A globális aukciós piac teljesítménye az idei esztendő első felében legfeljebb átlagosnak mondható, a Sotheby’snek azonban egy eladással júniusban sikerült alaposan felkavarnia az állóvizet. A vételár Leonardo (?) Salvator Mundijának 450 millió dollárját is sokszorosan meghaladja; igaz, a 3,7 milliárd dollárt most nem egyetlen műtárgyért, hanem magáért az árverezőházért készül kifizetni a Marokkóban született, Svájcban élő, francia, portugál és izraeli állampolgársággal rendelkező milliárdos üzletember és műgyűjtő, az 55 éves Patrick Drahi.
Az, hogy a cég 31 év után újra magánkézbe kerül és kivonul a tőzsdéről, nem szenzáció ugyan, de azért komoly hatással lehet a műpiacra. A gazdálkodó szervezetek körében nem ritka az ilyen lépés, és a Sotheby’s történetében sem először fordul elő: 36 évvel ezelőtt egyszer már kivonultak a tőzsdéről – igaz, részvényeikkel ezt megelőzően mindössze hat évig lehetett New Yorkban kereskedni. Döntésével a Sotheby’s lényegében „beáll a sorba”, hiszen eddig a nagyobb árverezőházak közül egyedüliként volt jelen a tőzsdén, ami általános megítélés szerint versenyhátrányt jelentett legfőbb riválisával, a Christie’s-zel szemben. Nem biztos persze, hogy ezért, de tény, hogy kettejük versenyfutásából az utóbbi években rendszerint a Christie’s került ki győztesen. A tőzsdei cégek sokkal magasabb szintű adatszolgáltatásra kötelezettek, azaz könnyebb a kártyáikba belelátni. Az a tény, hogy negyedéves beszámolóikkal folyamatosan ki kell vívniuk a tulajdonosok elégedettségét, nehezíti olyan stratégiai döntések meghozatalát, amelyek a cég jövője szempontjából fontosak, de átmenetileg ronthatják a mutatókat. A transzparencia és a hatékonyság nem feltétlenül együttesen teljesíthető elvárások. A Sotheby’s elnökségének ezért vélhetően kapóra jött a műgyűjtőként a nyilvánosságot eddig inkább kerülő Patrick Drahi 3,7 milliárd dolláros, azaz részvényenként 57 dolláros vételi ajánlata – egy olyan pillanatban, amikor e részvényekkel 35 dollár körüli áron kereskedtek. (A bejelentés hatására persze az árfolyam rögtön megugrott, és azóta is a megajánlott 57 dollár közelében tartja magát.) Drahi az elmúlt évtizedekben igen jelentős vállalatbirodalmat épített ki, melynek zászlóshajója a hollandiai székhelyű Altice telekommunikációs társaság. Vagyonát ma 9,1 milliárd dollárra becsülik. Az üzletember hangsúlyozta, hogy az aukciósházat hosszú távon is meg kívánja tartani, támogatja a cég jelenlegi stratégiáját, és a menedzsment összetételében sem tervez változásokat. Megfigyelők szerint a Sotheby’s magánkézbe kerülésének első, gyorsan megmutatkozó következménye a csúcsművek beadóinak megnyeréséért folytatott verseny további éleződése, a magasabb kockázatú eszközök, így a beadók felé vállalt különböző garanciák gyakoribbá válása lesz. Miközben a sajtó nagy része tényként kezeli, hogy a Sotheby’s Drahi tulajdonába kerül, a játszma nincs teljesen lefutva. Egyrészt hiányzik még a vételi ajánlat elfogadása a jelenlegi tulajdonosok részéről – közülük a legnagyobb a részvények 17 százalékát birtokló, hongkongi székhelyű Taikang Asset Management, amelynek vezérigazgatója, Chen Dongsheng egyben a második legnagyobb kínai aukciósház, a China Guardian alapítója. S ha az árfolyam ismeretében az ajánlat elfogadása felettébb valószínű is, a hírek szerint könnyen lehet, hogy az árverezőházért kialakul egy gyors lefolyású licitcsata. Egy jobb ajánlat esetén a Drahival kötött megállapodástól még el lehet állni, bár csak tekintélyes összegű, 110 millió dolláros fájdalomdíj megfizetése fejében. Az egyik esetleges licitáló épp a Taikang Asset Management lehet, de állítólag néhány milliárdos amerikai műgyűjtő is közös ajánlattételt fontolgat – erről lapzártánkig még nem érkezett végleges információ. Lélektanilag egy ilyen versenyfutás inkább használna a műpiacnak, hiszen a jövőjébe vetett bizalom jeleként lenne értékelhető.
Emőd Péter
(Megjelent a Műértő július-augusztusi lapszámában)
