Néhányszor jártam New Yorkban. Minden alkalommal vonzott a Central Park, a zöld oázis az amúgy emberek uralta tájban. Európából érkezve előny, ha az ember kora hajnalban ébred, így mielőtt elkezdődne a nap, jut idő egy kis kocogásra.

Itt még a gyepeknek is van nyitvatartási idejük. Sötétedéskor bezárnak, és csak reggel 9-től elérhetők – olvasom egy táblán. De a lezárt gyepek és a korai szürkület ellenére a külső, aszfaltozott futóösvényen folyamatos a kocogók áradata.

Puhább borítású és kevésbé zsúfolt kocogópályát keresve letérek egy keskeny ösvényre a park egy nem annyira gondosan nyírt részén. Egy elágazásban egy lány hajol egy ivókút fölé. Megállok, és megvárom, hogy végezzen, mert ezt a vizet muszáj megkóstolnom.

A világ legnagyobb szűrés nélküli vízellátó rendszere

New York híres arról, hogy fantasztikus az ivóvize, az USA-n belül az egyik legjobb. Ennek pedig az az oka, hogy New York City az Egyesült Államok öt azon nagyvárosa közé tartozik, amelyek egyenesen a természetből, azaz nem egy szűrőberendezésen keresztül kapják a csapvizet.

A város ivóvízrendszere a világ legnagyobb szűrés nélküli vízellátó rendszere: a mintegy 9 millió lakoshoz naponta közel 4 milliárd liter víz érkezik. A felhőkarcolókkal és sugárutakkal, föld alatti csőrendszerekkel és műszaki létesítményekkel teli megapolisz egy óriási vízgyűjtő terület koncentrált, ember alkotta végpontjában helyezkedik el.

Ez a legyező alakú, Manhattannél csaknem ezerszer nagyobb terület erdőket, hegyeket és valamennyi mezőgazdasági területet is magában foglal. Az eső és az olvadékvíz a növényzeten és a talajon átszűrődve a kis patakokba folyik, amelyek folyókká szélesednek, végül a víz tavakba és tározókba jut. Onnan részben 19. századi alagutak és vízvezetékek rendszerén át kerül a városba és a Central Parkban található ivókútba.

Az Egyesült Államok az 1990-es években szigorította az ivóvíz tisztításával szemben támasztott követelményeket, mivel a vízgyűjtő terület nagyobb mértékű beépítése és az intenzívebb mezőgazdasági módszerek a vízminőség szempontjából egyre komolyabb problémát jelentettek. Egy New York-i ivóvíztisztító létesítmény nagyjából 4 milliárd dollárba kerülne, éves fenntartása pedig mintegy 200 millió dollárt emésztene fel, a vízdíjak pedig megduplázódnának.

De volt alternatíva

New York új környezetvédelmi és ivóvízügyi vezetőjének kezdeményezésére egyedülálló együttműködés jött létre a város és a vízgyűjtő területen található önkormányzatok, valamint a helyi földtulajdonosok között. Jelentős erdő- és mocsárterületeket továbbra sem fognak beépíteni. A már használatban lévő mezőgazdasági területeket környezetbarát módon fogják művelni.

Hosszas tárgyalások és egy sor szerződés révén megállapodtak abban, hogy New York városa ellentételezi az ezzel kapcsolatos pluszkiadásokat. Emellett a város jelentős részeket vásárolt fel a vízgyűjtő területen. A víz minőségét ezáltal az garantálja, hogy a vizet a növényzet és a talaj szűri és tisztítja meg, amíg a csapadék eljut a csapokba.

Ezen intézkedéseknek köszönhetően összességében szükségtelenné vált egy szűrőberendezés, mivel természetes folyamatok és az ökoszisztémában jelen lévő önkéntes fajok tömegei ingyenesen elvégzik a munkát. Mindemellett biztosítják, hogy a területek megmaradjanak a biológiai sokféleség alapjaként, valamint a rekreációs és szabadtéri tevékenységek számára. A kiadások összessége ugyanakkor csak a töredékét teszi ki egy vegyi tisztítómű költségeinek.

Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy ez a megoldás nem egyszerű és nem is tökéletes. Egyrészt a szerződéseket nem könnyű megkötni, és folyamatosan nyomon is kell követni. Emellett azonban a megnövekedett hód- és szarvasállomány is fejtörést okoz, mivel az állatok olyan organizmusok gazdaállatai lehetnek, amelyek az embernél hasmenést okoznak.

Nem tudni, hogy ezt a fertőzést megakadályozza-e, hogy a víz a szűrés mellőzése ellenére klórozáson és UV-besugárzásos kezelésen esik át. A város ivóvízért felelős hatóságai ezért arról vitatkoznak, hogy célszerű-e ezen állatok állományát alacsony szinten tartani. Emiatt ez a természetes megoldás is azzal járhat, hogy nekünk, embereknek be kell avatkoznunk, hogy a természet jobban meg tudjon felelni a szükségleteinknek.

A rendszert 2017-ben próbatétel elé állították. New Yorknak meg kellett újítania az ivóvíz szűrését előíró, szigorú állami szabályozás alóli mentességét. Sok forgott kockán. A víztisztító mű építési költségeit már több mint 10 milliárd dollárra becsülték, és az üzemeltetési költségek is magasnak ígérkeztek.

Ezúttal is a természetes megoldás győzött

HVG Könyvek

A város vállalta, hogy egymilliárd dollárt költ az ülepítőrendszerek javítására, további területeket vásárol fel, és támogatja a vízgyűjtő területen a környezetbarát művelési módokat. Mindezért cserébe engedélyt kapott rá, hogy továbbra is a természettel tisztíttassa és tegye az emberek számára fogyaszthatóvá a vizet.

Miközben a Central Park ivókútjánál várom, hogy rám kerüljön a sor, azon gondolkodom, hogy a természet egy ilyen sokmilliós városban is, mint New York, rejtve dolgozik. Eltűnődöm, hogy vajon a lófarkas lány, aki végre befejezte az ivást, jóleső érzéssel gondol-e a Catskill-hegység vízgyűjtő területére. Az amerikaiak megszokott módján, kedvesen üdvözöl, és miután a szomját már eloltotta, fut tovább. Végre megkóstolhatom a „csapvizek pezsgőjét” – a New York-iak előszeretettel nevezik így híres ivóvizüket.

A fenti cikk Az élet szövete című könyv szerkesztett részlete. A kötetben Anne Sverdrup-Thygeson kutató magával ragadó módon mutatja be, hogy nyüzsgő sokféleségével miként járul hozzá a természet jólétünkhöz és jóllétünkhöz. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.