A vízkörforgás úgy kezdődik, hogy a szárazföldről és a tengerről elpárolgó víz vízgőz formájában a légkörbe kerül. A felemelkedő vízgőz lehűl. Ahhoz, hogy felhő keletkezzen belőle, mikroszkopikus részecskékre van szükség. Ezek körül indul el a víz kicsapódása és a jégkristályok képződése.

A tudósok évtizedeken át abban a hitben éltek, hogy ezek a részecskék csupán élettelen anyagok, például porszemcsék. Bár a kutatók tudták, hogy a baktériumok a légáramlatokat meglovagolva akár 6000 méteres magasságba is eljuthatnak a légkörben, azt feltételezték, hogy a szárazság, az ultraibolya sugárzás és a kegyetlen hideg hatására elpusztulnak.

Pedig a baktériumok a Föld legellenállóbb élőlényei közé tartoznak. Szélsőséges környezeti viszonyok közepette, például lávacsatornákban, hidrotermális medencékben és mérgező hulladékban is vígan megélnek. Sőt még talán a Vénuszon is. Kiderült, hogy az esőcseppek és a hópelyhek is tartalmaznak élő baktériumokat. A kutatók feltárták, hogy a felhőképző baktériumok jegesedést elősegítő fehérjéket tartalmaznak. Ezen baktériumok hatására a víz magasabb hőmérsékleten kicsapódik és megfagy, ugyanúgy, mint a porszemcsék körül.

A kutatók a világ minden táján, többek között Koreában, Montanában, Louisianában, Franciaországban, sőt még az Antarktiszon is találtak felhőképző baktériumokat. Egyetlen baktérium akár ezer jégkristály forrása is lehet. A DNS-üket tanulmányozó tudósok új törzseket fedeztek fel, többek között olyan fajokat is, amelyeket korábban nem hoztak kapcsolatba az eső- és jégképződéssel. Ezek a felfedezések áttörést hozhatnak bolygónk lehűtése és vízellátása terén. Az esőcsináló baktériumok ugyanis növényekről származnak, azaz a megfelelő vegetáció biztosításával serkenthetjük a felhőképződést.

Russell Schnell, azon tudósok egyike, akik az elsők között ismerték fel ezt az összefüggést, azt próbálta kideríteni, miért esik rekordmennyiségű jégeső a nyugat-kenyai teaültetvényeken. Észrevette, hogy a teacserjék levelén ugyanolyan baktériumok élnek, mint amilyet a jégeső központjában találtak. A szél nyilvánvalóan felkapta a mikrobákat a növényekről, és a magasba emelte, ahol jégesőképződést idéztek elő. A folyamat ciklikusan ismétlődött: a baktériumok a csapadékkal visszakerültek a növények levelére, ott gyorsan osztódásnak indultak, majd a szelek szárnyán újra útra keltek. Ugyanez történik az óceánban is, ahol az algavirágzásból származó baktériumokat az áramlatok a felszínre hozzák, a viharok a levegőbe porlasztják, majd a szél a légkörbe emeli.

Mindez messzemenő következményekkel jár

HVG Könyvek

Ha a növények hozzájárulnak az adott terület fölött csapadékot előidéző mikrobák szaporodásához, akkor hiányuk a helyi eső- és hómennyiség csökkenését okozza. Emiatt a túllegeltetés vagy a gazdag vegetáció kiirtása, és helyette monokultúrák ültetése, felszántott és lecsupaszított földek kialakítása az aszály melegágya. És viszont: a vegetáció helyreállítása növelheti a csapadékmennyiséget.

Ennek tükrében mindjárt kevésbé tűnik katasztrofálisnak az a jelenség, hogy a klímaváltozás miatt terjed a sivatag a forró és száraz vidékeken. A felhőképző baktériumokat tudatosan is lehetne tenyészteni a növényeken, hogy a szél elsodorhassa, és a légkörbe kerülve hozzájárulhassanak a vízpára kicsapódásához. Az ennek köszönhetően lehulló eső és hó azután megöntözné a vidéket.

Ezt a kis vízkör teszi lehetővé. A víz mozgását a természetben általában hatalmas körforgásként ábrázolják: a felhőkből eső vagy hó formájában a szárazföldre hull a csapadék, a folyók a tengerbe szállítják a vizet, az óceán felszínéről elpárolgó víz pára formájában a légkörbe kerül, ahol azután felhővé alakul, és a szárazföld fölé sodródva újra lehull belőle a csapadék. Ez a szárazföld és tenger közötti körforgás a nagy vízkör.

A szárazföldön hulló csapadéknak azonban csupán 40-60%-a származik az óceánokból – a maradék magán a szárazföldön keletkezik. A tavak, a lágy szárú növények, a fák és a talaj is párologtatnak, ezáltal is keletkeznek felhők. A belőlük származó csapadék gyakran ugyanarra a területre hull vissza, ahol keletkezett. Ha a területet zöld növényzet borítja, és a talaj szénben gazdag, laza szerkezetű, akkor felszívja a vizet és a hóolvadékot. A víz utána újra elpárolog, és a légkörben megint felhőket alkot.

