kínálattal érkeztek – persze azért voltak kivételek. Bár rengeteg XX. századi művel lehetett találkozni, idén is igen széles volt a paletta. Ősi egyiptomi szobrok és régi kódexek mellett Monet, Basquiat, Frank Auerbach művei sorakoztak, egy tízcentis etruszk bronzszobrocska szomszédságában David Hockney, Picasso, Dubuffet, Paula Rego munkái – és a XVII. századi holland festészet remekei szerepeltek.
A legdrágább, rekordárúnak számító műalkotás idén Sandro Botticelli utolsó műve volt, amelyet 30 millió dollárért kínált a Trinity Fine Art galéria. A XV. századi tudós és költő, Michael Tarchaniota Marullus portréjának megjelenése szenzációnak minősült, hiszen reneszánsz mesterek nem mindennap tűnnek fel a nemzetközi műtárgypiacon. Hogy végül akadt-e olyan múzeum vagy magángyűjtő, akinek volt ennyi pénze a klasszikus remekműre, nem lehet tudni, a kép eladásáról utólag nem érkezett híradás.
Ezzel szemben a Hauser & Wirth értékesítéseiről több információhoz juthattunk. A galéria vezetője, Iwan Wirth a vásár sajtójában arról számolt be, hogy mindkét helyszínen jól szerepeltek, 20 millió dollár feletti bevétellel zártak. Kiemelte Cy Twombly 1968-as, olajjal, gouache festékkel és krétával készült, cím nélküli munkáját, amelyet 6,5 millió dollárért vittek el.
Egy másik nagy kereskedő, a szintén mindkét sátorban standot állító David Zwirner igazgatója, James Green is meg volt elégedve az elért eredménnyel, kiemelve Bridget Riley 1964-es alkotásának eladását. Egyébként ők hozták Londonba a már említett Kerry James Marshall-képet is.
A Frieze persze nem múlhatott el különböző performanszok és beszélgetések nélkül, ahol szakértők, múzeumigazgatók és galériatulajdonosok mellett az ellentmondásos megítélésű művész-sztár, Ai Weiwei is feltűnt. (A vele készült beszélgetést meg lehet nézni a Frieze honlapján.)
A nemzetközi vásárhoz idén is rengeteg esemény csatlakozott. Érdemes megemlíteni a Sotheby’s aukcióját, ahol Banksy-nek a brexitre és az akörüli parádéra is vonatkoztatható korábbi, 2009-es Devolved Parliament című munkája – amely a politikusok helyett csimpánzokkal teli brit alsóházat ábrázolja – az előzetes becsléseket jóval meghaladva, 8,5 millió fontért kelt el.
Magyar vonatkozású megnyitó is volt a Frieze hetében: a II. világháború utáni közép-kelet-európai képzőművészet támogatására nemrégiben létrehozott Q Contemporary szerveződés Under the Radar: Contemporary Masters from Central & Eastern Europe címmel nyitott kiállítást, melynek Ferenczy Bálint volt a kurátora. A belvárosi galériában 12 művész, többek között Maurer Dóra, Geta Brătescu, Bak Imre, Keserü Ilona, Kecskeméti Sándor, Fajó János, Stanislav Kolibal műveit mutatták be; innen Kecskeméti Sándor szobra egy svéd magángyűjteménybe, az újonnan felfedezett, román Myra Landau pedig nemzetközi kollekcióba került, valamint Maurer Dóra két művét is megvásárolták.
A néhány napos kiállításra a Tate vezető kurátorai, Juliet Bingham és Kasia Redzisz is ellátogattak. A múzeum érdeklődése nyilván nem véletlen: a Maurer Dóra 35 munkáját bemutató egyéni kiállítás jövő év júliusáig tekinthető meg a Tate Modernben.
Fekete-Tóth Eszter
Megjelent a Műértő 2019 novemberi lapszámában