Az ember súlyosan megzavarta a nagy vízkört, és a fosszilis tüzelőanyagok használatával megváltoztatta az éghajlatot. De a kis vízkör megsértése is veszélyeztetheti az ökoszisztémákat és a mindennapi életet. Az erdőirtás, a túllegeltetés és a nagyüzemi mezőgazdasági módszerek gyakran a helyi vízkörök összeomlásához vezetnek, ami többek között elhúzódó aszályokat, talajvízszint-csökkenést, pusztító árvizeket és hőséget okozhat.

Hubert Savenije holland tudós például feltárta, hogy Nyugat-Afrikában a parttól a szárazföld belseje felé haladva az óceánból származó esőt fokozatosan felváltja az esőerdőkből elpárolgó nedvesség. Ez akár a teljes esőmennyiség 90%-át is elérheti. Emiatt a kontinentális területek veszélybe kerültek, mivel az évek során kivágták az erdőket, és a szárazföld belseje egyre szárazabb lett.

Az összeomlásokban azonban lehetőség is rejlik

A kis vízkör helyreállítható, ha visszapótoljuk a talajban, a lágy szárú növényekben és a fákban tárolt szénkészleteket. Az egészséges, szénben gazdag talajok ugyanis rengeteg vizet tárolnak. A tárolt szénmennyiség növelése és a vele járó mikrobaközösségek serkentik a növények növekedését, ez pedig a párologtatást, a vízpárát a levegőben – és végső soron a felhőképződést.

A felhőkből lehulló esővel és hóval a víz visszakerül a talajba és a folyókba, ezáltal a földfelszín lehűl. A csupasz talaj ezzel szemben alig párologtat. Közvetlenül elnyeli a nap hőjét és felhevül. Csak por forrása, esőé aligha.

Az esőcsinálás kulcsa a fantázia. Képzeljünk el egy zöldellő, buja tájat. Egy hűs bolygót. Hiány helyett bőséget. Arra kondicionáltak minket, hogy mindig a hiánnyal foglalkozzunk, ezért a bőséget észre sem vesszük. Pedig rengeteg napfény, oxigén, nitrogén, szén-dioxid, talaj, növény és víz áll rendelkezésünkre. Bárhová nézünk, a bőség jeleivel szembesülünk; csak a szemléletmódunkon kell változtatnunk.

A párolgást például általában veszteségnek tekintjük, amit minimalizálni kellene. Pedig ha más szemszögből nézzük, a párolgás a csapadék forrása lehet. Mégpedig bőséges forrás. A földre hulló csapadék kétharmada a kis vízkörből ered. Gondoljuk csak meg, hogy mit jelent ez az aszályok szempontjából. Ezek összefüggenek a globális felmelegedés okozta időjárási változásokkal. Ezzel azonban már el is érkeztünk a nagy vízkörhöz.

Gondolkozzunk kicsiben! Képzeljük el, hogy egy farmon vagy legelőn állunk, miközben a felhőképző baktériumok egy széllökéssel a levegőbe emelkednek, és magasan a föld fölött lebegnek. A levegő páratartalma kicsapódik rajtuk, felhő képződik, majd a felhőből eső formájában lehull a víz.

Képzeljük el, hogy újra kizöldül az egyiptomi Sínai-sivatag. Ez Ties van der Hoeven holland tudós, a Weather Makers alapítójának álma. Vállalata azt tűzte ki célul, hogy bezöldíti: farmokkal, erdőkkel, állatokkal és növényekkel népesíti be a Sínai-félsziget északi felét. Évszázadokkal ezelőtt a Sínai-félsziget még gazdag vegetációnak adott otthont, de az emberi pusztítás hatására végül elsivatagosodott.

A Weather Makers tervei között szerepel, hogy kikotorja az üledéket a Földközi-tenger partján fekvő tóból. Ezzel egyrészt új életre kelti a tavat, másrészt a kikotort üledéket a földön szétterítve táplálja a talajt, és támogatja a földművelést. Ezenkívül helyreállítja a mocsarakat. Fák fognak nőni, és elterjednek a lágy szárú növények. A hegyekben hálók segítségével gyűjtik be a harmatot. A növényekről elpárolgó víz felhőket alkot, megváltoztatja a tengeri szelek irányát, így több eső esik. A hőmérséklet csökken. Egyre több lesz a zöldfelület.

Mindez lehetséges. A jövőnk nincs eleve meghatározva; módunkban áll megváltoztatni. Lehet zöld ez a jövő. Lehet bőséges és életteli. De először el kell tudnunk képzelni.

A fenti cikk a Regeneráció című könyv szerkesztett részlete.

A Regeneráció újszerű módon közelít a klímaválság kérdéséhez: számos jó módszert mutat be, mint például a 15 perces város, a moszatpáfrány-termesztés, az élelmiszererdők meghonosítása. Ezek mind-mind hozzájárulhatnak bolygónk háborítatlan működéséhez, a biodiverzitás megteremtéséhez és az egészséges, igazságos bánásmódon alapuló emberi létezéshez. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.